Volt egyszer egy… Hollywood (Once Upon a Time… in Hollywood – 2019) [Kritika]

Quentin Tarantino nevét egy egész világ ismeri, ez nem vitás, hiszen végtelenül laza és extravagáns stílusával nagyon hamar bevette magát a mozikedvelők szívébe. A 2015-ös Aljas nyolcas után négy évet kellett várni következő filmjére, amit már témája miatt is nagy várakozás övezett. Jövő héten pedig meg is érkezik a mozikba a Cannes-i Filmfesztiválon debütált Volt egyszer egy… Hollywood. Nézzük, hogy is teljesít a mester kilencedik alkotása!



1969-es évek, pálmafák, homokos Óceán partok, esti neonfények és törekvő művészek. Ez jellemzi a filmes és színészi álmokat kergető emberek Mekkáját, vagyis Hollywood-ot, ami Los Angeles egy apró, de ugyanakkor az egyik legfontosabb szeglete. Itt próbál boldogulni Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) a kiégett színész és kaszkadőr barátja, Cliff Booth (Brad Pitt), akiknek nincs könnyű dolga, hiszen szakmájuk követelményei folyamatosan változnak.

Quentin Tarantino szívében mindig fontos helyet töltött be a hatvanas évek Hollywoodja és annak is inkább a vége. Ez a film pedig egy egyértelmű szerelmeslevél lett ennek az időszaknak. Ez pedig sajnálatos módon az egyik legnagyobb negatívuma az alkotásnak. Mégis időszerű, hiszen a mester elmondta egy korábbi nyilatkozatában, hogy tíz filmet szeretne rendezni utána pedig visszavonul. Kilencedik és egyben utolsó előtti filmje pedig nem csupán szeretetét fejezi ki az álomgyár és a korszak iránt, hanem egy méltó tisztelgés a filmes szakma felé is. Ez eddig a legszemélyesebb filmje a rendező úrnak és emiatt a nézők kirekesztettnek érezhetik magukat és ezen az sem segít, hogy nagyon sokat szakmázik benne, amit igazán csak azok tudnak értékelni, akik a filmesként vagy színészként dolgoznak, esetleg a jövőben ezzel szeretnének foglalkozni. Természetesen fellelhetőek benne a klasszikus Tarantinos elemek, a brutalitás, a macsó és laza karakterek, a feszültségkeltés és a menő, egyedi beállítások, de ezek nagyon minimalizálva lettek. Azt viszont le kell szögezni, hogy maga a korrajz nagyon precíz, hiszen minden benne van, ami miatt a hatvanas évek Amerikáját szeretni lehetett.

Nem lenne a mester filmje, ha nem sztárparádét szerződtetett volna, itt még a legkisebb szerepekben is ismert arcokat láthatunk, ráadásul igen sokan vannak, akik csupán nettó két percet vannak jelen az alkotásban és az sem mindig szöveges. A három főszereplő közül ugyanakkor csupán egy valaki tündököl és az nem más, mint Brad Pitt. Ő testesíti meg a klasszikus értelembe vett Tarantino filmekből ismert macsó, laza karaktert és azt is maximálisan hozva, ezzel pedig lejátszva a másik két főhőst. DiCaprio sem marad le sokkal, tőle is nagyon erős alakítást láthatunk, bár érezhető, hogy valamilyen oknál fogva nem kapott kellő teret, ahhoz, hogy igazán kitudjon bontakozni. A Margot Robbie által alakított Sharon Tate pedig inkább funkcionál történelmi biodíszletként, mintsem egy koherens egész karakterként, ráadásul a film 161 percéből masszívan lefoglal vagy hatvanat. Szegény Margot Robbie próbálta belőle kihozni a maximumot, de ilyen szinten minimalizált szövegkönyvvel nem volt könnyű dolga.

A Volt egyszer egy… Hollywood a hibái ellenére nagyon szerethető alkotás, hiszen a korrajz és a karakterek, valamint a téma ad a műnek egy masszív atmoszférát. Persze a sok filmtörténeti utalás, a bensőséges poénok kirekeszthetik a nézőt, de még ígyis próbált a mester kedvezni azoknak, akik az eddigi filmjeinek szerelmesei, ráadásul itt található az általa valaha rendezett legbrutálisabb akciójelenet is. Érdemes maradni a stáblista végéig, hiszen a mai trendeket követve itt is tartogatott egy apró meglepetést a mester.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés46 Votes
55
Volt egyszer egy... Hollywood
Összességében
A Volt egyszer egy… Hollywood egy szerelmeslevél a 60-as évek álomgyárához. Szép, nyomasztó és szórakoztató, mégis túlzott szakmaiassàga, személyessége és bennfentessége miatt nem mindenkinek ajánlott.
Pozitívumok
Precíz és korrekt korrajz
Brad Pitt játéka
Brutális atmoszféra
A filmes gépezet szakszerű bemutatása
Negatívumok
Túlzottan kirekszeti a nézőket
Sharon Tate karaktere, mint biodíszlet
80
Értékelés

Friss

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

6 dolog, amit nem tudtál a szülinapos Mark Hamillről

Mark Hamill legismertebb szerepe valószínűleg élete végéig Luke Skywalker jedi lovag (majd későbbi mester...
Ivány Bence
Ivány Bence
Sziasztok, Bence vagyok! Gyermekkorom óta imádom a filmeket. Akkoriban élő műsorújság voltam. Betéve tudtam az egész heti tv műsort (csatorna, filmcím, játékidő, tartalom és főszereplők). Imádom a műveszeteket, mind a filmek és sorozatok, mind pedig a zene fontos szerepet játszanak az életemben. Ezek közül számos helyen volt szerencsém kipróbálni magam: Filmezés, zenélés, írás, média (szerkesztő asszisztens és riporter). Jelenleg a Filmsomnia mellett színészként dolgozom és egy Podcast-et is vezetek. Nagyon fontos számomra az objektivitás mércéje, ezért igyekszem mindig a lehető legobjektívebben közvetíteni a mondandóm. Ez persze nem könnyű, hiszen az a fránya szubjektív vélemény minden sarokból árgus szemekkel figyel és vár. Ezért mindig résen kell lennem és nem szabad elgyengülnöm, mert különben átveszi az irányítást.

Hasonlóak

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

Buborék kritika (Bubble, 2022 – Netflix): A kishableány és a parkour története

Sokan elfelejtik, hogy az anime nem csak azt jelenti, hogy 80 epizódot végig kell...