16.9 C
Budapest
hétfő, október 26, 2020
Kezdőlap Filmsomnia Kritikák Személyes háború (A Private War – 2018): Filmkritika

Személyes háború (A Private War – 2018): Filmkritika

Van öreg tudósító, van bátor tudósító, de öreg és bátor tudósító nincs. Ez a pár szó tökéletesen jellemzi Marie Colvin életét és halálát. A főként dokumentumfilmeket és sorozatokat forgató Matthew Heineman most egy háborús lélektani történethez nyúlt, és dicséretre méltóan kevés pátosszal meséli el az egyik leghíresebb haditudósító életét.

Forrás: IMDb

A történet nem a kezdetektől kíséri figyelemmel a New York-i Marie Colvin életét. Tizenegy évvel a Homszban (Szíria) bekövetkező halála előtt kapcsolódunk a történetbe és onnan kísérjük végig a megszállott újságíró életét és gyötrődését. Mert a film nem csupán hadszíntereken rohangáló tudósítókról szól, hanem a légkondis nyugati világban eltöltött hétköznapokról is. Azokról a sötét órákról, amikor feldereng a múlt, és rémálmokká válnak a vérben és szenvedésben térdig gázoló emlékek.

Forrás: IMDb

A film jó ritmusban adagolja a szürke, de biztonságos hétköznapokban lassanként kialakuló lélektani drámát és a robbanásokkal és életveszélyes helyzetekkel dúsan meghintett hadszíntereket. Ennek köszönhetően felmerül a nézőben is a kérdés, ahogy a Colvin körül élő emberekben is: Miért? A választ maga Marie adja meg, és érzésem szerint ettől lesz szerethető a film. Azért – mondja Marie –, mert nem tudom abbahagyni. Persze ott az ok, hogy nincs más, aki elvigye a hírt a sok értelmetlen szenvedésről, de Marie szerint sem ez a lényeg. Nem a híradás a fontos, hanem a történet elmesélése. Nem politikai állásfoglalás kell, hanem azoknak az embereknek az élete, akik ott élnek és főként halnak.

És aki ezt komolyan veszi, az nem csupán elszánt, de megszállott lesz. Őrült mániákus, aki nem tud, és idővel már nem is akar szabadulni a feladattól.

Így gyűri le a hivatás Marie Colvint is, akit remekül, kellő érzékenységgel alakít Rosamund Pike (Jack Reacher, Radioactive), ezzel emlékművet állítva egy a hivatásáért élő és azért meg is haló embernek.

Forrás: IMDb

A film technikai kivitelezése jó. Láttunk már elég háborús filmet ahhoz, hogy kiszúrjuk, ha valami nem stimmel. Itt nincs hiba. Persze nem szakad belénk a lélegzet sem, amikor Colvin a golyózáporban rohangál. Átéljünk a jelenetet és azt mondjuk magunkban: ez a nő őrült. Ennél nem is kell több. Hiszen ennek az alkotásnak ez volt a célja: megmutatni a szent őrületet, amit egyesek magukra vállalnak, hogy azt ne kelljen másnak megtennie.

Marie Colvin ilyen volt, és ez film megfelelő eszközökkel tárja elénk ennek a rendkívül bátor, megszállott embernek az életét. Ennél ne várjunk el többet, mert nincs is rá szükség.



VÉGSŐ PONTOZÁS

Rendezés
70 %
Színészi alakítás
70 %
Történet/Forgatókönyv
70 %
Fényképezés
70 %
Filmzene/Hangok/Effektek
70 %

Összegzés

Korrekt és elgondolkodtató életrajzi dráma egy híres haditudósítóról, melyben nem csupán a háborús helyszínek kapnak hangsúlyt, de azok a lélektani folyamatok és rezdülések is, melyek valódi, emberközeli képet festenek a 2012-ben, a körülzárt Homsz városában meghalt újságíróról, Marie Colvinról.
Varga Lóránt
Varga Lóránthttp://www.vargalorant.hu
A nevem Varga Lóránt és író vagyok. Nyomtatásban megjelent műveim mellett két éve "közösségi íróként" tevékenykedem, ami nyomon kísérhető honlapomon és Facebook oldalamon is. Kis gyerekkorom óta nézek filmeket. Ennek megfelelően mindig is közelemben maradt ez a művészeti ág. Egyetemi éveim alatt számtalan filmesztétika kurzus hallgatója voltam. Ha akarjuk, ha nem a XX. század második felétől a vizuális kutúra átvette a vezető szerepet. A tény fölött egyetlen író sem hunyhat szemet. Ennek szellemében egy általam vezetett, immár 10 éves Olvasókör is rendszeresen tárgyal filmalkotásokat. Olvasni jó. És jó filmet nézni is jó. Ez van!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Hírdetés

KI NE HAGYD!