11.5 C
Budapest
péntek, október 30, 2020
Kezdőlap Filmsomnia Kritikák AVA (2020): Filmkritika

AVA (2020): Filmkritika

Valamivel több, mint három hónapot kellett várnunk arra, hogy újra, friss mozifilmet nézhessünk a filmszínházakban. A szigorítások fokozatos feloldásával végül a mozik előtt is zöldre váltott a lámpa, így némi karantén előtti alkotásokkal történő felvezetés után, lassan  már premiereket is nézhetünk majd.Debütálásnak nem is kis hírértékkel bíró megjelenésnek örülhetünk a magyar mozik műsorpalettáján. Ugyanis Magyarországon lesz a világpremierje a Big Bang Media gondozásában forgalomba kerülő, AVA című akció-krimi-dráma műfaji besorolást kapott amerikai filmnek. Más országokban közel 1 hónap csúszással lesz csak látható Tate Taylor (Mami, A lány a vonaton, Csúnyán szép az élet, stb.) rendező alkotása.

Taylor annak a Matthew Newtonnak (A semmiből) a helyére ugrott be a direktori székbe, akit még 2018. nyarán vádoltak meg családon belüli erőszakkal, valamint akkori barátnője megtámadásában is bűnösnek találták. Ez volt az az időszak, mikor a #Metoo botrányoktól volt hangos a sajtó, így nem véletlen váltották le Newtont. Viszont nem teljesen szakadt el a filmtől így sem, mivel íróként továbbra is a stáb tagja maradt. Külön érdekesség az eset kapcsán, hogy sokan képmutatással vádolták a film címszereplőjét, Jessica Chastaint, hogy annak ellenére vállalta el mégis a főszerepet, hogy a metoo mozgalom egyik főszószólója volt. Eredetileg a film címe EVE lett volna, de az alkotók megváltoztatva azt, 2019. novemberében bejelentették, hogy végül AVA néven fut majd a mozi.

A rendező Tate Taylornak és a női főszerepet játszó Jessica Chastainnak ez volt a második közös filmje, az Oscar-díjas, A segítség című alkotás után. A stáblistát tovább olvasva igazi sztárparádéra számíthatunk. Hisz nem csak a két Oscar-díjas színész (Jessica Chastain és John Malkovich) és a Golden -Globe díjjal jutalmazott Colin Farrellel találkozhatunk, de feltűnik még Geena Davis, Diana Silvers vagy épp Common. A filmet 2018. szeptember 24-én kezdték forgatni Bostonban. A teljes hossza pedig 96 perces lett.



A történetben egy profi bérgyilkosnő, Ava (Jessica Chastain – Csillagok között, Bíborhegy, Az 2., stb.) életébe csöppenünk bele. Szépen teljesíti küldetéseit, amit két főnöke, az apjaként tisztelt kiképzője, Duke (John Malkovich – Con Air – Fegyencjárat, A vasálarcos, Pókerarcok, stb.) és a szervezet feje, Simon (Colin Farrell – A fülke, Úriemberek, Dumbó, stb.) ad ki neki. Az egyik fontos akció viszont balul sül el, mely után parkolópályára helyezik Avat, így hazatér, hogy családjával is helyrehozza megromlott kapcsolatát. De nem számol azzal, hogy közben Simonék a likvidálása mellett döntenek.

Első olvasatra még izgalmasnak is tűnhet a történet, de sajnos egy olyan gálamérkőzéshez lehetne hasonlítani a filmet, ahova leszerződtetnek egy legendákból álló sztárcsapatot, akik elalibiznek 90 percet, néha rúgnak pár szép gólt, de inkább csak annak örülhetünk, hogy láttuk őket a pályán, mintsem a mutatott játéknak. Pedig sokkal több potenciál volt ebben a moziban, mint amit végül kihoztak. Az egy más kérdés, hogy az utóbbi egy évben ez már a második olyan film az Anna (2019) után, melyben a főhősnő egy férfiakat megszégyenítően, profi bérgyilkos, aki talán beférne egy női John Wick karakternek is. És ha már a fent említett filmet vesszük példának és megnézzük, a címválasztásban sem lehetett sok álmatlan éjszakája a kreatívoknak. Így Anna után már lesz egy Avank is.

Maga a történet pedig jól indul. Azt gondolnánk, hogy egy végig pörgős akcióra váltottunk jegyet, de hamar rá fogunk jönni, hogy ez inkább egy dráma, melyben ugyan egy bérgyilkos nőt látunk a főszerepben, mégis a legnagyobb harcát nem a likvidálni való emberekkel folytatja, hanem önmagával, a jelenével és főleg a múltjával, melynek origója a családja – Ezt külön kiemelik egyes jelenetekben, mikor a hanghatás, olyan lesz, mintha AVA gondolataiban járva, tompán hallanánk a körülötte lévők beszédét.  Az alap dolgok mind megvannak a filmben és a maga módján ki is van dolgozva. Minden kérdésre választ kapunk, ami a filmben felmerülhet. Ki, mit és miért csinált vagy csinál, hogy jutott oda, ahova vagy épp milyen kapcsolat van egyes szereplők között. Mégis hiányzik az egészből az a plusz, ami igazán lekötheti a néző figyelmét. Csak sodródunk a történetben, anélkül, hogy igazi hatást kiváltana belőlünk.

Ami pozitívum, hogy jó viszontlátni a filmvásznon Geena Davist (Utánunk a tűzözön, Thelma és Louise, stb.), aki Ava édesanyját alakítja. Commont (A bűn királynői, John Wick 2, stb.), Michael szerepében, akinek karaktere sokáig kérdőjeles lehet a nézők számára. Valamint a színésznemzedék új generációját képviselő, a filmben Simon lányát alakító Diana Silvers (Mami, Éretlenségi, stb.).

Olyan érzésünk van a filmben, hogy a készítők sem tudták, hogy végül mit is akarnak. Legyen egy nem „hétköznapi” nő drámájának bemutatása?! Vagy hozzanak létre egy újabb, kemény, maszkulin nőt, ami az utóbbi időben egyre inkább bevett szokása a nemek egyenlőségét hangoztató hollywood-i filmiparnak?! Ahelyett, hogy választottak volna, összegyúrták a két karaktert és lett belőle egy másfél órás, kissé vontatott érzést keltő drámaibb film. Persze néha eszükbe jutott, hogy ha már akcióként is hirdetik, tesznek bele pár lövöldözős, verekedős jelenetet. A filmben talán ezek a legjobban elkészített részek, Kivitelezésük látványos és segít, hogy két családi dilemmázás között ne aludjunk be a moziszékben, de messze nem nyújtanak akkora extázist, hogy különösebben megemelkedjen a pulzusunk.

Bár látunk több szereplő esetében is karakterfejlődést, igazán egyiket sem ismerhetjük meg, pedig többjükben ott lett volna a potenciál erre, melynek használatával igazán jó mozi is készülhetett volna az Ava-ból. Összességében pedig kaptunk egy nem túl erős és műfajilag nehezen bekategorizálható alkotást.


VÉGSŐ PONTOZÁS

Rendezés
50 %
Színészi alakítás
60 %
Történet/Forgatókönyv
40 %
Fényképezés
60 %
Filmzene/Hang/Effekt
45 %

Összegzés

Nem mondhatni rá, hogy izgalmas akció lenne, drámához pedig nem túl mély. Ilyen színészi gárdával és a rendező eddigi munkáit látva többre számíthattunk, de bízzunk benne, hogy a folytatás, mely a mozifilmek karantén utáni időszakát illeti jobb lesz.
Dörgő Dániel
Dörgő Dániel
A filmek, a mozik mindig is kiemelt részét képezték életemnek. Lassan huszadik éve lesz, hogy belekerültem a filmkészítés világába. Megannyi élmény ért ezalatt a két évtized alatt, sok produkcióban részt vehettem, világsztárokkal forgathattam. Majd jött egy lehetőség, hogy írhatnék kritikákat is. Számomra fontos szempont, - hogy sokakkal ellentétben- én nem akarom megmondani a nézőnek, hogy egy film jó-e vagy sem, kell-e szeretni vagy sem. Hanem, minél objektívebb alapon bemutatni egy alkotást, hogy az olvasó maga döntse el, az adott mozi számára mit nyújthat. Persze a kritikaírás tartogat magában szubjektivitást is, de minden embernek mások az igényei, így inkább az adott film érdekességeire, valamint az azzal kapcsolatos, fontosabb információkra helyezem a hangsúlyt. Hisz mindenki el tudja maga dönteni, hogy az neki tetszett-e vagy sem. Műfajban vannak prioritást élvező filmek számomra is, de szívesen megtekintek olyan alkotásokat is, melyeket alapból lehet nem néznék meg. Volt erre is példa már és rájöttem, minden filmből lehet tanulni, minden műfajra nyitottnak kell lenni. Így fejleszthetjük ismereteinket és önmagunkat is. Örömmel tölt el, hogy egy olyan nagyszerű csapat tagjaként, mint az Artsomnia, oszthatom meg filmes véleményem a közönséggel.
Hírdetés

KI NE HAGYD!