vasárnap, november 10, 2024

Trending

Hasonlóak

Baby 3. évad (Baby season 3, Netflix – 2020): Kritika

Mostanában igen felkapottá váltak a Netflixen a spanyol, illetve olasz sorozatok, melynek okát kereshetnénk akár a hazai viszonyokhoz való jól adaptálhatóságában, a lenyűgöző mediterrán tájakban, a hallójáratokat simogató, ritmusos nyelvben vagy akár a meglepő, fordulatos cselekményben. Ám a Baby nemcsak az előbbiek miatt ejthet rabul, hanem lévén, hogy igen nagy falat ez a sorozat, a nézők torkán akadva, fulladásra késztetve szögezi le az embereket a képernyő elé, hogy aztán a harmadik évad végével lenyelesse a gombócot, és azt még jó sokáig emésztesse. Merthogy a Baby ilyen: kiszámíthatatlan, meglepő, fordulatos, izgalmas és szerethető. Olyan, ami a földbe tipor, oldalba rúg, majd felsegít a földről, megsimítja az orcát, hogy aztán megint lelökhessen a porba.

Baby
BABY. Kredit: Francesco Berardinelli/Netflix

A Baby első két évada is olyan cselekménnyel szolgált, ami ezernyi kérdést hagyott hátra maga mögött; olyan elvarratlan szálakat engedett szétfoszlani a második évad záróepizódja, amit követően a nézők a torkukon akadt gombóctól csak tátogva tudtak folytatásért könyörögni. Aztán megérkezett a harmadik és egyben utolsó évad, ami olyan volt, mint egy hete a sivatagot járó embernek egy a semmiből előkerülő ivókút – rendre oltotta nagy adagokban a kíváncsiságot. Én legalábbis kiittam az egész képzeletbeli ivókutat.


Ám a sorozat úgy bánik a nézőkkel, mint a heroinistákkal, kis adagokban juttatja a szervezetbe a kellő extázisérzetet, de sosem túl sokat; az egyre nagyobb adagért könyörgést a folyamatos feszültséggel tartja fent. A Baby nézése közben szinte sosem merült fel bennem egy „Aha, ez várható volt” vagy egy ironikus „Hűha, erre aztán nem számítottam”, mert mindig szolgált valami váratlan fordulattal a cselekmény.
A Rómában játszódó történet már az első évad első részében belecsap a lecsóba, ekkor még meglehetősen gyengéden, ám a későbbiek folyamán olyan lendülettel kezdenek el a sorozat készítői pancsolni abban a bizonyos lecsóban, hogy látni sem lehet semmit a szétfröcskölődött ételmaradványoktól.

Baby
BABY. Kredit: Francesco Berardinelli/Netflix

A történet középpontjában két gimnazista lány áll, Chiara (Benedetta PorcaroliTeljesen idegenek) és Ludovica (Alice PaganiSilvio és a többiek), akiknek megvannak a maguk magánéleti problémái, ám egy ominózus éjjelen berántja őket a mocskos és bűnös római éjszaka, amibe, bár önszántukból ugranak fejest, eleinte még nem is sejtik, hogy onnan kikerülni majdhogynem életveszélyes. A prostitúció illegális útjára tipegnek a csillogós magassarkújukkal, gondolván, hogy így majd az éj leple alatt – eleinte egy, az alvilág köreiben befolyásos férfi segítségével, később pedig már csak „felnőttesen” a kezükbe véve az irányítást, mindössze kettecskén – eldolgozgatnak a legkisebb feltűnést is kerülve, ezzel megteremtve maguknak egy igencsak stabil anyagi hátteret.

De az elsőre ártatlannak tűnő, titkos kis ügylet rémálomba torkollik, amikor egyre több embernek kezd feltűnni, hogy a két lány hirtelen lubickol az euróban.
A háttérben fenyegető magánnyomozók, aggódó szülők, zsaroló osztálytársak, illegális játszmák, bemocskolás, menekülés, identitáskeresés, megrontás, míg a felszínen csak a tökéletesség látszata. Csakhogy idővel kiderül, hogy vagy így, vagy úgy, de az összes család rohad belülről, akármennyire is próbálják kívülről aranyra polírozni. A kérdés nem az, hogy ki nevet a végén, mert itt ilyenről szó sincs – aki legelsőként villantja ki rosszindulatú hiúzvigyorát, az koppan rendszerint a legnagyobbat. A kérdés itt mindössze annyi, hogy ki bírja tovább összeroppanás nélkül az ördögi körforgást.

Baby
BABY. Kredit: Francesco Berardinelli/Netflix

Ami pedig remek keretet ad az egész sorozatnak, az az egyik főszereplő, Chiara monológja, ami elhangzik az első évad első részében, valamint a harmadik évad utolsó részében is. „Egy csodás, átlátszó akváriumban élünk, de a tengerbe vágyunk. Ezért ahhoz, hogy túléljük, szükségünk van egy titkos életre.” A sorozat végén jogosan merülhet fel bennünk a kérdés: megéri egy titkos életbe való burkolózás? Erre adhatnék személyes választ, de szerintem mindenki döntse el maga.


Nagy Dóra
Nagy Dóra
Dóri vagyok, a magyar irodalom szerelmese, a kortárs magyar filmek és sorozatok lelkes nézője. Az irodalmat nemcsak olvasni, de művelni is szeretem, évek óta próbálkozom versekkel, novellákkal, regényekkel, tanulmányaim során pedig az utóbbi időben forgatókönyvvel is - ugyanis filmelméletet hallgatok a Pázmányon. Hiszek abban, hogy a kultúrát gondozni kell: olvasni és írni róla, de legfőképp csinálni. Ez utóbbiak miatt vagyok én itt.