A búcsú (The Farewell – 2019) [Kritika]

Billi egészen kicsi volt mikor a szülei Kínából Amerikába költöztek. Ennek jó pár éve. Éppen most vette kézhez a főiskolai ösztöndíját visszautasító levelet. És ha ez nem lenne eléggé lehangoló, még az is kiderült, hogy a nagymamája, Nai Nai haldoklik. 4. stádiumú tüdőrák. Viszont ezen a ponton a narratíva letér a megszokott útról, és ahogy a film saját magának, nekünk sem engedi meg, hogy elszomorodjunk. Mert hát Billi családtagjainak esze ágában sincs elmondani a nagyinak, hogy haldoklik. Ugyanis a kínaiak azt mondják, ha valaki rákos lesz, az meghal. De nem a betegségbe hal bele, hanem a haláltól való félelembe. Így aztán szervezni kell egy másik eseményt, ami össze tudja hozni az egész családot. Ez pedig nem más, mint egy esküvőSzerencsére Billi unokatesója rá tudja venni a barátnőjét az esküvőre, annak ellenére, hogy még csak fél éve járnak.
Szóval megy a család Kínába. Ugyan Billit megkérik, hogy maradjon otthon, mert letargiája előbb fordul be a sarkon, mint ő és félő, hogy Nai Nai rájön, valami baj van. De Billi nem hallgat senkire, főleg ha ennyire végérvényes búcsúról van szó.

A film a gyönyörű feldolgozás történet mellett, nagyon szépen skicceli fel az alapvető különbségeket a keleti és a nyugati kultúra között:

  • Ahogy a fókuszált családok (apa-anya-gyerek(ek)) a világ több pontjáról (Amerika, Japán) hazatérve újra egy nagy kommunát alkotnak az otthon maradt családtagokkal.
  • Ahogy a távoli öreg rokonok összebútoroznak, mert ugyan nem feltétlenül egyszerű az összecsiszolódás, de sokkal jobb, mint a szegregáció és a magány.
  • Annak a dilemmáját, hogy ha nem mondod el egy szerettednek, hogy haldoklik, azzal megfosztod-e a búcsúzás lehetőségétől, vagy az utolsó pillanatig cipeled helyette a halál közeledtének terhét?
  • Azt a nyugati szemmel furcsa gondolatot, hogy az élet nem az individuum tulajdona, hanem a közösségé, a családé.
  • Ama egészen letaglózó tényt, hogy ezt a döntést mennyire könnyedén és egyértelműen hozza meg Billi családja, míg benne – a már nyugati kultúra gyermekében – nagyon is sok kétség felmerül.
  • Azt, hogy mennyire elhalványodhat egy egészséges nacionalizmus/hazaszeretet, ha az ember évtizedekig más országban él, más kultúrához asszimilálódott.

Mindenki próbálja feldolgozni a még be sem következett tragédiát, miközben Nai Nai boldog tudatlanságban sürög forog a családja körül. Mindenki az érzéseivel és annak takargatásával küszködik, érthető módon. De a film nem hagy minket szomorkodni. Megannyi vicces helyzetkomikummal operál, hogy elfeledtesse saját drámáját és felhívja a figyelmet mennyivel fontosabb az élet ünneplése a gyásznál, az utolsó pillanatig.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés1 Vote
5
A búcsú
Összességében
A Búcsú könnyedén veszi rá minden nézőjét, hogy megfogalmazza magának, hogyan is viszonyul a halál kérdéséhez. Legyen az távoli, vagy közeli rokoné, egy baráté, vadidegené, vagy akár a sajátja.
Pozitívumok
Érdekes “alapkonfliktus” és világnézet ütköztetések
Szokatlanságukban is teljesen hiteles karakterek
Igazán elgondolkodtat
Negatívumok
Kevés a sztori a játékidőhöz
Mivel nem hagy mélyre menni, egy idő után leül
65
Értékelés

Friss

Thor: Szerelem és mennydörgés kritika (Thor: Love and Thunder – 2022) [Spoilermentes]

Nem túlzás azt állítani, hogy Thor a Marvel Filmes Univerzumának egyik legnagyobb útját bejárt...

Tükörfények világában – Székely Annamária Transzparenciák és tükröződések 2.0 című kiállításán jártunk

Székely Annamária városokat ábrázol, régi hagyományt folytatva. Az ezerhatszázas években az itáliai művészek ugyanis...

Fekete telefon kritika (The Black Phone – 2022): Gyere, gyere rossz kisfiú várok rád!

A Fekete telefon című novella Joe Hill tollából származik, ahogyan a NOS4A2 és A...

Nagy sztárokkal támad a Dungeons and Dragons: Betyárbecsület

Ötéves előkészület után tavasszal kerül mozikba a Dungeons and Dragons új moziváltozata (az elsőt 2000-ben mutatták...
Gerzsenyi Bettika
Gerzsenyi Bettika
H’ellőke, Bettika vagyok, első ezen a néven! Bárki mást állít.. az rosszul tudja. Engem 36 éve hív így a nagymamám, szóval én nyertem! Édesanyám 5-6 évesen faragott belőlem filmrajongót. Kár, hogy a 6. életévemet megfelelőnek találta arra, hogy megnézzük a Rémálom az Elm utcában-t.. szánja-bánja, instant karma volt neki a 2 évig wc-re kísérgetésem, szóval ne bántsuk érte! De mondjuk utána már meg sem kottyant a kultikus „Get away from her you bitch!” mondat és a Boszorkányokat is végig tudtam nézni a moziban, míg más gyerekeket ki kellett kísérni. Nem rossz ez egy óvodástól, azért nah! Szóval nem sok mindentől lehet eltántorítani - na jó, a Szürke 50 árnyalata már sehogy sem csúszott - és 30 év izmos filmfogyasztásával a hátam mögött véleményem van kérem, s nem félek használni. Ennek az eredménye, hogy ezt a bemutatkozót ki kellett izzadnom magamból. Enjoy! #kattadióda

Hasonlóak

Thor: Szerelem és mennydörgés kritika (Thor: Love and Thunder – 2022) [Spoilermentes]

Nem túlzás azt állítani, hogy Thor a Marvel Filmes Univerzumának egyik legnagyobb útját bejárt...

Fekete telefon kritika (The Black Phone – 2022): Gyere, gyere rossz kisfiú várok rád!

A Fekete telefon című novella Joe Hill tollából származik, ahogyan a NOS4A2 és A...

Elvis kritika (Elvis – 2022): A Király felemelkedése

Elvis Presley a popkultúra egyik legismertebb alakja. Életútja abszolút méltó arra, hogy megfilmesítsék, és...