kedd, március 19, 2024

Dungeons and Dragons: Betyárbecsület kritika (Dungeons & Dragons: Honor Among Thieves, 2023)

Hogy megfelelő ívvel indítsam ezt a kritikát (ugyanakkor elhelyezzem magamat a „mi köze van ennek az idiótának az egész témához” kérdésre adható lehetséges válaszok színes palettáján), onnan kezdeném, hogy annak idején nagyon sok évvel ezelőtt az elsők között voltunk, akiket elkapott idehaza a D&D varázsa. A gimis társaság minden héten összegyűlt a könyvtárban, és amíg csendháborítás miatt ki nem hajigáltak minket, addig ment a dob meg a basszus helyett a mese és a kocka. Hirtelen mindenki fejszámoló művész lett („Ha most „iszonyúan büdös száj” módosítóval dobom a sebzést hatszázötven és fél méter távolságból, hány HP-t fog veszíteni a háromlábú szfinx Boldogasszony havának tizedik napján teleholdkor?”). A Sárkánydárda-krónikákkal keltünk és feküdtünk, a kettő közt lapozgatós könyveket lapozgattunk és Skandar Graunt olvastunk. Ha valahol be kellett mutatkozni, könnyen kiszaladt az ember száján, hogy Livellanella, a félelf, és tudtuk, hogy a fizikatanár voltaképp egy NPC, iszonyúan rosszul megírt szövegekkel. Ja, és mindenki viszonylag könnyen megszerezte a középfokú nyelvvizsgát, mert az összes fénymásolt és újrafénymásolt és ceruzával átírt és filctollal visszaírt anyag angolul volt. Daliás idők voltak.

Aztán elmúltak. A legtöbben egyetemre mentek, aztán dolgozni kezdtek, és ha ez nem lett volna elég, 2000-ben megjelent a világ legrosszabb filmje (pedig Jeremy Irons is volt benne…), történetesen Dungeons & Dragons címmel. Amikor úgy tíz éve újraolvastam a Sárkánydárda krónikákat, nem tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek. Azt hittem, hogy az egész D&D-fantasy kombót örökre elfelejthetem, amíg mindenki legnagyobb meglepetésére a kisebbik lányom 10 évesen kalandmester nem lett. (Az a rohadt internet az oka mindennek. Be kéne tiltani.) Ennek kapcsán akarva-akaratlanul meg kellett ismerkednem a D&D újhullámmal, Critical Role-ostul, Matthew Mercer-estől, Legend of Vox Machinástól, és kénytelen voltam rájönni, hogy ehhez képest mi a nyolcvanas-kilencvenes években a fasor túlsó végén se voltunk.

Dungeons & Dragons: Betyárbecsület kritika
Daisy Head, mint Sofina a Dungeons and Dragons: Betyárbecsület című filmben. Kredit: © 2022 Par. Pics. TM Hasbro.

A Dungeons and Dragons: Betyárbecsület ezt az újhullámot lovagolja meg, nyilvánvalóvá téve, hogy a marketing szándék szerint a D&D mostantól nem a göthös szemüveges pszeudo-entellektüell lúzerek menekülése a valóság elől (hogy anyámat idézzem), hanem divatos tömegtermék. Nekem kicsit fáj is a Hasbro vonal… most komolyan, mi lesz még, Barbár Barbi?

Edgin, a bárd (Chris Pine – Nincs baj, drágám) és Holga, a barbár (Michelle Rodriguez – Halálos iramban 9) jól megérdemelt börtönbüntetésüket töltik, miután balul sül el egy rablás, amit kedvenc tettestársukkal, Forge-dzsal (Hugh Grant – Tudhattad volna, Úriemeberek) és annak titokzatos boszorkány cimborájával (Daisy Head Árnyék és csont, Sandman) követtek el. Természetesen megszöknek, és Edgin kislányának keresésére indulnak, akit elvileg Forge vett magához. Egyre gyanúsabb dolgok derülnek azonban ki a régi jóbarátról, gonosz varázslatok és világuralomra törés lehelletével terhes a levegő, tehát pikk-pakk összeszedik a hiányzó karaktereket (tiefling: Sophia Lilis, varázsló: Justice Smith, paladin: Regé-Jean Page), és már mehetnek is a végső csatába.

Dungeons & Dragons: Betyárbecsület kritika
(B-J): Michelle Rodriguez, mint Holga; Chloe Coleman, mint Kira; Chris Pine, mint Edgin, Justice Smith, mint Simon és Sophia Lillis, mint Doric a Dungeons and Dragons: Betyárbecsület című filmben. Kredit: © 2022 Par. Pics. TM Hasbro.

No most D&D filmet csinálni nyilvánvalóan elég nehéz mutatvány. Egyrészt ugye meg kell felelni a hardcore rajongóknak, ahol eleve komoly probléma, hogy a D&D lényege a játékosok és a kalandmester által generált saját történet, ami MINDIG jobb lesz, mint a másé. Másrészt az átlagvevő fantasy-val kapcsolatos elvárásait olyan alkotások köszörülték az elmúlt évtizedekben, mint a Gyűrűk ura vagy a Trónok harca, és persze a gőzerővel nyomuló animációs vonal (Vox Machina, Castlevania, meg persze az ősi, gyönyörűszép Ghibli alkotások).

A Betyárbecsület viszonylag ügyesen lavírozik ebben a labirintusban. Az alkotók nem vagánykodtak túl sokat a sztorival: bárd-barbár-varázsló-tolvaj-paladin, szerezd meg, győzd le. Ezzel nincs is semmi gond, a történet kellő mennyiségű kikacsintással gondoskodik róla, hogy mindenki megértse: tudjuk, hogy ezt vártátok, szóval ezt is kapjátok. Gondolom ilyen kikacsintás-dolog akart lenni, hogy az egyik kötelező karaktert valahol félúton egyszer csak mindenféle narratív firlefrancok nélkül huss, elveszítik, vele együtt meg néhány olyan képességet is, ami pedig a későbbiekben igen jól jött volna a csapatnak, sőt, ilyen képességek nélkül csapatot csinálni mondhatni hülyeség… de ennél többet mondani már spoilerezés lenne. A megszerzett tárgy sorsa is igen furcsán alakul az utolsó fél órában, ez kikacsintásnak kicsit erős lenne, a családom csúnya vágási bakira gyanakszik – vagy egyszerűen a forgatókönyvírók kalandjátékos logikája nem volt a helyzet magaslatán. Mi öten egyszerre hördültünk fel, hogy „Mi a…”.

Dungeons & Dragons: Betyárbecsület kritika
Hugh Grant, mint Forge a Dungeons and Dragons című filmben. Kredit: Aidan Monaghan/ © 2023 Par. Pics. TM Hasbro.

A karakterek aranyosak, különösen Hugh Grant, ahogy a „kilencvenes évek szívtiprója” manírjait átülteti a „kétezres évek vén hülyéje” figurába. Szokás szerint hitelesen kemény csaj Michelle Rodriguez (egy nagyon-nagyon eltalált szerelmi vonallal), abszolút megvettem a Will Smith hasonmás-verseny győztesét, mint botcsinálta varázslót, és bár a tiefling mint személyiség elég semmilyen, a képességeit látványosan és jól kihasználják. Furcsamód épp a főszereplő Chris Pine tűnt valahogy haloványnak, az ő karaktere mintha kicsit kifolyt volna az alkotók kezéből: 2023-ban egy full-tesztoszteron macsó poénos Han Soló-típust nem lehet eladni, egy komplett bohócot viszont nem bír el egy kétórás film. Edgin tehát nagyon kedvesen és sármosan… semmilyen. Ami a karakterek kapcsolatait és fejlődését illeti… nos, ez nem az orosz realizmus, de ezt senki nem is várta. A legtöbb párbeszéd teljesen vállalható, sőt, jó viccek is elhangzanak, de tény, hogy ezen a vonalon a film többnyire eléggé régihullámos. Pörgős, szemtelen, modern hangvételű dialógusokra ne számítsunk.

A látvány szintén „lavírozós”. Helyenként rettenetesen (és valószínűleg szándékosan) színes-szagos, velőtrázóan kék egekkel, zöld pázsitokkal és tarka virágokkal (mondom én, ezek megágyaznak Barbinak a D&D világban…), de többnyire teljesen elfogadható, sokszor kimondottan ötletes. (És külön pluszpont a dagadt sárkányért. IMÁDTUK a dagadt sárkányt.)

Dungeons & Dragons: Betyárbecsület kritika
(B-J): Justice Smith, mint Simon; Chris Pine, mint Edgin; Sophia Lillis, mint Doric és Michelle Rodriguez, mint Holga a Dungeons and Dragons című filmben. Kredit: Aidan Monaghan/ © 2023 Par. Pics. TM Hasbro.

A Betyárbecsület abszolúte szórakoztató, nézhető, ajánlható, mesekedvelő kicsiknek-nagyoknak egyaránt. Kicsit langyoskás, kicsit talán többet is ki lehetett volna hozni belőle. Az ősi D&D trope-okat kötelességtudóan felsorolja és a korszellemnek megfelelően szeretetteljesen kiparodizálja, de eszébe sincs őket komolyabban megpiszkálni vagy megújítani. Talán nem is baj.

Dungeons & Dragons: Betyárbecsület kritika pontozó thumbnail
Dungeons and Dragons: Betyárbecsület (Dungeons & Dragons: Honor Among Thieves, 2023)
Összességében
A Betyárbecsület abszolúte szórakoztató, nézhető, ajánlható, mesekedvelő kicsiknek-nagyoknak egyaránt.
Rendezés
7.5
Színészi alakítás
8
Forgatókönyv
7
Fényképezés
8
Filmzene/Hang/Effektek
7
7.5

Friss

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...

Messiásmítosz csodálatosan kivitelezve – Dűne: Második rész (Dune: Part Two, 2024) kritika

Denis Villeneuve egy olyan adaptációt vállalt el, amely jó pár rendező számára csalódást keltett,...

A felszín alatt (Under the Skin – 2013) kritika

Jonathan Glazer videóklip- és filmrendező legújabb műve, az Érdekvédelmi terület 5 Oscar-jelölést kapott, így...

Megjelent Jurisits Tamás első lemeze a Connect The Dots

Elérhető és meghallgatható Jurisits Tamás Group: Connect The Dots című világszínvonalú fusion lemeze, mely...
Kovácsné
Kovácsnéhttp://kovacsne.blog.hu
Gyerekként szerény 19 alkalommal láttam a moziban a Piedone Egyiptomban című kultikus műremeket (többnyire jegy nélkül, de ez most nem tartozik ide). Azóta is próbálok rájönni, hogy bizonyos filmek bizonyos embereket miért fognak meg, miközben mások ugyanazt az alkotást nézhetetlen undormánynak tartják. Filmet elemezni matematikai módszerekkel nem tudok, vonatkozó szakképesítésem nincs. Írásaim ennek megfelelően egy szakfordító agrármérnök bevallottan szubjektív merengései egy-egy mozis élmény kapcsán (gyerekfilmek esetén a saját ivadékaim és szellemi holdudvaruk vonatkozó merengéseit is kötelességtudóan csatolom).

Hasonlóak

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...

Messiásmítosz csodálatosan kivitelezve – Dűne: Második rész (Dune: Part Two, 2024) kritika

Denis Villeneuve egy olyan adaptációt vállalt el, amely jó pár rendező számára csalódást keltett,...

A felszín alatt (Under the Skin – 2013) kritika

Jonathan Glazer videóklip- és filmrendező legújabb műve, az Érdekvédelmi terület 5 Oscar-jelölést kapott, így...