péntek, április 19, 2024

Életem értelmei (Nos batailles / Our Stuggles – 2018) [Kritika]

Az Életem értelmei drámájának középpontjában egy család integritásának megingása áll, elénk tárva a hol kevésbé eseménydús, hol folyamatos megpróbáltatásoktól tarkított mindennapok zakatolásátA szerencsétlenül fordított magyar cím könnyen összekeverhetővé teszi a Comedy Centralon időről-időre sugárzott My Wife and Kidsel, ezzel szemben az eredeti Nos Batailles (nyersfordításban Küzdelmeink) sokkal jobban visszaadja a főhős folyamatos kihívásokkal teli történetét, amit sosem egyedül, hanem családja és kollégái segítségével folytat.

Olivier keményen dolgozó munkás egy csomagküldő gyárbanCsapatvezetőként és a helyi szakszervezet tagjaként munkatársai érdekeit képviselve folyamatos küzdelemben áll a feletteseivel. Egy délután felesége váratlanul eltűnik, magára hagyva a férfit két gyermekükkel. A családi élet eddig csupán a háttérben létező támogató funkciója meginog, éslegegyszerűbb feladatok, akár a gyerekek felöltöztetése is kihívássá válik. Az egyedül maradt férfi egyéni nyomozásával próbálja felderíteni a felesége távozásához vezető okot, azonban sikertelen próbálkozásai csak további kérdéseket vetnek fel. A csupán sejteti, hogy a nő boldogtalan vagy beteg volt, erre a kérdésre azonban a történet lezárultával sem kapunk egyértelmű választ. Olivier és a gyerekek közötti feszültség egyre súlyosabbá válik, apjuk képtelen velük a történtekről beszélniElliot és Rose a látszólagos tétlenséget megelégelve, maguk indulnak anyjuk keresésére.



Guillame Senez unorthodox forgatási módszereinek köszönhetően a családi jelenetek rendkívül autentikusakminden apró mozdulat, a mondatok között beálló csend ezt a bensőséges hangulatot erősíti. A fiatal rendező a természetes alakítás érdekében az egyes jelenetek előtt csupán a szituációt ismertette, így azok nagyrészt a színészek improvizációjára épülnek. A két szálon futó szociodráma gyengébben sikerült részét az objektív hangvételt megtörő munkahelyi jelenetek képzik. A film kezdő képein megjelenő monumentális gyárbelső, és a személytelen dolgozó tömeg az emberi élet elértéktelenedését és lecserélhetőségét hirdeti.

A kezdetben izgalmas munkás-vezető konfliktusok hamar egyoldalú válnak a főnökök szélsőségesen negatív ábrázolásávalOlivier fejlődéstörténete a terápiás kezeléseken, a gyermekei felé való megnyílásában tetőzik. Az újrakovácsolódott család diszharmonikus működése megszűnik, amit elköltözésük, korábbi életük hátrahagyása tesz teljesséSenez hétköznapi hősei hibáikkal és erényeikkel együtt végtelenül emberiek, a rendező nem próbál befolyásolni, szerepét csupán a történet közvetítésére korlátozza, rábízva a nézőre, hogy maga alkosson véleményt a filmben szereplő karakterekről.


Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés1 Vote
85
Összességében
Az Életem értelmei egy portré, egy magára hagyott férjről a megpróbáltatásokkal teli hétköznapokban, aki egyszerre próbál apaként és minta dolgozóként helyt állni.
Pozitívumok
A családi jelenetek érzékeny reprezentálása
Romain Duris kiemelkedő alakítása
Negatívumok
Egyoldalúan bemutatott munkás-vezetői viszony
75
Értékelés

Friss

City scape, avagy Budapest sokféle arca: Az Álmatlanság című kiállításon jártunk a Zikkurat galériában

Alvászavar, insomnia, alvásképtelenség. Sokan küzdenek ezzel a problémával. A Zikkurat galériában olyan képzőművészek alkotásait...

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

ARA San Juan: Az eltűnt tengeralattjáró minisorozat (ARA San Juan: The The Submarine that Disappeared limited series, 2024 – Netflix) kritika

Ha hirtelen össze kell foglalnom, mit gondolok összességében a Netflix ARA San Juan: Az...

A művész és a társadalom – Szurcsik József: A varázsló kertje című kiállításán jártunk

Szurcsik József képzőművész kiállítása a Műcsarnokban látható. Címe: A varázsló kertje. A címadó képet...
Tóth Ábris
Tóth Ábris
Sziasztok, Ábris vagyok! A film gyerekkorom óta szerves része az életemnek. (Varda-t idézve : “Cinema is my home. I think I’ve always lived in it”) Számomra a mozgókép a csúcs,ami képes magába foglalni a többi művészeti ágat és önmagában is rendkívül sokszínű megjelenési formával bír. Alapvetően szerzői filmeket nézek ugyanakkor rajongok a klasszikus amerika filmekért kezdve a pre code korszaktól.

Hasonlóak

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

Egy magányos űrhajós története a naprendszer peremén: Az űrhajós (Spaceman – Netflix, 2024) kritika

Számomra sajnos a 2023-as év nem éppen a filmek aranyéve volt. Keveset is kaptunk...

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...