Ciro Guerra, kolumbiai rendező A kígyó ölelése című filmjét 2016-ban Oscar-díjra jelölték, a legjobb idegennyelvű film kategóriájában. Noha az alkotás végül nem nyert, mégis kellő bátorítást jelenthetett a rendező számára, hiszen hasonló kaliberű élményt nyújt most januárban bemutatásra kerülő, Az átkelés madarai is.
A 2018–ban készült film az „igaz történeten alapuló” filmek táborát gyarapítja. Valójában ez az információ – bár elhangzik a film elején, nem biztos, hogy lényegében fontos a nézők számára, hiszen a kolumbiai marihuána és egyéb ültetvények köré csoportosuló hírek, legalább olyan gyakoriak, mint e dél-ameriakai kontinens focicsapatairól szólóak. Cselekményét tekintve, a filmben a 60-as évek végétől követhetjük nyomon egy helyi család hagyományainak elhalását, az egyre komolyabban jelenlévő marihuána terjesztés miatt.
Rapayet (Jose Acosta), a talpraesett indián, megkéri az éppen nővé cseperedő, gyönyörű Zaida (Natalia Reyes) kezét. Ám a hagyományokhoz hűen bizonyos hozomány ellenében veheti csak feleségül. Hogy a tetemes mennyiségű kecskét, szamarat és egyéb ingóságokat minél gyorsabban össze tudja gyűjteni, Rapayet a kávé levelek termesztése helyett, a sokkal jövedelmezőbb hasis terjesztésébe kezd. Teszi mindezt a legjobbkor, hiszen a hatvanas évek végére az amerikai hippikultúra már jócskán kinövi magát az északi kontinensről. Később megjelenik néhány jól öltözött amerikai is, kezdetben kisebb, majd egyre nagyobb mennyiségű fűért. Az üzlet működik, mindenki jól jár: az amerikaiak elpillednek, mint a befőtt, Raphayet pedig megszerzi a hozományt. A gond akkor kezdődik, mikor az immár családfőként megjelenő Rapayet, képtelen kiszállni a drogbizniszből…
Kiemelkedő alakítást nyújt az anyóst, Ursula-t megformáló Carmina Martinez, aki anya tigrisként védi családja minden tagját és teljes hittel képviseli a generációs érték/hagyomány-rendszert. Nyilvánvaló, hogy jelenléte és tanácsai nélkül, egyik üzlet sem jött volna a másikból. A többi színész is ügyesen játszik, bár néha van egy-két indokolatlanul nyitva maradt száj, de talán ez is olyan helyi szokás, mint a Michael Jackson napszemüvegek viselése cowboy kalappal. Ezek néhol röhejessé teszik viselőjüket, de az ezeken való üde mosolygás sosem árthat nekünk, nézőknek.
Igazán lenyűgöző felvételeket láthatunk a különböző természeti jelenségekről, helyi állatokról – akár egy dokumentumfilm, populárisabb keretekkel bővítve. Kellemes hosszúságúak a helyi tradíciókról szóló jelenetek és megfelelően kiegyensúlyozzák egymást az „akció”jelenetekkel. Kapzsiság ide, tradíciók oda, ez a film remekül felépített, érték- és gondolatteremtő, szép és hatásos alkotás. Elegánsan jelenik meg a család meggazdagodásának, majd elszegényedésének hullámszerű íve – mind képi, mind pedig érzelmi világában.
