A filozófiai témájú filmek kedvelőinek talán nem kell bemutatni Terrence Malick munkásságát, amik mind egy konkrét fogalomra összpontosítanak és annak létezésének okára próbálnak választ találni. Ezek közül a legsikeresebb és talán legismertebb alkotása a 2011-es, Az élet fája című dráma, de több hasonló hangvételű mozija is van a rendezőnek. Többek között ilyen a To the Wonder vagy a Knight of Cups is. Legújabb, 2017-es rendezése, a Song to Song szintén ezek közé a fura, egyedi és filozófikus hangvételű alkotásai közé tartozik. Az élet fájában az élet, mint fogalom állt a középpontban és az élet értelmére, miben létére való válaszkeresés volt. A To the Wonderben a szerelem fogalmára kereste a rendező a választ. A Kinght of Cups pedig a megrészegülés körül forgott. A Song to Song, ahogy a címe is jelzi, a zenéről szól. A zene fogalmát a szabadsággal kapcsolja össze Terrence Malick és e két fogalommal filozofál.
Főhősnőnk, Faye a szabadságot kutatja, egyetlen célja, hogy igazán szabad legyen az életben, ezt pedig a zenével és a zenész élettel próbálja meg elérni. A film tehát a zenét szabadságként definiálja a néző számára. Erre nem csak Faye élettörténete utal, hanem a rengeteg fesztiválon, koncerten mulató ember viselkedéséről készült felvétel is. E mű érdekessége, hogy míg a szabadság fogalmának konkrét magyarázatát próbálja megtalálni a zenében, addig egy másik fontos aspektus is színre lép, ami nem más, mint maga a szerelem. Egy szerelmi háromszög történetének lehetünk tanúi, aminek Faye a legfontosabb eleme. Míg a szabadság után vágyódik és kutat, addig két férfival sodorja össze az élet a zenész világon belül, akik nagy befolyással lesznek az életére.
A rendező ezzel próbál némi ellentétet állítani ama egyszerű tételre, hogy a zene a szabadság, megnyugvás fogalmával asszociálható. Faye elbizonytalanodik, hogy talán az önfeledt szórakozás, amit a zene nyújt nem az igazi szabadság, hanem inkább a szerelem, az emberi kapcsolatok, az amit mindig is keresett. Eme zavaros filozófiai egyveleg és az ebből fakadó rengeteg kacifántos kérdés adja e mű lényegét. A zene, a szabadság és valamennyire a szerelem körül elmélkedve, kérdések feltevésével próbál egy egységes egésszé összeállni és választ adni arra, hogy mi a zene és mi a szabadság.
Nem egyszerű történetvezetésű mozi a Song to Song. A létfilozófiai kérdések közt összevissza csapongó, szereplők történetei közt ugrálgató zavaros film ez, aminek értelmezéséhez elengedhetetlen, hogy ne lankadjon a néző figyelme és erről a rendező gondoskodik is. Jellemzően sok a lengőkamerás beállítás és a közeli kép, ami olyan érzetet kelt mintha az egész világ a fejetetejére állt volna. Vagyis a szokatlan beállítások egyvelege tovább fokozza a zavaros, filozófiai kérdésekkel tűzdelt képsorokat. Ezzel együtt lesz igazán kesze-kusza és kacifántos, de mégis érdekes a gondolatmenet.
Terrence Malick filmjeire jellemzőek a változatos helyszínek is, ez itt sincs másképp. Igaz itt kevesebb a természeti kép, mint mondjuk Az élet fájában, de így is sok helyszínre és különböző kultúrákba repít el minket ez a dráma. A rengeteg helyszínnek és történésnek köszönhetően gyakori a hírtelen vágás a filmben, még annak ellenére is, hogy terjedelmes a lengő kamerás nem túl gyors jelenetek száma, de a sok vágással és a lengő kamerás jelenetek közé betűzdelt állóképekkel még is inkább gyors dinamikájú filmek mondható.
Hiába a remek filozófiai eszmefuttatás, vágás és érdekes helyszínek, a film mégsem tökéletes. Ez annak köszönhető, hogy sok az olyan jelenet, amiben a szereplők nem beszélnek, csak mozdulataikkal és gesztusaikkal fejezik ki a mondani valójukat és sajnos az ilyen jelenetek nagy része el van túlozva. A szereplők gyerekesen viselkednek, amivel önmagában még nem lenne baj, de jelen esetben egyáltalán nem illik a film stílusához. Persze érthető, hogy a karakterek így viselkednek, hiszen művészek, zenészek, de mindez túl teátrális, ami sajnos sokat ront a mű hangulatán. Nem a színészi játék a rossz, hiszen neves színészek adták a nevüket a produkcióhoz és hozzák is az elvárt színvonalat, pusztán az ő általuk eljátszott karakterek vannak eltúlozva. A szerelmi háromszög két férfi tagja Ryan Gosling és Michael Fassbender. Faye szerepében pedig Rooney Mara látható, de Natalie Portman is feltűnik egy fontosabb szereplő bőrében és még Cate Blanchett is látható egy rövid ideig. Mivel a zenéről szól ez az alkotás így elengedhetetlen, hogy a zenei felhozatal is színes és kifinomult legyen. Szerencsére ez így is van, rengeteg műfaj jellemző ritmusai zendülnek fel a Song to Song-ban, attól függően, hogy épp milyen jelenet látható. Ez igazán sokat dob a film hangulatán és némiképp kompenzálja a színpadias karakter jellemeket.
