szombat, július 27, 2024

Trending

Hasonlóak

A belleville-i zsaru (Le Flic de Belleville – 2018) [Kritika]

Idén ősszel a megszokottnál is több francia filmmel találkozhatunk a mozikban, ami nem lenne probléma, ha az igazán jó filmek jutnának el hozzánk a gallok földjéről. Még egy hónap sem telt el azóta, hogy sokkolta a magyar közönséget minden idők egyik legborzalmasabb francia alkotása, a Legénybúcsú Bt., amely az utóbbi idők egyik legnagyobb csalódása is volt egyben. Ma pedig egy újabb kérdéses alkotás került mozikba a Belleville-i zsaru képében.

Nem tudom mi történt a francia filmiparral, de az utóbbi években sorra jönnek az olyan alkotások, amik egy-egy amerikai kasszasiker francia átdolgozásaként próbál mosolyt csalni az arcunkra, néha meglepő módon sikerrel. Ilyen volt az Alibi.com, melynek alapötlete a Randiguru című filmet idézte, mégis a maga vonatkozásában elég jól sikerült és a kritikák is inkább a pozitív irányba hajlottak. A belleville-i zsaru, már hangzásában és a főszereplő karakterét illetően is minden filmkedvelő számára egyértelműen egy 1984-es filmklasszikust, az Eddie Murphy főszereplésével készült, Beverly Hills-i zsaru című mozit juttathatja eszünkbe. A főszerepet napjaink egyik legfelkapottabb francia színésze, Omar Sy (Életrevalók, Inferno, Jurassic World) játssza, akinek filmbeli partnerét, a puerto rico-i születésű Luis Guzmán (Ki nevel a végén, Boogie Nights, A csontember) kelti életre.


A filmet az a Rachid Bouchareb írta és rendezte, akinek 2007-ben forgatókönyvíróként, a Dicsőség arcai című film már hozott egy Cézár díjat a vitrinbe. Producerként pedig a Sértés stáblistáján is ott virít a neve, amit a Legjobb idegennyelvű film Oscar-díjára is beneveztek idén. Ha a Belleville-i zsarut, úgy tekintjük, mint egy tortát, akkor a recept a következő lenne: Vegyél egy régi nagysikerű akció filmet (Beverly Hills-i zsaru), de hogy ne legyen túl direkt a copyzás, még tegyél hozzá egy vígjátékból is egy kis fűszert (jelen esetben ez az Állj, vagy lő a mamám-ból, a főhős túlbuzgó, Colombo-fan anyukája). Ezt miután összegyúrtad, keress egy hasonló karaktert főszereplőnek, mint az alapmoziban és válassz egy olyan helyszínt, ami hasonló a fent említett napfényes amerikai városhoz. Ha ez megvan akkor picit írd át a cselekmény fő vezérfonalát, amiben van drog és ha már francia vonatkozású, akkor némi afrikai szál is kerüljön bele, amitől még pikánsabb lesz. Ha kész akkor már meg is van egy újabb francia vígjáték.

A 111 perces gall mozi valóban nem sokban különbözik a fent említett filmtől, még a story is majdnem hasonlóan indul. A francia rendőrség kötelékében szolgáló Baaba (Omar Sy) gyerekkori barátját a szeme láttára megölik, melynek folyamán a szálak Miamiba vezetnek, ahol, mint a francia konzulens megbízottjaként és egykori barátja székét elfoglalva, titkos nyomozásba kezd, hogy kiderítse mi is áll az ügy valódi hátterében. Amerikába érve kap egy „idegenvezető” társat, a mindig morcos Garcia hadnagyot (Luis Guzmán), akivel – a filmes kliséket megtarván – kapcsolatuk kezdetben nem az “öribariság” jegyében indul… De együtt megkezdik a nyomozást, melybe a segítségükre lesz Baaba anyja is, aki természetesen Miamiba is elkísérte imádott fiát…

A belleville-i zsaru a francia filmek azon kevese közé tartozik, melyről nem lehet azt mondani, hogy szuper vígjáték, de azt sem, hogy nézhetetlen gagyi. Valahol a kettő közt van. Könnyed kikapcsolódásra vágyók számára nyújthat felüdülést, de nincsenek benne eget rengető nagy poénok, amin a mozit elhagyva is nevetésben törhetünk ki. Végig azt érezzük, hogy ezt mintha láttuk volna már. De nem a szereplőkön múlik a hiányérzet, inkább maga a story az, ami nem hoz újat, csupán egy helyenként vicces, ligthos akció vígjátékot.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés11 Votes
30
A belleville-i zsaru
Összességében
Pozitívumok
Akad pár vicces poén
Szép helyszínek
Negatívumok
Nem hoz semmi újat és klisékkel teli
90 perc is elég lett volna a közel 120 helyett
Folyamatos déja-vu érzet
55
Értékelés
Dörgő Dániel
Dörgő Dániel
A filmek, a mozik mindig is kiemelt részét képezték életemnek. Lassan huszadik éve lesz, hogy belekerültem a filmkészítés világába. Megannyi élmény ért ezalatt a két évtized alatt, sok produkcióban részt vehettem, világsztárokkal forgathattam. Majd jött egy lehetőség, hogy írhatnék kritikákat is. Számomra fontos szempont, - hogy sokakkal ellentétben- én nem akarom megmondani a nézőnek, hogy egy film jó-e vagy sem, kell-e szeretni vagy sem. Hanem, minél objektívebb alapon bemutatni egy alkotást, hogy az olvasó maga döntse el, az adott mozi számára mit nyújthat. Persze a kritikaírás tartogat magában szubjektivitást is, de minden embernek mások az igényei, így inkább az adott film érdekességeire, valamint az azzal kapcsolatos, fontosabb információkra helyezem a hangsúlyt. Hisz mindenki el tudja maga dönteni, hogy az neki tetszett-e vagy sem. Műfajban vannak prioritást élvező filmek számomra is, de szívesen megtekintek olyan alkotásokat is, melyeket alapból lehet nem néznék meg. Volt erre is példa már és rájöttem, minden filmből lehet tanulni, minden műfajra nyitottnak kell lenni. Így fejleszthetjük ismereteinket és önmagunkat is. Örömmel tölt el, hogy egy olyan nagyszerű csapat tagjaként, mint az Artsomnia, oszthatom meg filmes véleményem a közönséggel.