péntek, április 19, 2024

Lidérces mesék éjszakája (Scary Stories to Tell in the Dark – 2019) [Kritika]

A Scary Stories to Tell in the Dark egy három kötetes könyvsorozat, amely több kis különálló történetet foglal magába. Szám szerint nyolcvankettő, gyerekeknek készült mini horror sztori van benne, amik között vannak jobbak és gyengébbek is. Guillermo del Toro-nak pedig egy-két történet megmozgatta fantáziáját és úgy döntött, hogy ezeket a kedvenceit felfűzi egy kerettörténetre. Ez lett a Lidérces mesék éjszakája, amely bárcsak ne készült volna el. A hatvanas évek végén járunk egy kisvárosban Mill Valleyben, ahol van egy urbán legenda a Bellows családról, akiknek a lánya Sarah több gyermek eltűnésért volt felelős, valamint egy könyv megírásáért, amelyben nagyon sok rémisztő történetet található. Ezt az olvasmányt találják meg Stella (Zoe Margaret Coletti) és barátai, miközben a gonosz Tommy (Austin Abrams) elől menekülnek. Ez pedig elszabadít egy gonosz entitást, amely mesékkel gyilkol és megállíthatatlan…


A történet magában nem is lenne rossz, ha maga a kivitelezés nem rontaná el az összképet. Az első nagy hiba a rendező, André Ovredal személye, aki eddig többnyire középszerű horrorfilmet rendezett és ez nagyon érződik is produkción. Az egész nem áll össze egy koherens egésszé. Továbbá az alacsony költségvetés sem könnyítette meg a készítők dolgát, hiszen a vizuális effeketek terén is nagyon kilóg a lóláb. Ami tovább rontja a film túlélési esélyeit, hogy megpróbálták fókuszcsoportozni az alkotást, aminek az lett a vége, hogy tizenkét éves korhatárnak ijesztő lett a tizenhatos korhatárnak pedig nem, így pedig sajnos két szék közé a földre estek, mert a végeredmény pont emiatt semmilyen lett. De a legnagyobb hiba a marketingben keresendő, ugyanis az előzetesek konkrétan mindent ellőttek. Nem hagytak semmi meglepetést a mozira, aki látta az előzetest az látta a filmet is. Del Toro, mint forgatókönyvíró és producer ténykedett ezen a mozin és meg kell hagyni, hogy a tőle várható színvonalat hozta, bár nem erőltette túlzottan meg magát, hiszen a Scary Stories to Tell in the Dark illusztrációs könyv alapján készítették el a lényeket. Meg kell hagyni, hogy az alapanyagban volt potenciál és egy részét sikerült jól kidolgozni. Vannak benne ötletes lények és néhány hatásos halál is, de a többinek se íze, se bűze, a nagy befejezésről nem is beszélve, ahol több ponton is ellentmond magának a történet és letaglózóan lapos is.

A szereplők sem sikerültek túl acélosra, talán a főszereplő Zoe Margaret Coletti és az édesapját játszó Dean Norris nyújtanak a többi színészhez képest kiemelkedő alakítást, de náluk sem érezni azt, hogy nagyon komplex karaktereket kellett volna eljátszaniuk. Akiknek, viszont még ezt a minimális szintet sem sikerült abszolválniuk, azok Austin Abrams és Gil Bellows, aki a „fogyatékos” sheriffet játssza. Abrams annyira irritálóan ripacs, hogy legszívesebben az ember újra járatná vele a színész sulit kétszer is. Bellows pedig olyan szintű irracionális döntéseket hoz, hogy a néző ujjongva tapsol, amikor megkapja érte a méltó jutalmát. A többiek pedig annyira haloványak, hogy említésre sem méltóak, viszont le a kalappal Troy James előtt, aki az egyik lényt – a Megbicsaklott embert – alakítja. Amit művel a testével tényleg hátborzongató és az ő jelenetei talán a leghatásosabbak. A Lidérces mesék éjszakája egy helyenként elvétve szórakoztató és hatásos darab, de zömében inkább fárasztó és unalmas. Egy hatalmas kihagyott ziccer, ami ugyan fiataloknak készült, de akkor már vannak ennél jobb filmek a palettán. A magyar szinkron pedig nem, hogy segítene rajta, de még idegesítőbbé teszi az egész élményt az elbaltázott magyar szöveggel és a generikus, színtelen szinkronhangokkal.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés10 Votes
65
Lidérces mesék éjszakája
Összességében
A Lidérces mesék éjszakája minta példája egy zseniális alapötlet totális elbaltázásának, egyedül, ami tartja benne a lelket az maga Guillermo del Toro víziója, de ez még így is édeskevés a sikerhez.
Pozitívumok
Guillermo del Toro érezhető jelenléte
Kreatív lények és olykor halálok
Troy James egyszerűen hátborzongató
Érdekes alapötlet…
Negatívumok
…, ami csak egy beváltatlan ígéret marad
Rosszul fókuszált és gyengén rendezett
Alacsony költségvetés, helyenként gagyi effektek
Szürke és esetenként ripacs színészeket tartalmaz
Az előzetesek mindent elsütöttek
50
Értékelés

Friss

City scape, avagy Budapest sokféle arca: Az Álmatlanság című kiállításon jártunk a Zikkurat galériában

Alvászavar, insomnia, alvásképtelenség. Sokan küzdenek ezzel a problémával. A Zikkurat galériában olyan képzőművészek alkotásait...

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

ARA San Juan: Az eltűnt tengeralattjáró minisorozat (ARA San Juan: The The Submarine that Disappeared limited series, 2024 – Netflix) kritika

Ha hirtelen össze kell foglalnom, mit gondolok összességében a Netflix ARA San Juan: Az...

A művész és a társadalom – Szurcsik József: A varázsló kertje című kiállításán jártunk

Szurcsik József képzőművész kiállítása a Műcsarnokban látható. Címe: A varázsló kertje. A címadó képet...
Ivány Bence
Ivány Bence
Sziasztok, Bence vagyok! Gyermekkorom óta imádom a filmeket. Akkoriban élő műsorújság voltam. Betéve tudtam az egész heti tv műsort (csatorna, filmcím, játékidő, tartalom és főszereplők). Imádom a műveszeteket, mind a filmek és sorozatok, mind pedig a zene fontos szerepet játszanak az életemben. Ezek közül számos helyen volt szerencsém kipróbálni magam: Filmezés, zenélés, írás, média (szerkesztő asszisztens és riporter). Jelenleg a Filmsomnia mellett színészként dolgozom és egy Podcast-et is vezetek. Nagyon fontos számomra az objektivitás mércéje, ezért igyekszem mindig a lehető legobjektívebben közvetíteni a mondandóm. Ez persze nem könnyű, hiszen az a fránya szubjektív vélemény minden sarokból árgus szemekkel figyel és vár. Ezért mindig résen kell lennem és nem szabad elgyengülnöm, mert különben átveszi az irányítást.

Hasonlóak

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

Egy magányos űrhajós története a naprendszer peremén: Az űrhajós (Spaceman – Netflix, 2024) kritika

Számomra sajnos a 2023-as év nem éppen a filmek aranyéve volt. Keveset is kaptunk...

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...