A mozik úgy látszik követik az áruházak trendjét és már november elején elkezdik a karácsonyi hangulatot előidézni a plusz 17 fokban. Egy minden szempontból ünnepi hangulatú filmmel kezdjük az ősz utolsó hónapját a premier filmeket illetően, ez pedig nem más, mint a Múlt karácsony, Paul Feig (Koszorúslányok, Női szervek, Szellemírtók) rendezésében. Az amerikai direktor, aki a civil életben (is) olyan megjelenéssel bír, mint egy angol Sir, eddig főleg bolondos vígjátékokban mutatta meg tehetségét. Rengeteg világsztárral dolgozott már együtt, sőt 2014-ben Magyarországon forgatta, A kém című mozijának java részét. Idén viszont a humort megtoldotta némi romantikával és egy csipetnyi drámával, majd az egészet becsomagolta karácsonyi köntösbe, masnival átkötve.
Mostanság aranykorát éli a legendás popsztárok életének feldolgozása. A filmet a Wham! slágere, a Last Christmas ihlette, melynek idén van a 35. jubileumi évfordulója. De ezen kívül felcsendül a filmben még jó pár más George Michael dal, köztük olyanok is, melyek eddig kiadatlanok voltak. Szerencsére van bőven választék a 2016 karácsonyán elhunyt énekes zenei hagyatékából, de ez az alkotás mégsem egy George Michael emlékfilm lett, így aki arra számít, hogy körülötte fog forogni a történet, az csalódni fog. Bár vannak finom utalások a néhai zenész életére – G.M. anno inkognitóban besegített hajléktalanszállókon – a popsztárra való memorial leginkább a zenékben mutatkozik meg. Ez egy szép szerelmes film, amolyan romantikus „Harcosok klubja” (aki megnézi, érteni is fogja ezen hasonlatot), mely tele van humoros öniróniával és társadalmi korrajzzal, mely a mai Angliát mutatja be nekünk.
Az utóbbi évek egyik legszerethetőbb karácsonyi filmjének forgatókönyvét Emma Thompson (Igazából szerelem, Harry Potter-filmek, Bridget Jones babát vár) másodmagával írta, de, mint producer és mellékszereplő is aktívan részese volt ennek a 102 perces angol-amerikai vígjátéknak. A főszerepben a háborús Jugoszláviából, még gyerekként a családjával Londonban emigráló Kate-et ismerhetjük meg (Emilia Clarke – Trónok harca, Terminator: Genysis), aki jelenleg egy karácsonyi termékeket árusító üzlet eladó-manójaként dolgozik, miközben próbálja megvalósítani önmagát és gyermekkori álmát, hogy híres énekesnővé váljon. Sajnos kicsapongó életvitele (ami a nézők számára megannyi vicces helyzetet produkál) minden törekvését gátolja, míg nem a sors összehozza egy rejtélyes, jóképű idegennel, Tommal (Henry Golding – Egy kis szívesség, Kőgazdag ázsiaiak), aki teljesen új látásmódot hoz az önmagát kereső fiatal lány életébe.
A karácsonyi Londont megelevenítő mozi egy nagyszerű imázsfilmnek is betudható lenne, hiszen olyan helyeit mutatja be az angol fővárosnak, amely az átlag turista szemének eleddig láthatatlan maradt. Ahogy utazunk a szereplőkkel a történetben, úgy kapunk kedvet meglátogatni mi is ezeket a helyszíneket és lassan körülölel bennünket is a Karácsony szelleme. Finoman érint olyan témákat is, ami a jelenkori világ aktuális történéseit veszi alapul. Az elfogadást, a szexuális orientációk kezelését, sőt a Brexit és annak hatását Anglia angol és bevándorló lakosaira és azok kapcsolatára. Szóval ebben a filmben tényleg benne van minden, mint egy karácsonyi szeretetcsomagban. Meglepő volt látni, de főleg hallani azt is, hogy a főszereplő, Emilia Clarke, milyen jó hangi adottságokkal rendelkezik színészi kvalitásain felül, hisz végig a saját hangján énekli fel a film betétdalait. A Múlt karácsony mindent összevetve végre egy olyan ünnepi film lett, amely a nagyszerű dalválasztásoknak, a vicces karaktereknek (Feig rendező filmjeinek kihagyhatatlan „velejárói”), valamint a szívbemarkoló, fordulatokkal és csattanóval teli történetnek hála, mindenki számára szórakoztató romantikus élményt nyújt.
