péntek, április 19, 2024

A bostoni fojtogató kritika (Boston Strangler – 2023, Disney+): Egy kihagyott ziccer

Az utóbbi időben eléggé felkapottak lettek a sorozatgyilkosokkal foglalkozó tartalmak, úgymond hála a Netflixnek, akiknek nagy szerepük volt ennek a trendnek a megteremtésében is és meglovagolják ezt a hullámot. Megalapozták ezt a trendet, olyan sikeres élőszereplős sorozatokkal, mint a Mindhunter-Mit rejt a gyilkos agya vagy olyan dokumentumsorozatokkal, mint pl a Beszélgetések egy sorozatgyilkossal: A Ted Bundy szalagok. Ezek mind kiváló munkák voltak és többnyire sikeresek is, szóval a legnagyobb streaming szolgáltató ezen felbuzdulva tavaly elhozta a Jeffrey Dahmer-Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer sztori címet viselő élőszereplős sorozatot, amely valós rémtörténeten alapszik, és óriásit kaszáltak vele. Az idén a Disney+-on megjelent A bostoni fojtogató is, ezen alkotások sorába illik be, de azzal a markáns különbséggel, hogy bár megvan benne a sorozatgyilkosos pszichothriller szál is, viszont ezt az oknyomozói oldalról közelíti meg, és teszi mindezt egy igaz történet alapján.

Már maga a valós történet is hátborzongató, misztikus és izgalmas, szóval megvolt a megfelelő alapanyag, de sajnos ezt az író-rendező Matt Ruskin nem tudta megfelelően adaptálni. Kezdjük inkább a legelején. 1962 és 1964 között tizenhárom 19 és 85 között egyedülálló nőt gyilkoltak meg Bostonban és, annak környékén. A gyilkosságok úgy kapcsolódtak egymáshoz, hogy az áldozatokat jellemzően a saját lakásukban fojtották meg valamilyen ruhadarabjukkal, és többségüket szexuálisan zaklatták vagy megerőszakolták, és erőszakos behatolásnak nem volt nyoma. A rendőrség vonakodott összekapcsolni az eseteket és később több fojtogatóra gyanakodott egy sorozatgyilkos helyett. Ahogy elterjedt a médiában a gyilkosságok híre, (aminek híresztelésében az akkori aktív lapoknak is nagy szerepe volt), pánik lett úrrá a társadalmon és az emberek sorra cserélték le a zárakat, önvédelemre rendezkedtek be vagy költöztek el máshová. A Record American napilap két női oknyomozó újságírója jelentősen hozzájárult, ahhoz, hogy végtére is tiszta vizet lehessen önteni a pohárba.

A bostoni fojtogató kritika
(B-J): Keira Knightley, mint Loretta McLaughlin és Carrie Coon, mint Jean Cole az A bostoni fojtogató című filmben. Forrás: Variety

A Loretta (Keira Knightley – A Karib-tenger kalózai, Büszkeség és balítélet) szemszögéből elmesélt történet elsősorban nem a nyomozási procedúra bemutatására koncentrál, hanem a szerkesztői és rendőrségi gáncsoskodást és ellenségeskedést hivatott bemutatni, hiszen legfőképp ez az oka annak, hogy sosem sikerült teljes mértékben felgöngyölíteni ezt az ügyet. A főhősnő ráadásul személyes problémákkal is szembe kell nézzen, hiszen nem csak oknyomozó újságíró, hanem feleség és anya is egyben. Ennek az alkotásnak a legnagyobb problémája az, hogy nem igazán találja a fókuszt. A nyomozás teljes mértékben ködben van tartva az egész játékidő alatt. Miközben Ruskin nem képes a mélyére ásni a nyomozást akadályozó ellenségeskedésnek. Ez még nem is lenne baj, ha az események izgalmasan lennének bemutatva, de sajnos az alkotás nagyrészében teljes mértékben hiányzik a feszültség, ezáltal pedig könnyen unalmassá és szárazzá válik. A főhős családi nehézségeiből, pedig csak pillanatokat kapunk néhány nagyon száraz párbeszéden keresztül.  Emellett a karakterek motivációi sincsenek kellően kibontva ezáltal velük sem tud a néző könnyen azonosulni.

A bostoni fojtogató kritika
Chris Cooper, mint Jack Maclaine az A bostoni fojtogató című filmben. Forrás: IMDB

Technikai oldalról is tipikus streamingre szánt film, hiszen csak egy tisztes iparosmunka. A forgatókönyv tisztességes, de csak az egyszerű, és bevált receptet mondja fel. Olyan, mint egy sablon alapján elkészített feladat. Ruskin filmje kvázi bérrendezésnek hat. A fényképezés egysíkú, sokszor úgy érezhető mintha hiányzott volna a kreativitás a koncepcióból, és a hanghatások sem segítenek a feszültség megteremtésben. Mindezen negatívumok ellenére, ha eljutunk az utolsó 40-45 percig, akkor megtapasztalhatjuk, hogy ez igazából egy korrekt mű, mert ott végre magára talál és nagyon jól fut ki. Hiszen megtalálja a fókuszt, és egy sablonos, de örökérvényű üzenetet ad át precízen, és tökéletesen varrja el az addig elég sután felépített szálakat. A színészi munkára se lehet panasz, hiszen Keira Knightley és Carrie Coon is kiváló és minden erejükkel próbálnak életet lehelni az alulírt karaktereikbe, valamint a rövid mellékszerepekben is impozáns színészek hozzák a kötelezőt. Tehát a lezárás megmenti az alkotást a teljes kudarctól, ami elől ezáltal jobb szájízzel fogunk felállni, de ettől nem válik életünk egyik legmeghatározóbb filmélményévé.

A bostoni fojtogató kritika pontozó thumbnail
A bostoni fojtogató (Boston Strangler - 2023, Disney+)
Összességében
A megtörtént események alapján készült A bostoni fojtogató egy korrekt iparosmunka, de ebben a koncepcióban sokkal nagyobb volt a potenciál egy markánsabb stílusú rendező egy igazán székbe szegző, misztikus és feszült filmet rakott volna le elénk, ehelyett csak egy jól felmondott feladatot kaptunk. Egy délutáni matinét. Ebben a mostani kiváló mozis felhozatalban csak akkor tudnám ajánlani bárkinek, ha nagyon ki van éhezve egy krimi-thrillerre vagy tényleg nincsen jobb dolga, mert még a legtöbb streamingszolgáltató általános kínálatában is rengeteg sokkal jobb mű található meg.
Rendezés
6
Színészi alakítás
7
Forgatókönyv
6
Fényképezés
6
Filmzene/Hang/Effektek
6
6

Friss

City scape, avagy Budapest sokféle arca: Az Álmatlanság című kiállításon jártunk a Zikkurat galériában

Alvászavar, insomnia, alvásképtelenség. Sokan küzdenek ezzel a problémával. A Zikkurat galériában olyan képzőművészek alkotásait...

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

ARA San Juan: Az eltűnt tengeralattjáró minisorozat (ARA San Juan: The The Submarine that Disappeared limited series, 2024 – Netflix) kritika

Ha hirtelen össze kell foglalnom, mit gondolok összességében a Netflix ARA San Juan: Az...

A művész és a társadalom – Szurcsik József: A varázsló kertje című kiállításán jártunk

Szurcsik József képzőművész kiállítása a Műcsarnokban látható. Címe: A varázsló kertje. A címadó képet...
Alexa Dávid
Alexa Dávid
Sziasztok! Dávid vagyok, egy szegedi srác és egyben hamisítatlan filmrajongó. Bármit megnézek és mindenről véleményt alkotok, amit mindig szeretek megosztani másokkal írásos formában. Szabadszájú vagyok és kiállok az álláspontjaim mellett. Emellett büszke tagja a Töredékek filmes podcastnek.

Hasonlóak

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

Egy magányos űrhajós története a naprendszer peremén: Az űrhajós (Spaceman – Netflix, 2024) kritika

Számomra sajnos a 2023-as év nem éppen a filmek aranyéve volt. Keveset is kaptunk...

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...