fbpx
13.2 C
Budapest
hétfő, május 17, 2021

Múlt karácsony (Last Christmas – 2019) [Kritika]

A mozik úgy látszik követik az áruházak trendjét és már november elején elkezdik a karácsonyi hangulatot előidézni a plusz 17 fokban. Egy minden szempontból ünnepi hangulatú filmmel kezdjük az ősz utolsó hónapját a premier filmeket illetően, ez pedig nem más, mint a Múlt karácsony, Paul Feig (Koszorúslányok, Női szervek, Szellemírtók) rendezésében. Az amerikai direktor, aki a civil életben (is) olyan megjelenéssel bír, mint egy angol Sir, eddig főleg bolondos vígjátékokban mutatta meg tehetségét. Rengeteg világsztárral dolgozott már együtt, sőt 2014-ben Magyarországon forgatta, A kém című mozijának java részét. Idén viszont a humort megtoldotta némi romantikával és egy csipetnyi drámával, majd az egészet becsomagolta karácsonyi köntösbe, masnival átkötve.


Mostanság aranykorát éli a legendás popsztárok életének feldolgozása. A filmet a Wham! slágere, a Last Christmas ihlette, melynek idén van a 35. jubileumi évfordulója. De ezen kívül felcsendül a filmben még jó pár más George Michael dal, köztük olyanok is, melyek eddig kiadatlanok voltak. Szerencsére van bőven választék a 2016 karácsonyán elhunyt énekes zenei hagyatékából, de ez az alkotás mégsem egy George Michael emlékfilm lett, így aki arra számít, hogy körülötte fog forogni a történet, az csalódni fog. Bár vannak finom utalások a néhai zenész életére – G.M. anno inkognitóban besegített hajléktalanszállókon – a popsztárra való memorial leginkább a zenékben mutatkozik meg. Ez egy szép szerelmes film, amolyan romantikus „Harcosok klubja” (aki megnézi, érteni is fogja ezen hasonlatot), mely tele van humoros öniróniával és társadalmi korrajzzal, mely a mai Angliát mutatja be nekünk.

Az utóbbi évek egyik legszerethetőbb karácsonyi filmjének forgatókönyvét Emma Thompson (Igazából szerelem, Harry Potter-filmek, Bridget Jones babát vár) másodmagával írta, de, mint producer és mellékszereplő is aktívan részese volt ennek a 102 perces angol-amerikai vígjátéknak. A főszerepben a háborús Jugoszláviából, még gyerekként a családjával Londonban emigráló Kate-et ismerhetjük meg (Emilia Clarke – Trónok harca, Terminator: Genysis), aki jelenleg egy karácsonyi termékeket árusító üzlet eladó-manójaként dolgozik, miközben próbálja megvalósítani önmagát és gyermekkori álmát, hogy híres énekesnővé váljon. Sajnos kicsapongó életvitele (ami a nézők számára megannyi vicces helyzetet produkál) minden törekvését gátolja, míg nem a sors összehozza egy rejtélyes, jóképű idegennel, Tommal (Henry Golding – Egy kis szívesség, Kőgazdag ázsiaiak), aki teljesen új látásmódot hoz az önmagát kereső fiatal lány életébe.

A karácsonyi Londont megelevenítő mozi egy nagyszerű imázsfilmnek is betudható lenne, hiszen olyan helyeit mutatja be az angol fővárosnak, amely az átlag turista szemének eleddig láthatatlan maradt. Ahogy utazunk a szereplőkkel a történetben, úgy kapunk kedvet meglátogatni mi is ezeket a helyszíneket és lassan körülölel bennünket is a Karácsony szelleme. Finoman érint olyan témákat is, ami a jelenkori világ aktuális történéseit veszi alapul. Az elfogadást, a szexuális orientációk kezelését, sőt a Brexit és annak hatását Anglia angol és bevándorló lakosaira és azok kapcsolatára. Szóval ebben a filmben tényleg benne van minden, mint egy karácsonyi szeretetcsomagban. Meglepő volt látni, de főleg hallani azt is, hogy a főszereplő, Emilia Clarke, milyen jó hangi adottságokkal rendelkezik színészi kvalitásain felül, hisz végig a saját hangján énekli fel a film betétdalait. A Múlt karácsony mindent összevetve végre egy olyan ünnepi film lett, amely a nagyszerű dalválasztásoknak, a vicces karaktereknek (Feig rendező filmjeinek kihagyhatatlan „velejárói”), valamint a szívbemarkoló, fordulatokkal és csattanóval teli történetnek hála, mindenki számára szórakoztató romantikus élményt nyújt.

Dörgő Dániel
A filmek, a mozik mindig is kiemelt részét képezték életemnek. Lassan huszadik éve lesz, hogy belekerültem a filmkészítés világába. Megannyi élmény ért ezalatt a két évtized alatt, sok produkcióban részt vehettem, világsztárokkal forgathattam. Majd jött egy lehetőség, hogy írhatnék kritikákat is. Számomra fontos szempont, - hogy sokakkal ellentétben- én nem akarom megmondani a nézőnek, hogy egy film jó-e vagy sem, kell-e szeretni vagy sem. Hanem, minél objektívebb alapon bemutatni egy alkotást, hogy az olvasó maga döntse el, az adott mozi számára mit nyújthat. Persze a kritikaírás tartogat magában szubjektivitást is, de minden embernek mások az igényei, így inkább az adott film érdekességeire, valamint az azzal kapcsolatos, fontosabb információkra helyezem a hangsúlyt. Hisz mindenki el tudja maga dönteni, hogy az neki tetszett-e vagy sem. Műfajban vannak prioritást élvező filmek számomra is, de szívesen megtekintek olyan alkotásokat is, melyeket alapból lehet nem néznék meg. Volt erre is példa már és rájöttem, minden filmből lehet tanulni, minden műfajra nyitottnak kell lenni. Így fejleszthetjük ismereteinket és önmagunkat is. Örömmel tölt el, hogy egy olyan nagyszerű csapat tagjaként, mint az Artsomnia, oszthatom meg filmes véleményem a közönséggel.
Hírdetés

LEGFRISSEBB