A Hater/Hejter egy remek lengyel film, mely keretek között maradva gondolkodtat el bennünket. Keretek. Talán a film legfontosabb fogalma. Ugyanis egy történetet sok módon el lehet mesélni, egy üzenetet ezer formában is el lehet juttatni egy egyszeri filmnézőnek, és ha ezt jól teszi egy rendező, akkor nagyot alkot. Jan Komasa, a film rendezője pedig nem tévedett, és ha nem is felhőkarcolót, de egy tisztességes toronyházat alkotott ezzel a filmmel.
A történet főhőse egy fiatalember, Tomasz Giemza (Maciej Musialowski), akinek nem úgy áll a világ, ahogy az ifjú titánoknak állni szokott. Tanulmányai nem haladnak, társadalmi kapcsolatai nincsenek, a szerelem is elkerüli. Ahhoz, hogy fenntartsa magát, egy közösségi oldal moderátoraként dolgozik. Eddig akár egydimenziósnak is láthatnánk a történetet. Tomasz azonban okos srác, okos és kellően kiábrándult az emberekből. A cég, akinek dolgozik, híján van minden moralitásnak, és ez a kettő robbanásveszélyes elegyet alkot. Történik ugyanis, hogy az országban választások közelegnek, melyben természetesen a főszerepet a hírek, álhírek, hamis és igaz információk adják. A kampány már csak ilyen. A megkeseredett, vagy inkább megkeményedett Tomasz pedig beleveti magát a munkába, és nem sokat foglalkozik erkölcsi vagy morális kérdéssekkel.
Hogy mi történik, az legyen titok. A lényeg, hogy bármerre is kanyarodjon a story az mindig keretek között marad. És ettől lesz félelmetesen jó a film. Mert elképzelhető benne minden momentum. Nem a részeletek, hanem az üzenet. Az üzenet, mely arról szól, hogy mire képes az internet, és az ott megjelenő információ, függetlenül attól, hogy az igaz-e vagy hamis. Arról szól, hogy a „post truth” korában élünk, hogy akár egyetlen ember mi mindenre képes egy laptoppal, ésszel és gátlástalansággal, pláne ha azért még fizetést is kap. Mi pedig nem lepődünk meg azon, hogy az események egyre erőteljesebb sodrásba kerülnek, mert ez valahogy még kereten belül van, „belefér”. A filmben biztos van hiba, de az üzenet miatt ezek fölött szemet hunyunk.
A színészek megfelelő színvonalon teljesítenek. Tomasz (Maciej Musialowski) kellően frusztrált és gátlástalan, sőt, különös módon valahol még sajnálatra méltó is. A zene nem jelentős, de nem is zavaró, ahogy a vágás és a kameramunka is jó színvonalon teljesít, és ennek köszönhetően a történet célba talál. Aki tehát rábukkan erre a lengyel alkotásra, és nem ijed meg attól, hogy magyar feliratot kell böngésznie, az kap cserébe egy kétórás történetet és kellő anyagot ahhoz, hogy elmerengjen arról a korról, melyben élünk és azokról az emberektől, akikkel megosztjuk ezt a kor.
