péntek, március 29, 2024

Trending

Hasonlóak

Ajánló: A cseresznye vadiúj íze (Brand New Cherry Flavor, 2021 – Netflix)

Na, ki az a perverz, aki kismacskákat hányó nőt akar látni? (Nem, nincs elírva). És aki olyan nőt, akinek nemi szerv nyílik az oldalában, és használja? (Nem, ez sincs elírva). És olyan nőt, aki megeszi a saját szemét? (Dettó)

Ehelyt azonnal szeretném leszögezni, hogy nem nagyon szeretem a horrort (készséggel elismerve olyan jellegű alkotások létjogosultságát, mint mondjuk a Babadook), és egyenesen rühellem az öncélú undorkeltést. Mégis végig tudtam nézni a Cseresznye vadi új íze című Netflix sorozatnak mind a nyolc részét, ami azért csak jelent valamit.

Hogy a sorozatnak miért az a címe, ami, az rejtély, hacsak nem a cseresznye és az idegeken lógó szemgolyó hasonlóságára utal. (A Brand New Cherry Flavor egyébként inkább „vadi új cseresznyés ízt” jelent, aminek ugyan semmivel sincs több kapcsolata a történettel, de legalább benne van valami az „aroma”, a „mesterséges” sőt a „kilencvenes évek” kifejezések hangulatából). Maga a sztori atomizált dióhéjban a bosszúról szól, de némi humán csavarral, és ez a csavar az, ami az amúgy tele gyomorral kissé nehezen élvezhető sorozatot mégis érdekessé teszi.

A beszédes nevű Lisa Nova[1] (Rosa Salazar, Alita: A harc angyala) nagy reményekkel érkezik Los Angelesbe: vizsgafilmje elnyerte egy híres producer tetszését (Eric Lange, kismillió tévésorozat klasszikus negyedik-ötödik mellékszereplője, akit már mindenki látott valahol), akitől ígéretet kapott, hogy egész estés filmet rendezhet belőle. A híres producer ahhoz a klasszikus nyitólépéshez folyamodik, hogy „hát akkor anyukám, szívességért szívességet”, és amikor elutasítást kap, egyszerűen kirúgja a lányt a saját projektjéből, és még jól körbe is röhögi. Bárki más idegösszeomlást kapna, vagy hagyná a fenébe az egészet (a korai kilencvenes években járunk, jogász, sajtó, igazság nem pálya…). Lisa Nova ehelyett magától értetődő megoldásként egy boszorkány (Catherine Keener) segítségét kéri, hogy bosszút állhasson. A problémák ott kezdődnek, hogy a boszorkány is közli, hogy „hát akkor anyukám, szívességért szívességet”, még ha maga a szívesség nem is olyan jellegű, mint az előző esetben. A bosszú szépen alakul, csak közben Lisa mindent és mindenkit elveszít – ráadásul apránként kiderül, hogy ő maga sem egy szegény, szerencsétlen barika, akit megpróbált megenni a csúnya farkas. Nem láttam még filmet, ami ilyen ékesszólóan magyarázta volna el, mit vesz el tőlünk a bosszú – miközben nem moralizál azon, hogy bosszút állni helyes, vagy helytelen, de olyat se nagyon, ahol a bosszúálló és a megbüntetett nagyjából ugyanolyan esendő emberi lény. Ahogy az alkotás ezeket a kérdéseket boncolgatja, az önmagában megér egy (fekete) misét.

Brand New Cherry Flavor ajánló
Brand New Cherry Flavor (B-J): CATHERINE KEENER, mint BORO és ROSA SALAZAR, mint LISA NOVA. Kredit: SERGEI BACHLAKOV/NETFLIX © 2021

A sorozat Todd Grimson ugyanezzel a címmel megjelent könyvéből készült, amit nem olvastam, de a vélemények szerint a film a könyvből a karaktereken és a képi világ egyes elemein kívül nem sokat vett át (állítólag a könyv még a filmnél is nekivadultabb, amit azért nehezen tudok elképzelni, bár tény, hogy a Netflix változatban nem kapnak főszerepet a transzvesztita drogkereskedők). Amit viszont átvett, az egyfajta különös természetesség, amivel ennek a világnak a karakterei az elvileg természetfelettit kezelik. A „kihánytam egy macskát” jelenséghez a főhős nem úgy viszonyul, mint bárki normális ember (nulláról százra egytized másodperc alatt gyorsulva fejjel nekirohanok egy betonfalnak, és közben vállalhatatlan hangeffekteket adok ki). Panaszkodik egy kicsit, hogy szőrös lett a nyelve, de nagyjából ennyi. Mikor a padlón spontán keletkezik egy csapóajtó, amit alulról időnként rázogat a démon, akkor azt a részt kicsit nagyobb sugarú körben kerülik, de egyébként business as usual. Emiatt a sorozatnak olyasmi jellegű, nyugati kultúrkörben nagyon ritkán (leginkább a mozgóképes perverzió külön zártosztályi kategóriáját képviselő spanyol filmekben) megjelenő, különleges varázsa van, mint mondjuk a japán alkotásoknak, ahol senki nem ütközik meg azon, hogy gyön a kísértet, hiszen a hagyomány értelmében ez a mindennapi élet része, nekem is ott dudorászik a dédmuter a spájzban. (Hogy a kísértet gonosz vagy jó szándékú, az más kérdés, de maga a jelenléte abszolúte mindennapos esemény). Ezt a látásmódot támogatja az a megoldás is, hogy minden borzasztóságot szemből, takarás nélkül, egyenesben mutatnak – viszont nem ijesztgetnek, és nem drámáznak. Egy-egy jelenet pontosan annyira undorító, mint amennyire reménykedünk, hogy nem lesz az (néhány epizód után valahogy már sejti az ember, hogy mi a legrosszabb, ami az adott helyzetben történhet és az menetrendszerűen meg is történik), de az egész valahogy mégsem lesz „olcsó”. Nick Antosca, a sorozat egyik írója egyébként kimondottan az ilyen jellegű alkotásokra van ráállva, ő írta például a Hannibal és a Channel Zero sorozatok számos epizódját, meg persze olyan méltán ismeretlen gyöngyszemeket is, mint pl. a Soon You Will Be Gone and Possibly Eaten (azaz Hamarosan meghalsz, és valószínűleg meg is fognak enni).

Valamennyi hatásvadászat-érzésünk azért sajnos lesz. A történet lebilincselő, és alapvetően három irány mentén halad: az egyik a konkrét bosszútörténet, némi kötelező anya-gyermek konfliktussal a háttérben, a másik az okkult vonal, az istenek, démonok, boszorkányok évszázados problémáinak kifejtésével, a harmadik – a legérdekesebb – pedig a mellékkarakterek és Lisa viszonyainak kibogozása v.ö. magasabb rendű mondanivaló. A három vonal viszont együtt sem elegendő nyolc darab, közel háromnegyed órás rész hézagmentes megtöltésére. Nagyjából négy feszes epizódra igen, de nyolcra nem. A hézagokat pedig az alkotók azzal töltik fel ugyebár, ami a kezük ügyébe akad.

Brand New Cherry Flavor ajánló
Brand New Cherry Flavor (B-J): SIENA WERBER, mint MARY GRAY és ERIC LANGE, mint LOU BURKE. Kredit: SERGEI BACHLAKOV/NETFLIX © 2021

A vizuális megoldásokra nem lehet panaszunk (nekem legalábbis nem volt). A készítők mindent, amit lehetett, bábokkal, műtestrészekkel stb. oldottak meg, és az így készült felvételeket manipulálták később számítógépes technikákkal, ezért a látvány meglehetősen életszerű. A nyolcvanas évek vége-kilencvenes évek eleje retró érzést nem tolták túl, nem ezzel akarják eladni a sorozatot. A jelenetek nagy része amúgy is este-éjjel játszódik és erősen noir hangvételű (néhány valószínűleg szándékosan nagyon napfényes és színes helyszínnel ellenpontozva). Sokan emlegetik Lynch és Cronenberg hatását a filmmel kapcsolatban. Ami Lynchet illeti, ő kizárólag saját magával van elfoglalva, míg a cseresznyés sorozat a maga fura módján abszolúte nézőbarát. Az egyik a másikhoz legfeljebb felszínesen hasonlítható. Cronenberg alkalmanként szintén kijátssza a „beteg állat” ütőkártyát, viszont valahogy sokkal inkább „nesze, itt a perverzióm, vagyok akkora művész, hogy beletolhatom a pofádba” érzete van a műveinek, mint a gusztustalan, de a maga módján természetes, kerek, magától értetődő kis világot alkotó sorozatnak, ráadásul Cronenbergnek (szerintem) abszolúte nincs humorérzéke. A további összehasonlításokat mindenki tegye meg maga.

Hogy a sorozat mennyire lezárt és mennyire nem, az egy remek kérdés. Nem valószínű, hogy folytatást terveznének neki, nem hiszem, hogy egy maroknyi nézőnél több megbirkózott volna vele. Nekem nem tűnt úgy, hogy túl sok elvarratlan szál maradt volna, a végkicsengést kellően érdekesnek találtam, amennyi bizonytalanság maradt, annyi egy jobb horrorban is maradni szokott.

Nem tudok így hirtelen olyan jól körülhatárolható embercsoportot, amelyiknek a Cseresznye vadi új ízét szívből ajánlani tudnám, viszont aki mégis megnézi, annak jó szórakozást kívánok.


[1] alapesetben nova=új, de ha akarom, olyan értelemben új, mint egy felrobbanó csillag pusztító fénye

Kovácsné
Kovácsnéhttp://kovacsne.blog.hu
Gyerekként szerény 19 alkalommal láttam a moziban a Piedone Egyiptomban című kultikus műremeket (többnyire jegy nélkül, de ez most nem tartozik ide). Azóta is próbálok rájönni, hogy bizonyos filmek bizonyos embereket miért fognak meg, miközben mások ugyanazt az alkotást nézhetetlen undormánynak tartják. Filmet elemezni matematikai módszerekkel nem tudok, vonatkozó szakképesítésem nincs. Írásaim ennek megfelelően egy szakfordító agrármérnök bevallottan szubjektív merengései egy-egy mozis élmény kapcsán (gyerekfilmek esetén a saját ivadékaim és szellemi holdudvaruk vonatkozó merengéseit is kötelességtudóan csatolom).