szombat, december 7, 2024

Trending

Hasonlóak

Miénk a város kritika (We Own This City, 2022 – HBO Max): A drogháború szétzúzza az amerikai társadalmat!

David Simon a Drót alkotója visszatér a drogok és rendőrség harcának feldolgozáshoz. Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk az alkotás kontextusát érdemes ismerni azt az igaz történetet, amit feldolgoz. Baltimore napjainkban az USA egyik legveszélyesebb városa és ennek okai a kábítószer használatban gyökereznek. A drogok elleni háború kifejezést, még Nixon vezette be az 1970-es években és ez azóta az amerikai drogpolitika jelmondatává vált. Több évtizedes távolból talán kijelenthetjük, hogy ezt a háborút a drogok nyerték. A kábítószer elleni harc mély sebeket ejtett az amerikai társadalmon, aminek most legszembetűnőbb jele és következménye a Black Lives Matter mozgalom, ami alapjaiban rengette meg Amerikát. 

A Miénk a város annak a nagy feladatnak a terhét veszi a nyakába, hogy megtörtént eseményeken keresztül tárja fel a vonatkozó folyamatokat, amik a társadalom széttöredezéshez vezettek. A sztori a Fegyvernyomozással foglalkozó munkacsoport (Gun Trace Task Force) körül forog. A baltimore-i rendőrség ezen osztályát 2017-ben kapcsolták le, majd tagjait elítélték korrupció, lopás és aktív drogkereskedelem miatt.

Miénk a város kritika
Miénk a város (B-J): Rob Brown, mint Maurice Ward; Ham Mukasa, mint Evodio Hendrix nyomozó; Robert Harley, mint Marcus Taylor nyomozó és Jon Bernthal, mint Wayne Jenkins. Kredit: Paul Schiraldi/HBO

Az alkotás hat részben mutatja be egy több szálon futó cselekmény segítségével, azt, hogy hogyan zajlottak az események a való életben. Az FBI ügynökei a rendőrcsapat után nyomoztak, míg egy másik helyi hatóság a drogokat követte és ezekkel párhuzamosan még egy jogvédő is dolgozott, aki a túlkapásokat vizsgálta. A párhuzamos szálak mind más idősíkokon mozognak és így a mű egészen 14 évet ölel fel. Most ezzel pedig el is érkeztünk az első problémához. A készítők egyáltalán nem kézen fogva vezetik végig a nézőt az eseményeken, sőt még kapaszkodókat se nagyon adnak, ezáltal lesznek nehezen követhetőek a történések.

Még azt is meg merem kockáztatni, hogy a készítők valamennyire alapoztak arra, hogy a fogyasztók igenis képben legyenek az eseményekkel, ami az USA-n kívüli nézőkkel szemben nem egy korrekt elvárás. A másik negatívum, ami felróható az maga a stílus mentesség és az ebből kinövő repetitív tempó. A történet maga száraz és steril és már a második résztől kezdve önismétlővé válik. Végig ugyanazok a dolgok váltakoznak: a bürokrácia és a kihallgatások párhuzamosan a munkacsoport tevékenységével és visszaéléseivel, többnyire rajtaütések formájában. Ami üde színfoltot visz ebbe az Wayne Jenkins (John Bernthal) karrierjének az elejétől való végigkövetése és a polgárjogi panaszokat vizsgáló Nicole Steele (Wunmi Mosaku) szálának sokrétű bemutatása.

Miénk a város kritika
Miénk a város: Wunmi Mosaku, mint Nicole Steele. Kredit: HBO

Amellett viszont nem lehet és nem is szabad elmenni, hogy a fentebb említett negatívumok és lassúság ellenére az utolsó két részre igazán kiteljesedik és révbe ér. Teszi mindezt úgy, hogy a sorozat a lezárásig leköti a nézőt, mert bitangerős atmoszférája van, amihez sokat ad hozzá a helyszín is, hiszen Baltimore tényleg az a város, ahol semmi nem választja el a gettókat a mellettük lévő kertvárosi környezettől.

A karakterek is rendkívül profi módon vannak felépítve és kiaknázva. Mindehhez természetesen nagyon kellett a színészek jó teljesítménye is. Mindenki pontosan azt hozza, amit kell. Talán csak a Jenkinst megszemélyesítő Bernthal és a Sean Suitert játszó Jamie Hector lógnak ki felfele, mert ők az összes jelenetüket uralják, minden egyes pillanatban. Bernthal elsőrangúan hozza a már-már nyers erőből dolgozó brutális suttyót, aki igenis visszaél azzal a hatalommal, amit az egyenruha ad neki. A konklúzió ábrázolása és kibontása pedig igazi mestermunka. A bűnösök bár elnyerik méltó büntetésüket, mégis pont az a pesszimista, melankólikus következtetés a helyes, amivel zár az alkotás, mivel itt már rendszerszintű problémáról beszélhetünk, amit helyi sebkezeléssel nem lehet megoldani.

Összességében a Miénk a város egyben legnagyobb hibája és pozitívuma is a stílusmentessége, az, hogy mellőzi a katartikus pillanatokat és már-már közel dokumentarista módon mutat rá napjaink Amerikájának legnagyobb problémájára. Ezáltal kapunk egy minőségileg nehezen bekategorizálható és megosztó alkotást, amit a témája miatt érdemes látni, de talán kicsit maga sem tudja, hogy mi akar lenni végezetül.

Miénk a város kritika pontozó thumbnail
Összességében
A Miénk a város egy minőségileg nehezen bekategorizálható és megosztó alkotás, amit a témája miatt érdemes látni, de talán kicsit maga sem tudja, hogy mi akar lenni végezetül.
Rendezés
8
Színészi alakítás
9
Forgatókönyv
7
Fényképezés
7
Filmzene/Hang/Effektek
7
7.5
Alexa Dávid
Alexa Dávid
Sziasztok! Dávid vagyok, egy szegedi srác és egyben hamisítatlan filmrajongó. Bármit megnézek és mindenről véleményt alkotok, amit mindig szeretek megosztani másokkal írásos formában. Szabadszájú vagyok és kiállok az álláspontjaim mellett. Emellett büszke tagja a Töredékek filmes podcastnek.