péntek, április 19, 2024

Watchmen 1. évad (Watchmen: Season 1 – 2019) [Kritika]

1987 szeptembere és 1987. októbere között jelent meg a Watchmen című 12 számot kóstáló képregény kötet, ami nagyon hamar kultikus művé nőtte ki magát. 2009-ben pedig Zack Snyder elkészítette az első szélesvásznú adaptációt, ami egy-két eltéréstől eltekintve tökéletesen visszaadta a képregénynek a hangulatát. Pontosan tíz évet kellett várnunk a történet folytatására, amit szimplán csak Watchmennek neveztek el és az HBO gondozásában készült. A sorozat a képregényben történetek után veszi fel a fonalat méghozzá napjainkban, azaz 2019-ben. Angela Abar (Regina King) visszavonult rendőr, aki a családjával éli az életét, azonban, ha kell Sister Nightként osztja az igazságot. Egy rendőr gyilkosság után pedig exkollégájával Looking Glass-al (Tim Blake Nelson) és a rendőrfőnökkel Judd Crawford-al (Don Johnson) próbál véget vetni a Seventh Cavalry nevű terrorszervezet rémuralmának.


Damon Lindelof (Lost, Hátrahagyottak) igazán jó választás volt showrunnernek, hiszen közel tökéletesen sikerült visszaadnia a képregény hangulatát és szellemiségét. Igen, a készítő nem a filmváltozat cselekményét vitte tovább, hanem a fent említett művet, ami lássuk be nem volt kis vállalás. Az extrém lassú, elgondolkoztató történetvezetés ugyan Lindelof védjegye, de a túlzott titkolózás miatt nem feltétlenül biztos, hogy mindenki kitart majd a végéig. Képi világban zseniális, ötletes kamera beállításokkal dolgoztak és helyenként még a fényképzés is szép és kiemelkedő. Hatalmas pozitívum, hogy nagyon kreatívan bántak a főcímmel és az epizód címeinek kiírásával, amik cserébe még játékosak és beszédesek is egy adott részre nézve.

Mindössze kilenc epizódból áll a szezon és abból kettőt a bemutatkozásra szántak, hogyan működik a világ, kik lesznek a főbb és mellék karakterek stb., de a fő konfliktusról egészen a nyolcadik epizódig nem kapunk semmilyen információt csupán csak a sötétben tapogatózik a néző, ami egyeseket – akik nem vevők az időbefektetéssel járó történetmesélésre – valószínűleg frusztrálni fog. A legkiemelkedőbb részek számomra azonban a karakter központúak voltak, vagyis az ötödik, a hatodik és nyolcadik. Az előbbi különösképpen, mert az újonnan érkező karakterek közül Looking Glass működött a legjobban és ez az ő eredetsztoriját mutatja be. Igen a karakterek szintjén sajnos vannak problémák, hiszen nem csak újak vannak, de fogunk találkozni régebbi szereplőkkel ilyen-olyan formában és ezért a frissen érkezettek nagy részét nem sikerült kellőképpen kibontani. Angela Abar például rendkívül lapos lett, tulajdonképpen egy passzív karakter, aki, reagál a történésekre, a szereplőkkel való kapcsolataira, de végérvényesen nem fejlődik sehova az utolsó epizódban is ugyanott fog tartani és ugyanolyan lesz, mint az elsőben, amikor megismertük.

Ez persze nem Regina King hibája, mert ő a maximumot is kihozza Sisiter Nightból csak sajnos gyengén lett megírva a többiekhez képest. Tim Blake Nelson pedig egyértelműen elvitte a showt, annyira jól működik az antihős jellege, hogy az valami eszméletlen, valamint őt tették talán a legazonosulhatóbb karakterré az összes közül. Jeremy Irons, mint veterán színész is megtalálható a gárdában és a teljesen mindfuck szerű kis külön szála az egyik legérdekesebb Nelsoné mellett és talán az ő játéka az, ami még igazán működik. A Watchmen,  ha nem is lett kiváló folytatás, de legalább nem gyalulta a földbe Moore-ék hagyatékát és korrektül sikerült. A lassan csordogáló sztori, pedig folyamatosan közelít a végső katarzis felé, ahol minden bevezetett szálat stílusosan elvarrnak, amitől a vége egy kerek egészet alkot. Mindezt megtűzdelik briliáns játékokkal és a tudattal, hogy ez a kerek befejezés nem kiált folytatásért, hiszen Lindelof is nyilatkozta, hogy nem szándékozik további évadokat készíteni hozzá.

Neked mennyire tetszett az évad?
Olvasói értékelés1 Vote
90
Watchmen 1. évad
Összességében
A Watchmen korrekt folytatása lett az eredeti képregénynek. Lassan csordogáló, több szálon futó történettel, amely az utolsó két részben történő dolgok miatt megéri a befektetést. 
Pozitívumok
A három karakterközpontú rész
Ötletes főcímek
Korrektül megírt történet
Jeremy Irons és Tim Blake Nelson alakítása
Negatívumok
Olykor iszonyatosan lassú és titkolózó történetvezetés
Mostohán kezelt új karakterek
A főszereplő Angela Abar karaktere nagyon lapos 
80
Értékelés

Friss

City scape, avagy Budapest sokféle arca: Az Álmatlanság című kiállításon jártunk a Zikkurat galériában

Alvászavar, insomnia, alvásképtelenség. Sokan küzdenek ezzel a problémával. A Zikkurat galériában olyan képzőművészek alkotásait...

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

ARA San Juan: Az eltűnt tengeralattjáró minisorozat (ARA San Juan: The The Submarine that Disappeared limited series, 2024 – Netflix) kritika

Ha hirtelen össze kell foglalnom, mit gondolok összességében a Netflix ARA San Juan: Az...

A művész és a társadalom – Szurcsik József: A varázsló kertje című kiállításán jártunk

Szurcsik József képzőművész kiállítása a Műcsarnokban látható. Címe: A varázsló kertje. A címadó képet...
Ivány Bence
Ivány Bence
Sziasztok, Bence vagyok! Gyermekkorom óta imádom a filmeket. Akkoriban élő műsorújság voltam. Betéve tudtam az egész heti tv műsort (csatorna, filmcím, játékidő, tartalom és főszereplők). Imádom a műveszeteket, mind a filmek és sorozatok, mind pedig a zene fontos szerepet játszanak az életemben. Ezek közül számos helyen volt szerencsém kipróbálni magam: Filmezés, zenélés, írás, média (szerkesztő asszisztens és riporter). Jelenleg a Filmsomnia mellett színészként dolgozom és egy Podcast-et is vezetek. Nagyon fontos számomra az objektivitás mércéje, ezért igyekszem mindig a lehető legobjektívebben közvetíteni a mondandóm. Ez persze nem könnyű, hiszen az a fránya szubjektív vélemény minden sarokból árgus szemekkel figyel és vár. Ezért mindig résen kell lennem és nem szabad elgyengülnöm, mert különben átveszi az irányítást.

Hasonlóak

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

Egy magányos űrhajós története a naprendszer peremén: Az űrhajós (Spaceman – Netflix, 2024) kritika

Számomra sajnos a 2023-as év nem éppen a filmek aranyéve volt. Keveset is kaptunk...

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...