kedd, március 19, 2024

Miénk a város kritika (We Own This City, 2022 – HBO Max): A drogháború szétzúzza az amerikai társadalmat!

David Simon a Drót alkotója visszatér a drogok és rendőrség harcának feldolgozáshoz. Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk az alkotás kontextusát érdemes ismerni azt az igaz történetet, amit feldolgoz. Baltimore napjainkban az USA egyik legveszélyesebb városa és ennek okai a kábítószer használatban gyökereznek. A drogok elleni háború kifejezést, még Nixon vezette be az 1970-es években és ez azóta az amerikai drogpolitika jelmondatává vált. Több évtizedes távolból talán kijelenthetjük, hogy ezt a háborút a drogok nyerték. A kábítószer elleni harc mély sebeket ejtett az amerikai társadalmon, aminek most legszembetűnőbb jele és következménye a Black Lives Matter mozgalom, ami alapjaiban rengette meg Amerikát. 

A Miénk a város annak a nagy feladatnak a terhét veszi a nyakába, hogy megtörtént eseményeken keresztül tárja fel a vonatkozó folyamatokat, amik a társadalom széttöredezéshez vezettek. A sztori a Fegyvernyomozással foglalkozó munkacsoport (Gun Trace Task Force) körül forog. A baltimore-i rendőrség ezen osztályát 2017-ben kapcsolták le, majd tagjait elítélték korrupció, lopás és aktív drogkereskedelem miatt.

Miénk a város kritika
Miénk a város (B-J): Rob Brown, mint Maurice Ward; Ham Mukasa, mint Evodio Hendrix nyomozó; Robert Harley, mint Marcus Taylor nyomozó és Jon Bernthal, mint Wayne Jenkins. Kredit: Paul Schiraldi/HBO

Az alkotás hat részben mutatja be egy több szálon futó cselekmény segítségével, azt, hogy hogyan zajlottak az események a való életben. Az FBI ügynökei a rendőrcsapat után nyomoztak, míg egy másik helyi hatóság a drogokat követte és ezekkel párhuzamosan még egy jogvédő is dolgozott, aki a túlkapásokat vizsgálta. A párhuzamos szálak mind más idősíkokon mozognak és így a mű egészen 14 évet ölel fel. Most ezzel pedig el is érkeztünk az első problémához. A készítők egyáltalán nem kézen fogva vezetik végig a nézőt az eseményeken, sőt még kapaszkodókat se nagyon adnak, ezáltal lesznek nehezen követhetőek a történések.

Még azt is meg merem kockáztatni, hogy a készítők valamennyire alapoztak arra, hogy a fogyasztók igenis képben legyenek az eseményekkel, ami az USA-n kívüli nézőkkel szemben nem egy korrekt elvárás. A másik negatívum, ami felróható az maga a stílus mentesség és az ebből kinövő repetitív tempó. A történet maga száraz és steril és már a második résztől kezdve önismétlővé válik. Végig ugyanazok a dolgok váltakoznak: a bürokrácia és a kihallgatások párhuzamosan a munkacsoport tevékenységével és visszaéléseivel, többnyire rajtaütések formájában. Ami üde színfoltot visz ebbe az Wayne Jenkins (John Bernthal) karrierjének az elejétől való végigkövetése és a polgárjogi panaszokat vizsgáló Nicole Steele (Wunmi Mosaku) szálának sokrétű bemutatása.

Miénk a város kritika
Miénk a város: Wunmi Mosaku, mint Nicole Steele. Kredit: HBO

Amellett viszont nem lehet és nem is szabad elmenni, hogy a fentebb említett negatívumok és lassúság ellenére az utolsó két részre igazán kiteljesedik és révbe ér. Teszi mindezt úgy, hogy a sorozat a lezárásig leköti a nézőt, mert bitangerős atmoszférája van, amihez sokat ad hozzá a helyszín is, hiszen Baltimore tényleg az a város, ahol semmi nem választja el a gettókat a mellettük lévő kertvárosi környezettől.

A karakterek is rendkívül profi módon vannak felépítve és kiaknázva. Mindehhez természetesen nagyon kellett a színészek jó teljesítménye is. Mindenki pontosan azt hozza, amit kell. Talán csak a Jenkinst megszemélyesítő Bernthal és a Sean Suitert játszó Jamie Hector lógnak ki felfele, mert ők az összes jelenetüket uralják, minden egyes pillanatban. Bernthal elsőrangúan hozza a már-már nyers erőből dolgozó brutális suttyót, aki igenis visszaél azzal a hatalommal, amit az egyenruha ad neki. A konklúzió ábrázolása és kibontása pedig igazi mestermunka. A bűnösök bár elnyerik méltó büntetésüket, mégis pont az a pesszimista, melankólikus következtetés a helyes, amivel zár az alkotás, mivel itt már rendszerszintű problémáról beszélhetünk, amit helyi sebkezeléssel nem lehet megoldani.

Összességében a Miénk a város egyben legnagyobb hibája és pozitívuma is a stílusmentessége, az, hogy mellőzi a katartikus pillanatokat és már-már közel dokumentarista módon mutat rá napjaink Amerikájának legnagyobb problémájára. Ezáltal kapunk egy minőségileg nehezen bekategorizálható és megosztó alkotást, amit a témája miatt érdemes látni, de talán kicsit maga sem tudja, hogy mi akar lenni végezetül.

Miénk a város kritika pontozó thumbnail
Összességében
A Miénk a város egy minőségileg nehezen bekategorizálható és megosztó alkotás, amit a témája miatt érdemes látni, de talán kicsit maga sem tudja, hogy mi akar lenni végezetül.
Rendezés
8
Színészi alakítás
9
Forgatókönyv
7
Fényképezés
7
Filmzene/Hang/Effektek
7
7.5

Friss

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...

Messiásmítosz csodálatosan kivitelezve – Dűne: Második rész (Dune: Part Two, 2024) kritika

Denis Villeneuve egy olyan adaptációt vállalt el, amely jó pár rendező számára csalódást keltett,...

A felszín alatt (Under the Skin – 2013) kritika

Jonathan Glazer videóklip- és filmrendező legújabb műve, az Érdekvédelmi terület 5 Oscar-jelölést kapott, így...

Megjelent Jurisits Tamás első lemeze a Connect The Dots

Elérhető és meghallgatható Jurisits Tamás Group: Connect The Dots című világszínvonalú fusion lemeze, mely...
Alexa Dávid
Alexa Dávid
Sziasztok! Dávid vagyok, egy szegedi srác és egyben hamisítatlan filmrajongó. Bármit megnézek és mindenről véleményt alkotok, amit mindig szeretek megosztani másokkal írásos formában. Szabadszájú vagyok és kiállok az álláspontjaim mellett. Emellett büszke tagja a Töredékek filmes podcastnek.

Hasonlóak

Van még elég erő a szuperhős sztorikban? – Mi lenne, ha…? 2. évad (What If…? Season 2 – 2023, Disney+) kritika

A 2023-as év filmes és sorozatos szinten egyaránt elég egyértelműen a képregényfilmes zsáner bukásáról...

Pluto minisorozat (Pluto mini series, 2023 – Netflix) kritika

Ennek az értekezésnek mindjárt az elején két dolgot szeretnék leszögezni:1. Igen, igen, tudom, hogy...

Szexguru és életguru tinédzserek Netflixen -Szexoktatás (Sex Education, 2023 – Netflix) kritika

Négy évad, huszonnégy rész, nyolc-tíz állandó karakter és egy nagyon hosszú és furcsa történet....