A Blue Sky Animation Studios 2002-ben robbant be elsőként a köztudatba, amikor is visszautaztattak minket a fagyos jégkorszakba, amivel kezdetét vette egy meglehetősen sikeres animációs sorozat. A Jégkorszak nem csak érzelmes pillanataival, de a kornak eleget tevő látványával és tökéletesen ábrázolt élőlényeivel is belopta magát a szívünkbe. Egy ilyen nagy sikerű első felvonás folytatását egyértelműen nem volt szabad kihagyniuk, ettől függetlenül még befért elé egy robotos móka. A Robotok ugyanis egy évvel a Jégkorszak második része előtt mutatkozott be a mozikban, azonban ez a film nem aratott felhőtlen sikert. Üdülésként hatott hát a Jégkorszak 2 majd két évre rá a Horton végül pedig a harmadik felvonás is megérkezett vastag bundájú hőseinkhez. Ezek után, viszont már kötelező volt a vérfrissítés, így Azúrék vették át a stafétabotot, a Rio-val. És innentől következett be a Blue Sky lejtmenete. Se a Rio 2, se a Jégkorszak 4-5, de még A zöld urai sem voltak a toppon. Snoopy és Ferdinánd azonban kicsit kijjebb emelték a stúdiót ebből a mocsárból és úgy tűnt, hogy az új sztorik jobban teljesítenek, mint a folytatások. Azt kell, hogy mondjam, a Kémesítve valahol félúton találta meg az egyensúlyt, mégse nevezhető egy pofás kis filmnek.
Lance Sterling a világ legjobb kéme. Nincs James Bond, nincs Ethan Hunt se Jason Bourne. Egy kém van csak, aki átrendezi a rosszfiúk arcát és az nem más, mint Lance. Mi más dolga is lenne egy kémnek, minthogy beépüljön, leleplezzen, elfogjon pár rosszarcút, mindeközben megcsillogtassa közelharci tudását és pár speckó járművel karöltve eldobáljon megannyi furcsa, de egyben menő kütyüt. Ám a kütyük megfelelő használata, az életek kioltása, vagy megmentése már nem csak az ügynök feladata, így pottyan a képbe másik főszereplőnk, Walter Beckett. Fiatal feltalálónk aranyos háttér sztorijával indul a film, így hamar nagy kedvencünké válhat ez a kissé ügyetlen mégis szívvel lélekkel teli tini srác. Starling azonban nem teljesen ért egyet a fiú vágyaival a tekintetben, hogy ketten dolgozzanak vállvetve a rosszfiúk ellen, ugyanis Starling egy egyszemélyes hadseregnek érzi magát, akiből egy véletlen baleset következtében galamb lesz. IGEN, egy galamb!
Semmi spoilerrel nem készültem és nem is állna szándékomban, de ha akarnék se tudnék fordulatokat lelőni, ugyanis ez a film olyan egyszerű, mint egy faék. Ami pedig még inkább aláássa a meglepetéseket, azok a semmitmondó párbeszédek, amik csak azért születtek meg, hogy tudjuk hova is fog kifutni egy adott szál. Mint említettem, ha kémes filmről van szó, elmaradhatatlanok bizonyos tényezők, vegyük hát sorba ezeket. A 007-es ügynök betétdalainál megtanulhattuk, hogy tud hatásos lenni egy igazi Bond mozi nyitánya. Ezt a megszokott képi megvalósítást egy az egyben lelopta a film, amibe belecsempésztek ugyan egy csipetnyi sajátosságot, de akkor is! Még elfogadható is lehetett volna, ha tökéletesen eltalált poénokkal teszik paródiává ezt a kompozíciót, de sajnos ez most nem sikerült.
Kütyük! Kütyükből sosem elég, és ezen a téren elég jól teljesít az alkotás. Gyerekként alig vártam, hogy valami extra spéci kütyü csodát műveljen és megmentse kedvenc karakteremet. Azt kell, hogy mondjam, itt ebből sincs hiány, sőőőőt a film fináléjára minden egyes lehetséges mütyürt berobbantottak a készítők, ami számomra egy komplett katarzisként szuperált. Egy szó mint száz, a Kémesítve jól bánik a kütyükkel. Nézzük a verdákat. Emlékeztek az Én, a robotra? Na abban volt Will Smithnek egy elég hatásvadász autója, egy Audi! Na, hát most itt van nekünk Will Smith Starling-ként, aki szintén egy hasonló Audit kapott, amiben minden kacat van! Tádááá, kész is! De legalább nem Aston Martinnal jár. Aztán kell még egy őrült, gonoszabbnál is gonoszabb gonosz, akinek olyannyira gonosznak kell lennie, mint a leggonoszabb gonosz, gonosz felmenőjének a gonosz ükapja. És mivel tehetünk egy félig robotkezű, robotszemű, karakán férfit azzá? Nos, egyszerűen csak legyen kegyetlen és öljön. Egy baj van csak, míg ez egy rendes élőszereplős filmben működik, addig itt animációs keretek között már kevésbé.
Az, ahogy Sterling galambként viselkedik, ellenben meglepően szórakoztatóra sikeredett. Starling ugyanis képtelen felfogni mi történt vele és meg kell tanulnia galambként ügynökösködni, ami bár elsőre nagyon nehéznek tűnik, azért szépen lassan beletanul a dologba. Emellett a galambokról is rengeteg érdekességet tudhattunk meg. Például, hogy ez az egyetlen olyan madárfaj, ami képes megítélni az időt és a teret, akik postát szállítottak elődjeinknek és békét jelképeztek nemzeteinknek. És bár a film ezek közül nem mindent rág a szánkba, mégis tucatjával tolják arcunkba az okosságokat. Ez pedig nem, hogy nem baj, de eszméletlenül kisegyensúlyozza az alkotást.
Humor fronton sajnos a Kémesítve többször is átesik a ló túloldalára és olyan poénokat szállít, amik erősen az undorítóságra alapoznak. Konkrétan hallottam, ahogyan az egyik jelenetnél egy nő enyhe hiszti közepette felkiáltotta a vetítőbe, hogy: Mi ez az undorító sz*r? Tudom, kellenek a maximálisan bugyuta, vicces, ész nélkül cselekvő karakterek az ilyen filmekbe, de akkor sincs szükség ennyi méltatlan pillanatra. Ezzel ugyanis nem kicsit húznak a film színvonalából. Pedig a karakterek egész jók, aranyosak és élettel teliek. Az “arctalanság” azonban eszméletlenül zavaró. Ugyanis hőseinken kívül az átlag polgárok mind egy szálig szinte ugyanúgy néznek ki. Mintha egy robotokkal teli jövőbe csöppentünk volna.
Akik pedig Kálid Artúr hangját várják Will Smith-t szinkronizálva, azok csalódni fognak, ugyanis Nagy Ervin hallhatja majd a közönség. Mellesleg szerintem jobb is így most!
