Ki gondolta volna, hogy a kései 20 – korai 21. század feledhetetlen állócsillagai, a Fajansz testvérek egyszer megöregszenek? Márpedig ez történt, legalábbis más nem magyarázhatja a tényt, hogy a 10 (számszakilag, hitelesítve, betűvel kiírva tíz) darab Wayans tesó legfiatalabbika, Marlon Wayans belevágott egy Halloween tematikájú kedves családi filmvígjáték elkészítésébe.
Mivel ezek a filmes szakkifejezések (úgymint: Wayans, Halloween, tematika, kedves, családi, vígjáték) mind önmagukban, mind tetszőleges kombinációban ritkán jelentenek jót, erősen kétkedve ültem le megtekinteni a Netflix szezonális gyöngyszemét, a Bridge Hollow-i átok című alkotást. Az alábbi kritika nem vonatkozik a filmnek arra a 20 percére, amikor (rosszmájú rokonaim szerint) tátott szájjal horkolva ültem a képernyő előtt. Lehet, hogy akkor történet valami felülmúlhatatlanul csodálatos, amit azóta is emlegetnek minden mérvadó filmes oldalon, de a maradék valami egészen szörnyű élményt nyújtott.
Az enyhén diszfunkcionális család a város zaját maga mögött hagyva vidékre költözik. Vicces mém-figuráink: minden babonaságot megvető racionalista apuka (haha), romantikus késztetéseit ehetetlen vegán sütemények készítésében kiélő anyuka (hihi), indokolatlanul talpraesett kislány (hehe). A kedvesnek tűnő amerikai klasszik kisvárosban mindenki lelkesen készül a Halloweenre. Vicces mém-figurák: az összes helyi lakos (haha), plusz a helyi iskola tipikus lúzer karakterei (goth – hihi, latino – hehe, értelmiségi – hoho). Hamar kiderül azonban, hogy a Halloween-dekor nem véletlenül annyira élethű, amennyire.
Az ún. tingli-tangli ünnepi filmek a megkerülhetetlen „minden jóra fordul” morális tematika ellenére simán bekerülhetnek akár a jópofa kategóriába is, amennyiben a standard karaktereket elfogadható színészek játsszák, a szimpla sztorit sikerül kedvesen és meggyőzően előadni, és nem ismétlik el ugyanazt az (eleve igénytelen) poént mondjuk 5-nél többször. Tagadjuk le a fenti mondat második felének minden állítását, és megkaptuk Bridge Hollow-i átkot.
Ha minimális energiát öltek volna ilyesmikbe, hogy eredeti látványvilág, akkor erős alkohollal még be lehetett volna venni, de az egyetlen dolog, ami tükrözött némi kreativitást, az az életre kelő gonosz bádogmacska volt, aki csörömpölve felborul, ha átmegy felette az autó, hogy aztán ismét függőlegesbe kerülve megállíthatatlanul menjen tovább, gonosz terveit szövögetve. Rajta kívül volt még pók, meg zombi, meg a többiek, szigorúan gyerekbarát kivitelben.
