A Trónok harca előzménysorozata, a Sárkányok háza augusztus 22-től lesz látható a magyar HBO Max műsorán. A sajtóvetítésen látottak alapján pontosan azt fogja nyújtani, amit mindenki várt tőle: vért, intrikát és tömérdek meztelen segget.
A történet – amennyire ez az első részből megállapítható – a G.R.R. Martin, Elio M. García és Linda Antonsson által jegyzett A tűz és a jég világa című könyvön alapul. Aki tudja, az tudja, aki meg nem, annak elmondom, hogy a Trónok harca sorozattal szemben ez nem igazán regény, inkább afféle történelemkönyv, pompás áldokumentumokkal, ízes adomákkal, pazar illusztrációkkal és nem utolsó sorban valami elképesztő mennyiségű adattal. A sorozat számításaim szerint mindössze 10-15 oldalt fog feldolgozni a vaskos kiadványból, attól függően, hogy a Sárkányok tánca néven ismert véres westerosi belháború lesz a csúcspontja, vagy az azt követő konszolidáció. Ez többek közt azt jelenti, hogy a rajongók nem nagyon fognak tudni belekötni ilyesmikbe, hogy pontosan mit mondott Lannister Béla bácsi, mikor rádőlt a fa, mert a könyv ilyen részletekre nem tér ki, a filmkészítők relatíve szabadon garázdálkodhatnak.
A Sárkányok háza első részében 172 évvel járunk Daenerys Targaryen előtt. A trónon a Targaryen ház egyik jobban sikerült uralkodója, I. Viserys (Paddy Considine) ül. Hősünknek számos, az uralkodói szakmában szinte hagyományosnak mondható probléma felhőzi nemes homlokát, úgymint: 1. egy hangsúlyozottan patriarchális világban nincs fia, aki követné a trónon 2. a lánya, Rhaenyra (Milly Alcock) inkább lovagol sárkányon meg lengeti a kardot, mintsem hogy földig érő csipkés rucikban hímezgessen 3. az öccse (Matt Smith) egyre szélesebb vigyorral dörzsölgeti a mancsát, hogy na majd ő jól átveszi azt a trónt 4. az udvari tanács minden tagja, élükön a Segítővel (Rhys Ifans) a saját pecsenyéjét sütögeti. A dolgok rendeződni tűnnek, mikor a királyné (számos vetélés és halva született gyerek után) ismét teherbe esik, és mindenki tudni véli, hogy ebből aztán királyfi lesz, ha a fene fenét eszik is. Márpedig a fene fenét eszik – de nem spoilerezek.
Az epizódon első pillantásra látszik, hogy a pénz nem volt akadály. Mindent megkapunk, amit a klasszikus sorozatban megszokhattunk: csodás tájakat, a legapróbb részletekig kidolgozott városokat és jelmezeket, gyönyörűen animált sárkányokat, meztelen nőket és rengeteg vért (az epizód egy komplett lovagi tornát is magában foglal, világbajnok kaszkadőrmutatványokkal). A vérrel kapcsolatban mondjuk vannak fenntartásaim… A sorozatok kb. a Spartacus óta kötelességüknek érzik, hogy 21-re lapot húzzanak, a Sárkányok háza is kötelességtudóan ünstöllést a képünkbe tol egy herélést meg egy császármetszést (a baltával félbevágott fejű csávóra már fel se nézünk…), csak hogy tudjuk, hol a helyünk. De ha idén megvan a herélés hátulról (csak a végterméket cuppantják a kedves néző arcába) és a (természetesen fájdalomcsillapítás nélkül végzett) császármetszés épp csak kitakarva, akkor jövőre mi lesz? Mind a kettő totálplánban, lassítva? És akkor mi lesz két év múlva?
A színészeket egészen kiváló érzékkel válogatták össze, az egymást egyszerre szerető és gyűlölő testvéreket alakító Matt Smith és Paddy Considine közt különösen jól működik a férfikémia, és Rhys Ifans is zseniális a fondorkodó Segítő szerepében.
Egy dolog jelenthet gondot a későbbiekben (legalábbis ha a könyvet veszem alapul) és ez a nómenklatúra. Targaryenék kimondottan hajlamosak minden második fiút Aegonnak nevezni, leányutódokat a még aktív nagymamáról elkeresztelni, az ikreknek egyetlen betű eltéréssel nevet adni, a sárkányok nevét egy frappánsan rövid „on” végződés hozzábiggyesztésével a hősök nevéből származtatni, és még sorolhatnám. A tűz és jég világát annak idején nem bírtam a kádban olvasni, mert a jegyzeteim állandóan beleestek a vízbe… Márpedig a sárkányok háza nagyon szapora, mindenki utál mindenkit és mindenki a trónra tör – csak győzzük majd követni, ki kicsoda és kivel kavar.
Aki szerette a Trónok harcát, az valószínűleg a Sárkányok házát is szeretni fogja. Az első részből egyelőre nyilván nem egyértelmű, mennyire lesz komplex a történet, és mennyire lesz valószerű – vagyis a hollywoodi hagyománnyal ellentétben elhullanak-e főszereplőnek tekintett és/vagy szimpatikus szereplők, ha a történelmi szükségszerűség ezt diktálja – mert a Trónok harcát ezek a jellemzők emelték ki a többi sorozat közül, nem az egyébként igen gondos kivitelezés. Remélem továbbá, hogy a Sárkányok házában sikerül megőrizni a Westeros-univerzum belső logikáját és (a saját világunkra oly igen gyanúsan emlékeztető) könyörtelenségét, és nem járunk úgy vele, mint a Trónok harca 8. évadával, ahol valahol középtájon bedobták a lovak közé a gyeplőt, és az utcáról hívtak be random részegeket, hogy írják már meg az utolsó pár részt.
