James Cameron már régi motoros a filmiparban, akinek olyan sikerfilmeket köszönhetünk, mint például.: az Avatar, a Titanic vagy a Terminátor 1-2. Ezért, amikor azt hallottam, hogy egyesítette erőit egy olyan kaliberű és szintén régóta a szakmában lévő rendezővel, mint Robert Rodriguez (Sin City 1-2, Desperado) akarva-akaratlanul is felkaptam a fejemet. Nem is csoda, hiszen mind a ketten teljesen más stílusban jártasak, éppen, ezért nem véletlen, hogy felosztották egymás között a szerepeket, így Cameron megmaradt írónak (legalább zavartalanul folytathatja az Avatar szériát), a rendezői székbe pedig Rodriguez ült. Ezen receptúra által pedig meg is született az Alita: A harc angyala, amely az első idei blockbuster címet is magáénak tudhatja.
A 26. században járunk, ahol a földi városok közül már csak Roncsváros és a felette lebegő Zalem maradt, ahol az emberiség fennmaradt része két részre szakadva éli mindennapi életét. Ám minden megváltozik, amikor Dr. Dyson Ido (Christoph Waltz) egy szétroncsolódott cyborgtestet talál a helyi szeméttelepen. Haza érkezvén pedig életet lehel abba és az Alita (Rosa Salazar) nevet adja neki, nem is gondolván, hogy ezzel megállíthatatlan események láncolatát indítja be, ami az egész társadalomra kihatással lesz.
Fontos tudni a filmről mielőtt megnézzük, hogy tulajdonképpen az, egy japán manga alapján készült, vagyis lényegében egy képregény adaptációval van dolgunk. Amit James Cameron a kilencvenes évek végétől toldozott-foldozott egészen mostanáig. A sok információ morzsából, amit ez idő alatt hosszas kutatómunkával szerzett sikerült végül remekül adaptálnia Alita történetét. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor először akarta elkészíteni a filmet még nem volt meg hozzá a kellő technológiai fejlettség sem. De talán jobb is, hogy csak most készült el, hiszen ehhez az alkotáshoz, hogy olyan legyen, amilyen lett, elengedhetetlen volt Robert Rodriguez rendezői látásmódja és a méltán híres bevállalós stílusa is, mert az a cyberpunk világ, ami megjelenik a vásznon több, mint magával ragadó. Amikor betekintést engednek Roncsváros mindennapjaiba csak, akkor realizálódik a nézőben, hogy mennyire tele van élettel az egész világ, amit megalkottak. Ez tulajdonképpen a grandiózus történetnek és a változatosabbnál változatosabb karaktereknek köszönhető, de mégis ez a film legnagyobb negatívuma is egyben.
Hiszen hiába az elkülönülő egyéniségekkel rendelkező cyborgok és emberek, ha sokukról igazából alig tudunk meg valamit, holott annyira érdekesek, hogy egy-kettő még akár saját filmért is kiálthatna. Valamint a világ történelme is olyan mély, szerteágazó és érdekfeszítő, hogy egyszerűen nem elég rá a 122 perc. A néző pedig várná a további információ morzsákat, de mindhiába, mert úgy elrepül a játékidő, hogy a végfőcímet látva csak zavartan pislog a publikum, hogy már vége is. Sajnálatos módon látszik, hogy hiába áll masszív lábakon a történet, még így is nehezen bírja el a hatalmas történelemmel és szereplőkkel megtöltött világ súlyát. Viszont a technikai megvalósításnak, a még így is remek történetnek és a színészek odaadó és profi játékának hála, azért sikerül a mérleg nyelvét kiegyenlíteni, sőt még át is billenteni a pozitív irányba.
Technológiai téren valami hihetetlenül jól teljesít az Alita. A cyborgok CGI teste és rajtuk a színészek arca igazán autentikus élményt nyújtanak. Alita karakteréről nem is beszélve, aki messze a legjobb az egész filmben. Olyan jól sikerült Rosa Salazar szemeit mangásítani, hogy akár még el is hihetnénk, hogy a színésznőnek tényleg vannak ilyen természeti adottságai. Salazar tökéletesen hozza az amnéziás tini lány karakterét és egy percig sem lehet haragudni rá, amikor kerek szemeivel értetlenül rácsodálkozik a körülötte lévő világra, hiszen ezeket a fázisokat mi is mind átéltük, ezen életszakaszunkban. A legjobb szó, ami a színészi játékot jellemzi az az abszolút hitelesség, mindenkin látszik, hogy szívét, lelkét beletette ebbe a produkcióba. Ráadásul igazi sztárparádéval állunk szemben, hiszen Christoph Waltz és Rosa Salazar mellett feltűnik még az alkotásban Jennifer Conelly (Requiem egy álomért), Mahershala Ali (Holdfény), Ed Skrein (Deadpool) és Jackie Earle Haley (Rémálom az Elmutcában, Watchmen) is.
