Számomra sajnos a 2023-as év nem éppen a filmek aranyéve volt. Keveset is kaptunk és azok is középszerű mivoltuk miatt kerültek el vagy már alapból unalmasak voltak számomra. Bár volt pár gyöngyszem úgy mint a Dungeons & Dragons: Betyárbecsület vagy a The Super Mario Bros. ami megtörte a videójátékos filmadaptációk átkát, melyek szószerint baromi bárgyúak és igénytelenek voltak. Reméljük, hogy ebben az évben Hollywood az álomgyár visszatér a változatos és érdekes történetek megalkotásához és felhagy a káros politikai ideológiák erőszakos terjesztésével (ebben az esetben a Woke baromságra gondolok ugyebár). A 2024-es év már jobban indul filmek szempontjából, hiszen az első ilyen alkotás a mai kritikánk tárgya az Űrhajós.
A Spaceman egy 2017-ben íródott könyv adaptációja tehát már meglévő anyagból kellet a film íróinak dolgoznia, ami mindig finomabb kenyér ugyebár. Magát a könyvet Jaroslav Kalfař írta, a címe pedig A bohémiai űrhajós. Nagy meglepetés volt számomra, hogy Adam Sandler aki fiatalkorában a bugyuta, de egyes esetekben nagy szívvel rendelkező filmjeiről volt híres, idősebb korára értelemes, illetve komolyabb filmekben kezdett feltünedezni, mint a A Meyerowitz-történetek (The Meyerowitz Stories) vagy a Csiszolatlan gyémánt (Uncut Gems) és elsősorban emiatt is vártam a Spacemant. Úgyhogy amikor elkezdtek szállingózni a hírek a filmről, akkor szépen, nyugodtan elkezdtem kerülni őket, hogy jótékonyan megtudjak majd lepődni ha úgy van. Meg is lepődtem, de olyan szinten hogy félre is nyeltem a teámat, viszont erről majd egy kicsit később.
Az alaptörténet szerint a fiatalon elárvult Jakub Procházka (Adam Sandler), akit szerető nagyszülei neveltek fel egy kis cseh faluban, egy névtelen tudósból a nemzete első űrhajósa lett. Amikor felkérik egy veszélyes egyszemélyes küldetésre a Jupiter felé, lehetőséget kap arra, hogy valóra válthassa a hőssé válásról dédelgetett álmait és arra is, hogy törleszthessen kommunista besúgó apja vétkeiért. Jakub elindul hát és száznyolcvankilenc nap alatt oda is ér a titokzatos csillagászati felhőhöz, ami a Jupiter mellet jelent meg négy éve. A Földről több expedíció is elindult, hogy kivizsgálja ezt furcsa dolgot és mintát vegyen belőle, de nagyon hamar kiderül, hogy nem ez a film lényege, hanem a magánytól való félelem és a saját magunk hibáival való szembenézés.
Jakub űrhajójának a belseje nagyon szépre és esztétikusra sikeredett. Mivel látszik rajta a használat és a kosz, ezért ebből a szempontból eléggé okés lett a film képi világa. A zenei megvalósítás is nagyon szép és hangulatos. Sok féle zene csendül fel a filmben, amik jól illeszkednek az adott jelenthez, vagyis ahol kell ott vidám, ahol pedig kell ott szomorú vagy éppen reménnyel teli. Maga az űrhajó számomra nagyon klausztrofób volt, ami végülis pozitív dolog mivel erősíti a film hangulatát. Nagyon érdekes az is hogy a film világában eléggé durva technológiák jellenek meg, mint például a Csekonnekt, ami egy kvantumtelefon lényegében és a teljes emberiség használja, mert gyorsabban működik mint a fénysebbesség, bár ez nem tudom hogyan lehetséges az Űrhajós univerzumában. Ahogy halad előre a történet és ahogy közeledik a felhőhöz, Jakubot annál durvább rémálmok gyötrik. Emiatt a dinamika miatt, valamint amiatt ahogy halad előre sztori és a karkaterek is a helyükre kerülnek lesz egyre jobb a film.
Összegségében az Űrhajós egy nagyon jó film. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe és csak így tovább Netflix! Látjátok tudnak ők ha akarnak jó filmeket is csinálni és nemcsak az animék terén jeleskedni. Csak ki kell hagyni a káros politikai ideológiákat és rögtön elhoznak egy tök jó drámát, folytassák ezt a jó szokásukat továbbra is 2024-ben.
