Resident Evil 1. évad kritika (Resident Evil, 2022 – Netflix)

Hadd kezdjem rögtön az elején egy kis népszavazással (ingyenes!). A kérdés a következő:
Szerette volna Ön, ha a Resident Evilből tinisorozatot csinálnak?

  1. Nem
  2. Dehogy
  3. Jézusom, mi van?
  4. Frásztot

Hajlandó vagyok elismerni, hogy a kérdésfeltevés esetleg nem teljesen objektív, mondhatni, sugalmazza a választ, mindenesetre meggyőződésem, hogy ezt a koncepciót az alkotók egy kicsit elsiették. De ha szépen, lassan csinálták volna meg, valószínűleg akkor se lett volna túl sok értelme.

2022-ben és 2036-ban járunk, mert azt a Westworld óta tudjuk, hogy a két időszálon futó történet állati menő (csak mondjuk Westworldék ehhez azért értettek is). A főhősnő mindkét vonalon Jade Wesker (Ella Balinska – Charlie angyalai) a hírhedett Umbrella Corp. egyik tudósának (Lance Reddick – John Wick filmek) a lánya. 2022-ben még épp csak ki akar törni az apokalipszis, egyelőre annyit lehet tudni, hogy a fejlesztés alatt álló antidepresszáns gyógyszercsoda a legrosszabbat hozza ki emberből és állatból egyaránt. Egy balul sikerült állatmentő akció során Jade húga (Siena Agudong – Halálos iramban 9) is megfertőződik. 2036-ra már beütött a ménkű, hogy finoman fogalmazzunk. Jade a zombik megfigyelésével foglalkozik, miközben a maradék lakosságot átalakult emberek és állatok ritkítják szorgalmasan (időnként gigászi zombipókok és élőhalott csimaszok is felbukkannak a nagyobb repedésekből), és az Umbrella is igen gonoszul viselkedik az eleve nem túl boldog lakossággal.

Resident Evil 1. évad kritika
Egy jó zombi mindent megbocsát. Vagy mégsem? Kredit: MARCOS CRUZ/NETFLIX © 2021

A kilencvenes évek kultikus játékának elkötelezett rajongói annak idején nagyon utálták Paul W.S. Anderson Resident Evil filmjeit. A kellemes esti agymosásra vágyó átlagnéző ezzel szemben rájuk legyintett, hogy „csak a szokásos baromság”, voltak zombik meg puskák meg Milla Jovovich, este 10 után a vászon/képernyő előtt félálomban a kutya se vágyik többre. A Netflix (bár senki nem kérte) a vállára vette azt a keresztet, hogy a játékosokat és a nézőket egyformán és demokratikusan boldoggá tegye, vagyis elővette Albert Weskert, a világ egyik legismertebb és legkirályabb főgonoszát, befestette feketére, csavart egyet az egész karakteren (nem akarnám elspoilerezni a RENDKÍVÜL komplex történetet) és adott neki egy családot két tinilány személyében, hogy a fiatalabbak is legyenek szívesek letenni azt a közösségi médiában elpunnyasztott hátsójukat a tévé elé. Közben Andrew Dabb (akit a Supernatural producereként ismerhetünk) sajnos kicsit elfeledkezett a zombikról, meg a lövöldözésről, meg egyáltalán arról, hogy ennek az egésznek Resident Evil a címe, de sebaj, mert a koncepció sikeresnek bizonyult, csak nem úgy, ahogy elgondolták. Az új termék nagyon egyformán és nagyon demokratikusan mindenkit boldogtalanná tett.

A főszereplők (vagyis a tinilányok) elviselhetetlenül ellenszenvesek, felszegett állal, az egész világgal büszkén dacolva csupa olyan döntést hoznak, melyektől egy közepes értelmi képességű csivavát is elfogna a szekunder szégyenérzet. Az emberek csak úgy hullanak körülöttük (amire a standard reakciójuk kb. a „hoppszika-bocsikácska” és ennek szóbokra), de aki véletlenül életben marad, azt aztán kíméletlenül lehülyézik. A történet fő íve olyan feszült és izgalmas, mint egy iskolatáskában felejtett kéthetes margarinos kenyér, legfőképp egyébként azért, mert a főszereplők 2022-ben pontosan ugyanolyan idióták, mint 2036-ban, ezért igazából a (zombi)kutyát se érdekli, hogyan jutottak el A-ból A-ba. A zombik (abban az összesen úgy 50 másodpercben, amit a teljes első évadban kapnak) elég jól néznek ki, és hozzák a kötelező Resident Evil köröket, de a CGI kutya például kritikán aluli. Egy alaposan kisminkelt dobermannal sokkal jobban jártak volna (de akár azzal a bizonyos szekunder szégyenérzettől eltorzult pofájú csivavával is.) Az Angliában játszódó jelenetekben kapunk valamennyit abból, amiben mindig is az angol poszt-apokaliptikus filmek (28 nappal később, A tűz birodalma stb.) voltak a legjobbak, vagyis a „hogyan boldogul az átlag állampolgár, ha kihúzzák alóla a 21. századot” életképekből, de megint csak nem eleget ahhoz, hogy egy igazán meggyőző világ épüljön fel a szemünk előtt. (Pl. az öreg néni, aki macskákkal eteti a gondosan leláncolt zombi-nagypapát, valóban zseniális). Az egyetlen dolog, ami tényleg jól működik, az Lance Reddick, Wesker szerepében. Félelmetes a pasas, isten bizony megérdemelt volna egy normális történetet. Ja, és nagyon dicséretes és modern az ún. fiatalos zenék bátor beemelése a sorozatba, csak a nettó végeredmény olyan, mintha a kilencven éves anyám neccharisnyát húzott volna. Csak úgy a poén kedvéért idebiggyeszteném a végére azt a motívumot, amivel engem újabban bármilyen filmről, a világ legkényelmesebb mozijából is ki lehet zavarni: VAN a szörnyeknek királynője. Innen szép nyerni, gyerekek.

Resident Evil 1. évad kritika
Resident Evil (B-J): Lance Reddick, mint Albert Wesker és Paola Nunez, mint Evelyn. Kredit: NETFLIX © 2022

A Netflixen a fentiek ellenére nagyon nagyot megy a sorozat, gondolom a címe miatt, meg azért, mert a türelmesebbek akár 2-3 epizódot is hajlandóak megnézni, mielőtt feladják. Én a negyedik rész után döntöttem úgy, hogy nincs az az isten, hogy folytassam, vagyis pont ott, ahol elvileg a történet isten igazából nekilátna kibontakozni.

Resident Evil 1. évad kritika pontozó thumbnail
Resident Evil
Összességében
Nézze meg mindenki nyugodtan, aztán tűnődjön el rajta, meg fogja-e érni a Netflixnek második évadot csinálni belőle, és ha nem, akkor mennyi értelme volt 8 órát végigülni csak azért, hogy aztán soha ne derüljenek ki a miértek és a hogyanok.
Rendezés
2
Színészi alakítás
6
Forgatókönyv
2
Fényképezés
5
Filmzene/Hang/Effektek
7
4

Friss

A csoda kritika (The Wonder – 2022, Netflix): Florence Pugh egy csoda

Florence Pugh egyértelműen napjaink egyik legtehetségesebb színésznője. A csoda című kosztümös thriller már elérhető...

Engedetlen hősök kritika (SAS: Rogue Heroes, 2022 – HBO Max)

Az olyan háborús mozimonstrumok, mint pl. a Nyugaton helyzet változatlan mellett szépen csendesen bekúszott...

Enola Holmes 2 kritika (Enola Holmes 2, 2022 – Netflix): Egy detektív nő igaz története

Korábban már foglalkoztam a legújabb Holmes történettel, vagyis az Enola Holmes című filmmel. Így...

A menü kritika (The Menu, 2022) – A szatírák wellingtonja, vagy a wellingtonok szatírája?

Sok mindent el lehet mondani, erről a filmről, csak azt nem hogy lapos. Lesz,...
Kovácsné
Kovácsnéhttp://kovacsne.blog.hu
Gyerekként szerény 19 alkalommal láttam a moziban a Piedone Egyiptomban című kultikus műremeket (többnyire jegy nélkül, de ez most nem tartozik ide). Azóta is próbálok rájönni, hogy bizonyos filmek bizonyos embereket miért fognak meg, miközben mások ugyanazt az alkotást nézhetetlen undormánynak tartják. Filmet elemezni matematikai módszerekkel nem tudok, vonatkozó szakképesítésem nincs. Írásaim ennek megfelelően egy szakfordító agrármérnök bevallottan szubjektív merengései egy-egy mozis élmény kapcsán (gyerekfilmek esetén a saját ivadékaim és szellemi holdudvaruk vonatkozó merengéseit is kötelességtudóan csatolom).

Hasonlóak

A mackó 1. évad kritika (The Bear, 2022 – Disney+/Star/FX) – Kibírhatatlanul feszült sorozat a szakácsok életéről, de legfőképpen rólunk

Sosem ásott még mozgókép, annyira mélyre a vendéglátás poklába, mint az idei év egyik...

Sárkányok háza 1. rész kritika (House of the Dragon, 2022 – HBO Max)

A Trónok harca előzménysorozata, a Sárkányok háza augusztus 22-től lesz látható a magyar HBO...

Sandman – Az álmok fejedelme 1. évad kritika (The Sandman, 2022 – Netflix)

Olyankor szoktam magamat fiatalosnak gondolni, mikor a gyerek rákérdez, hogy mit nézek, aztán a)...