Misztikum Izlandon: Bárány (Lamb, 2021 – A24/Vertigo Media) kritika

Kevés olyan hatékony reklámkampányt láttam eddig, mint a Bárány minimalista beharangozása. Elég volt mutatni egy járókát meg egy rakás birkát, és azonnal zúdult a komment cunami, hogy a rohadt perverz izlandiak, tiltsák be még az Atlanti-óceánt is, amiben a hülye szigetük van. Szeretnék mindenkit megnyugtatni (és egyben tönkretenni a marketinget): a filmben emberi részről egyetlen juhot sem ér szexuális sérelem. Aki szerint pedig utálatos 21. századi elhajlás olyan filmet bemutatni, ahol talált állatot gyerekként nevelnek, az gondoljon bele a Sárga kicsi kígyó című Benedek Elek mesébe, meg a franchise összes többi epizódjába, ahol a gyermektelen házaspár azt a jótanácsot kapja a mókás vénembertől, hogy fogadja örökbe az első lelkes állatot, ami az úton szembejön. Gyanítom, hogy ez a mesetípus annyira régi, hogy valamilyen formában az összes eurázsiai nép, így az izlandi is ismeri, és innen származhatott a Bárány alapötlete.

Bárány
Rajz- és fotókredit: Tréfás Hajnalka

Maria (Noomi Rapace, aki gyerekkorában Izlandon élt és valóban beszéli a nyelvet) és Ingvar (Hilmir Snaer Gudnason) valami Google Maps által sem számon tartott pusztában folytatnak nem túl jövedelmező mezőgazdasági tevékenységet. Egyszerű életüket két dolog forgatja fel: megjelenik Ingvar bátyja (Björn Hlynur Haraldsson), illetve az egyik birkának embertestű báránya (vagy bárányfejű kisbabája, nézőpont kérdése) születik. Éééééés…. nagyjából ennyi. Horrorról szó sincs, rejtély, miért kapta a film sok helyen ezt a műfaji besorolást (persze az is lehet, hogy ami nekem, ex-agrárhallgatónak valamikor a napi rutin része volt – elletés, füljelölés stb. – attól egy tisztes városi polgárt lever a víz).

Bárány
Bárány: Noomi Rapace, mint Maria és Hilmir Snær Guðnason, mint Ingvar. Forrás: Vertigo Média

Nekem 2021 legnagyobb meglepetése eddig a Katla című sorozat volt, amibe teljesen véletlenül kukkantottam bele, hogy aztán két nap alatt végignézzem. Azóta tudom, hogy ezek az izlandiak nagyon ott vannak a szeren (hogy milyen szeren, az jó kérdés, én is kérnék…). A Bárány általánosságban nagyon hasonlít a Katlára. A meseszerű, szürreális történet világrengető morális kérdéseket rejt, ugyanakkor az időnkénti ominózus zenétől és az elképesztő holdbéli tájaktól eltekintve a legelvadultabb eseményeket is valami gyanús természetességgel tálalják. „Óh, a bárányfejű gyereket teccik keresni? Most ugrott be fürdeni a vulkánba a zombikkal, tessék csak megvárni”. Persze ez a minimum, ami elvárható egy néptől, ami úgy építi az autóutakat, hogy azok még véletlenül se zavarják a manócskák lakhelyét. (Nem, nyilván nem minden izlandi hisz a manócskákban. De ha a manócskák nem is, a hagyomány elevenen él a mai napig). A tájaikhoz meg nyilván úgy viszonyulnak, mint bárki más: ami nekünk fenséges, borongó hegycsúcs, az az ott élő Józsi (illetve Józsisson) bácsinak egy kupac hasztalan szikla, amin a franc se terem meg, de legalább a traktornak útban van.

Bárány
Bárányok. Forrás: Vertigo Média

A Bárány is inkább működik a tudat peremén, mint szemtől szembe, bár a film 100 perce szerintem kevésbé összeszedett, mint a tévésorozat 8 órája. Mintha épp a misztikumnál lógna ki a ló/bárányláb: míg a Katlában szervesen illeszkedtek a mondanivalóhoz a visszatérő holtak, itt a birkákkal románcoló titokzatos hegyi lény szerepe nem volt egészen világos. (A Bárány vége pedig némi rosszmájúsággal úgy is értelmezhető, hogy a forgatókönyvíró „jóvangyerekek, most untam meg ezt az egészet” felkiáltással elment és leitta magát, a sztorit pedig egy arra járó izlandi vadló fejezte be, miközben random ugrált a billentyűzeten.) A film szimbólumrendszere komplex, minden egyes ártatlannak tűnő kép és sztoriszál legalább kétféleképpen értelmezhető. Rengeteg keresztény utalást tartalmaz: az Ember báránya (vagy esetleg az Antrikrisztus) karácsonykor fogan, nevelőanyját Máriának hívják stb., ugyanakkor a párhuzam nincs túlerőltetve, nem pusztán valamiféle kifordított vallásértelmezést kapunk. Eltűnődhetünk ember és állat viszonyán, hogy hol kezdődik az egyik, hol végződik a másik, és etikus-e birkasültet enni, miközben az örökbefogadott barikánk vígan müzlizik. (Elgondolkodtató motívum az is, ahogy a film külön kezeli az emberek és állatok közt valahol a limbóban megrekedt, mindenhová és sehová sem tartozó fura teremtményeket, vagyis a kutyát és a macskát). Talán az egész film egy allegória arról, hogy a természettől el lehet venni dolgokat, de azért ne lepődjünk meg túlságosan, ha egy holdas éjszaka bekopog az ajtón a Földgolyó, és benyújtja a számlát. Talán nem. Az is lehet, hogy az allegória mondanivalója az, hogy vannak dolgok, amik nagyságrendekkel érdekesebbek és fontosabbak, mint az, hogy akit szeretünk, annak gyapjú nő a fején és érdemes távol tartani az angolpázsittól. Az is lehet, hogy az egész valami radikálisan másról szól, az is lehet, hogy mindenkinek másról szól.

Bárány
Hilmir Snær Guðnason, mint Ingvar. Forrás: Vertigo Média

A film szigorúan az emberekre fókuszáló része lassan, de mesterien építkezik. Minden egyes figurának érdekes háttere és története van (ahhoz képest, hogy az első mondjuk 20 percben a Hukkle világát idézve a humán karakterek gyakorlatilag nem szólalnak meg), és a köztük lévő viszonyrendszer bemutatása is hiteles. Jók a párbeszédek, nincs természetellenes komolykodás és kilúgozott filozofálás. A színészek kitűnőek. Külön mezei pirospontot ítélek meg azért, hogy az állatok valamennyien valódiak. Elképesztő, hogy megfelelő beállításban fényképezve és kellő zenei aláfestéssel a birka például milyen egy rohadtul idegesítő állat (aki nem bírja a feszültséget, nézze meg az alkotást hang nélkül. Legnagyobbrészt egy nagyon igényes mezőgazdasági oktatófilmet fog látni, bár nekem a frissen feltört földbe vetett burgonya szakmailag egy kicsit sántított.)

Bárány
Noomi Rapace, mint Maria. Forrás: Vertigo Media

Amikor hazajövök egy-egy filmről, a család érdeklődésére néha csak annyit válaszolok, hogy „Érdekes volt”, amire a standard kérdés mindig az, hogy „Tényleg érdekes, vagy úgy érdekes, mint mikor a nagyi megkérdezi, hogy milyen az új ruhája?” Attól tartok, ez inkább a nagyi ruhája volt. Sok szépet és jót elmondtam a fentiekben a Bárányról, pedig igazából annyira nem tetszett. Aki szeretne egy jó nagyot tűnődni, miközben csodás tájakon vérfagyasztó nyájakat nézeget, üljön be rá nyugodtan.

Friss

Szabó János emlék fragmentumai

Szabó János 1967-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenőtől, Konecsni Györgytől,...

Mindenki odavan a Top Gun: Maverickért

A cannes-i fesztiválon ötperces álló ovációval ünnepelték Tom Cruise új szuperprodukcióját, a Top Gun: Mavericket, a sztár pedig...

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Az utolsó Halloween-filmen, lehet, csodálkozni fognak a rajongók

Lehet, hogy Stephen King is bele fog kavarni az utolsó Halloween-filmbe, ezzel még kegyetlenebb véget...
Kovácsné
Kovácsnéhttp://kovacsne.blog.hu
Gyerekként szerény 19 alkalommal láttam a moziban a Piedone Egyiptomban című kultikus műremeket (többnyire jegy nélkül, de ez most nem tartozik ide). Azóta is próbálok rájönni, hogy bizonyos filmek bizonyos embereket miért fognak meg, miközben mások ugyanazt az alkotást nézhetetlen undormánynak tartják. Filmet elemezni matematikai módszerekkel nem tudok, vonatkozó szakképesítésem nincs. Írásaim ennek megfelelően egy szakfordító agrármérnök bevallottan szubjektív merengései egy-egy mozis élmény kapcsán (gyerekfilmek esetén a saját ivadékaim és szellemi holdudvaruk vonatkozó merengéseit is kötelességtudóan csatolom).

Hasonlóak

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Nincs ki a négy kereke, de nem baj: Álom két keréken (Along for the ride, 2022 – Netflix) kritika

Ismét egy fiatalokról szóló, klasszikus történettel állt elő a Netflix, hogy megpróbálja kielégíteni egyre...

Multiverzumos túra Dokival: Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness – 2022) kritika

A Marvel legújabb fázisának célja egyértelmű az Endgame óta. Bevezetni a nézőket a Multiverzumba...