A törvény nevében sorozat 2014-ben indult és Nic Pizolatto showrunner rögtön egy olyan évadot rakott le az asztalra, ami önmagában formálta át a tévézést, a krimiket és alapjaiban rengette meg a sorozatok világát. Azonban ennek az antológia sorozatnak az ezt követő évadai már nem tudtak olyan sztorikkal és történetmesélési eszközökkel élni, mint az első évad, amely mindenki fejében etalonná vált. Ebből kifolyólag az emberek minden új évadot az elsőhöz kezdtek hasonlítani. Többek között ez is szépen lassan felőrölte Pizolattot, aki évadról évadra több hibát követett el.
A sorozat minden évadának koncepciója közel tökéletes, de az idő múlásával a kivitelezésbe egyre több hiba csúszott és úgy tűnt, hogy az HBO-nak ez a zászlóshajója, hamar el fog süllyedni. A harmadik évadot egy hosszabb szünet és nagy változás követte. Hiszen a showrunner Pizolatto kilépett a projektből, és az HBO minden áron szerette volna úgymond feltámasztani ezt a zászlóshajóját, így tehát a Törvény nevében antológiasorozatot egy spanyol rendezőnő Issa Lopez vette át. Nézzük, hogy sikerült-e a feltámasztás.
A trailer egy ütős alaszkai krimit ígér a nézőnek, hiszen egy Ennis nevű szinte teljesen elszigetelt alaszkai városkában játszódik, ahol beköszönt a sarki tél, ami annyit tesz, hogy két hónapra sötétségbe borul a város. Ennek a sarki éjszakának az előestéjén azonban a város határában lévő Tsalal kutatóközpont tudósai nyomtalanul eltűnnek. A helyszínre kiérkező Danvers kapitány megállapítja, hogy a kutatók, már legalább három napja eltűntek, és ahogy halad előre az ügy egyre több kérdés vetődik fel, és úgy néz ki, hogy ez az ügy egybefonódik a várossal és egy korábbi gyilkossággal. Ekkor csatlakozik be a nyomozásba a Jodie Foster által játszott Danvers volt társa Navarro, aki ezzel a múltbéli gyilkossággal akarja összekötni a mostani esetet, és a szálak olyan mélyre nyúlnak, hogy mindenki veszélybe kerül. Eközben a sorozat gerincét elsősorban Ennis városának közéleti ügyei, a két nyomozó egymásnak feszülése és a múltbéli traumák alkotják. Ennek köszönhetően ez az alkotás szép lassan átalakul egy vontatott karakterdrámává krimi helyett.
Az évad legnagyobb problémája az, hogy semmit sem tud elég jól csinálni és túl nagy hangsúlyt tesz olyan elemekre, amiket csak hangulatteremtéshez kellene, hogy használjon. Ebből kifolyólag a sztori tele lesz hatalmas lyukakkal, pedig maga a koncepció újfent egy nagyszerű ötlet köré épült. Az évad során a sztori nagyon nagy hangsúlyt helyez a karakterekre, azok bemutatására és karakterfejlődésére leginkább a múltbéli traumáikon keresztül, de Navarron kívül szinte egy karaktert sem sikerül igazán kibontania így azok nagyrésze az évad végére teljesen egysíkú marad. Danvers sem változik meg gyökeresen a trauma feldolgozást követően, csak megnyílik Navarro felé, ahogy a sorozat nem kezd semmit a fiatal Priorral sem, akinek útközben válságba kerül a házassága is.
Ezzel pedig csak az a baj, hogy ez elveszi az időt a nyomozástól, így az valójában csak az első részben és az utolsó két részben áll össze, a köztes időben ennek köszönhetően pedig tele lesz lyukakkal és a lezárás a megfelelő magyarázatokat sem adja meg a nézőnek. A legnagyobb hiba viszont az, hogy a rendezőnő borzalmasan használja a misztikumot és a horror elemeket. Hiszen, amikor éppen nem a sehova sem tartó karakterfejlesztést próbálja megvalósítani, akkor a nyomozást éppen egy misztikus, horrorisztikus szellemjárásnak próbálja beállítani. Ez pedig arról szól, hogy a két nyomozónő új lehetséges nyomokat keres és különböző helyszíneket jár be, amely helyszíneken vagy semmit nem tudnak meg vagy, amit megtudnak az csak tovább bonyolítja az ügyet, és eközben a rendezőnő olcsó jumpscarekkel és az első évadból átvett szimbólumokkal rémisztgeti a nézőt. Azonban azt gondolhatnánk, hogy az utolsó rész teljesen kibogozza az ügyet és egy méltó lezárást ad a nézőnek. Hát nem, hanem a misztikummal csak még jobban elmaszatolja azt.
Tehát kapunk egy olyan krimit, ami átvedlik egy vontatott rosszul megvalósított karakterdrámába egy összecsapott nyomozással és túlhasznált misztikummal, valamint horror elemekkel. Akkor felmerül a kérdés, hogy vajon miért mondom azt, hogy jó a koncepció? Azért, mert megvannak a sorozatnak a maga értékei. Az az ötlet, hogy az inuit kultúra természetfelettiben való hite és a gyászfeldolgozás köré húzzák fel a történetet kiválóan működik és abszolút értéket is teremt, emellett akármennyire is összecsapott a nyomozás az ígyis be tudja rántani a nézőt. A Navarro-t játszó Kali Reis pedig elviszi a hátán az évadot úgy, hogy lejátssza a vászonról a sokkal tapasztaltabb Jodie Fostert aki, mindent csak rutinból csinál. Emellett maga a Tsalal ügy, annak természete és kapcsolata a városka közéletével, valamint az ipar és városlakók konfliktusa nagyszerűen van megalkotva. Ezekből a jól működő panelekből pedig felsejlik egy nagyszerű történetnek a szövete. Szinte csak keményvonalas krimirajongóknak tudom ajánlani ezt az évadot, mert őket beránthatják a sztori erényei, de mindenki másnak pedig csak azt tudom mondani, hogy megannyi ennél sokkal jobb sorozatévad van, úgyhogy ne erre pazarolják az idejüket.
