Tehát adott egy minimál karakteres túlélőfilm. Nem nagy ügy, vagyis lehetne az, mert ugye ott van a Mentőexpedíció, vagy a Revenant, vagy esetleg a Gravitáció. De ez a mozi egyik sem. Csupán egy sima túlélőfilm. De persze mondhatnánk azt, hogy sci-fi. Végül is volt benne űrhajó, míg az úgy le nem zuhant a főhősökkel, mint Riddickkel a sajátja. Vagy várjunk, ott az egyik főhős rab volt, itt meg sima utas. Sebaj, egykutya. A lényeg, hogy lezuhant. Bele egy mocsárba, mint Luke Skywalker a Dagobah-án.
És a kaland elkezdődik, mert hamarosan kiderül, hogy az egyedüli túlélő nem is egyedül élt túl, hanem egy más nyelvet beszélő kamaszlány is ott van vele a zuhanásban. Ohó! De hát itt valamiféle különös, érdekes helyzet állt elő. Csak nem egy felnőtt és egy gyerek próbál túlélni a kemény, veszélyekkel teli világban, mint Ripley a kislánnyal egy Alienekkel dugig tömött bolygón, vagy Theo (Owen) és Kee az ember gyermekében, vagy Augustine (Clooney) és Iris az Éjféli égbolt-ban, vagy Malorie (Bullock) és a gyerekek a Madarak a dobozban-ban, vagy Cypher (Smith) és a fia Kitai a Föld után-ban, vagy a Last of Us-ból Miller (Pascal) és Ellie, és így tovább az idők végezetéig?
Na, mindegy. A lényeg, hogy lezuhantak. És persze túl lehet élni a kegyetlen körülményeket, de el kell jutni A-ból B-be (mint a Smith gyereknek). Van fegyver, és radar és bátorság. Elindulnak és hamar kiderül, hogy… Istenem! Csak nem a Jurassic Parkba-kerültek? De igen. Csak most akkora, mint az egész Föld. Mert ez a Föld csak nem most, hanem pár tucat millió évvel korábban. A főhősök, Mills és Koa, emberek, vagy legalábbis emberszabásúak. És persze megjelennek a rettenetesen félelmetes dínók (mondjuk azok tényleg félelmetesek), amiktől vígan lehet kilencven percen át menekülni. Ők pedig menekülnek és menekülésük közben van egy kis családi dráma is, és persze egy rakat jelenet, melyeket egyes filmekből akár egy az egyben át lehetne venni, ha kicserélnék a szereplőket (a mostani AI időkben talán ez nemsokára lehetséges is lesz).
Na de komolyra terelve a szót. Ebben a filmben nyoma sincs eredetiségnek. A színészek hozzák, amit hozni kell egy menekülős filmben. Ketten vannak, nem kell sok felé figyelni a rendezőknek. Bryan Woods és Scott Beck, aki több közösen rendezett, tökéletesen felejthető filmet hozott már össze, újra alkotott egy remeket, ami azonnal kimegy az ember fejéből, amint elhagyja a mozit. A felnőtt túlélőt játszó Adam Driver teszi a dolgát, ügyesen növesztett szakállt és hajat, így egész jól hasonlít Keanu Reeves-re, amitől kicsit jobban is játszik. A kislányt alakító Ariana Greenblatt nagyon szépen tud futni és sikoltozni.
És persze meg kell említeni a dínókat. Mert a dínók jók. A Jurassic Park óta rajzolók tizezrei gyakoroltak és nem is hiába. A kivitelezés teljesen rendben van. Félelmetesek, bár az egyszeri nézőnek azért eszébe jut, hogy néhány itt bemutatott dínó valószínűleg soha az életben nem élt ezen a planétán. De azért félelmetesek. Az más kérdés, hogy persze továbbra is teljesen hülyék, és pont ugyanazt teszik, mint a Jurassic franchise minden egyes részében: egymásra támadnak, ha a főhősöknek már nincs semmi más reménye az életben maradásra. De ennyi könnyítés azért lehet a túlélők számára, akik lassan de biztosan haladnak előre… De nem lövöm le a poént (mert abból nem sok van).
Ez tehát egy szokásos felnőtt-kamasz vs. zordon (Jurassic) világ túlélőfilm. Tökéletesen átlagos. Minden ízében kiszámítható és nem tartalmaz semmi újdonságot. Azoknak javasolt, akik ki akarják kapcsolni az agyukat és popcornt ropogtatva meg akarnak nézni egy szokásosnál kicsit kevesebb viccet tartalmazó Jurassic Park epizódot. Kitalálhatatlan, hogy megéri-e a jegy árát. Talán igen, ha nincsenek túl nagy igényeink, de talán nem, ha arra várunk, hogy valami újdonság ér el bennünket. Végül is mindezt már láttuk egy csomó korábbi filmben, csak össze kell vágni a részeket.
