Zack Snyder a Netflix támogatásával visszatért a gyökereihez és közös erővel megalkották A halottak hadserege című, zombikkal és horrorral fűszerezett heist filmet. Ez pedig nem kis vállalás, hiszen ha van két műfaj, amiről eddig azt gondoltam, hogy egyáltalán nem passzolnak, az ez a kettő. Snydernek mégis sikerült ez a manőver, bár azt hozzáteszem, hogy nem zökkenőmentesen.
Las Vegasban kitör a zombiapokalipszis, de hála pár helyi zsoldosnak és a katonaságnak, sikerül körbe keríteni a Bűn Városát. Ezzel pedig meg is oldódik a krízis, hiszen karanténzónának minősítik Vegast. Annak rendje és módja szerint elfelejtik a hősöket, akik annak rendje és módja szerint kénytelenek autóműhelyben és gyorsétteremben dolgozni. Főhősünk, Scott Ward (Dave Bautista – A galaxis őrzői) múltját hátrahagyva éli életét, amikor egyik nap felkeresi Bly Tanaka (Hiroyuki Sanada – Bosszúállók: Végjáték), hogy rabolja ki egykori kaszinójának a széfjét, ahol több millió dollár leledzik és minden centje „adómentes”. Egy baj van csupán, a létesítmény Las Vegas kellős közepén található. Ennek ellenére a poklot is megjárt Ward nem rest összeverbuválni egy ütőképes csapatot. A kérdés már csak az, hogy vajon sikerül-e élve kijutniuk.
A fent vázolt alapsztori, valljuk be, nem túl eredeti. Egyszerre használja a zombis, valamint a heist filmek sablonjait, mondhatni klisés. Ez viszont ne rettentsen el senkit, hiszen tartogat meglepetéseket a történet, még ha nem is olyan sokat, de cserébe legalább bevállalós. Az az igazi varázsa ennek a filmnek, hogy nem veszi magát komolyan, és ezt a nézőtől sem várja el. Ráadásul még humora is van az alkotásnak, ha nem is túl erős, de legalább szemtelenül reflektál az Egyesült Államokban jelenleg túljáratott ideológiákra és mozgalmakra. Már a Watchmen esetében, a komolyabb/mélyebb monológoknál is lehetett érezni, hogy mit gondol az amerikai álomról, az emberiségről és a világról. Itt most ugyanezt kis nüansznyi poénokba rejti.
Látvány és megvalósítás szempontjából ugyanakkor nem sok panaszunk lehet. A katasztrófát felvezető első öt perc, valamint a háromperces főcím egyenesen zseniális. A zombik jól néznek ki, az effektek is rendben vannak, valamint a halálok között is vannak kellően brutálisak. Sokan róják fel Snydernek. hogy minden filmjével tulajdonképpen egy bazi nagy videoklipet készít. Nos, ha így is van, akkor azt valami pazarul csinálja, a zene választások ismételten ültek és passzoltak is a jelenetekhez. Ami talán zavaró lehet, hogy helyenként homályos a kép, bár a rendező elmondása szerint ez tudatos lépés volt, hiszen ő maga tudatosan használt ilyen lencsét.
A színészi játékot inkább nem méltatnám, mert nincs nagyon mit. Mindenki hozza a kötelező szintet, amit egy ilyen filmtől elvárhat az ember. Dave Bautista jó karakterszínész, aki a zsigerből hozza a benga zsoldost, akinek a helyén van a szíve, ám a drámai részeknél nem kicsit rezeg a léc. Hiroyuki Sanada volt az egyetlen veterán színész a gárdában, és ez meg is látszott, hiszen minden perce aranyat ért a vásznon. A humort Matthias Schweighöfer széftörője – aki azt sem tudja, hogy a fegyvereket, valamint a zombikat eszik-e vagy isszák – és Tig Notaro helikopterpilótája szállította.
Itt fontos megemlíteni egy érdekességet, hiszen eredetileg nem Notaro játszotta volna Peters karakterét, hanem a szintén komikus Chris D’Elia, akit Snyder kénytelen volt „re-castingolni”, hiszen D’Elia körül kirobbant egy gyermekpornográfiás botrány. Így került a képbe Notaro, akivel újravették a jelenteket, és ahol nem lehetett megoldani másképp, ott utómunkával – digitálisan – odamontázsolták. Ez nemcsak hogy rizikós vállalás volt, de cserébe még jól is sült el, hiszen Notaro rendkívül szórakoztatóan hozza a kiégett, cinikus pilótát.
Minden adott volt, hogy Zack „divat lett utálni” Snyder megreformálja a már finoman szólva is végkimerülési stádiumban vánszorgó zombis műfajt, és ez hellyel-közzel sikerült is neki. Jót tett a filmnek, hogy nem veszi magát komolyan, valamint az is, hogy egy picit merített olyan klasszikusokból is, mint mondjuk A piszkos tizenkettő. Snyder visszanyúlt a gyökereihez, és milyen jól tette, mert ha nem is sikerült egy olyan klasszikust alkotnia, mint A holtak hajnala, de legalább összehozott egy agyatlan, humoros, olykor ötletes és szórakoztató filmet. Vigyázat, A halottak hadserege című filmet csak és kizárólag kikapcsolt aggyal érdemes megtekinteni!
