Egy nagyon ősi filmes műfaj a horror zsáneren belül a zombitematika. Viszont jogos a kérdés, hogy lehet-e még újat mondani ebben a témában? Sikerül-e A királyság titkai Netflix-sorozatnak?
A zombifilmek legtöbbje egy metafora, egyfajta allegória, amely a hömpölygő vérszagra gyűlő horda képében mutatja be a céltalanul bolyongó, fogyasztó, agresszív tömegembert. Ismerjük ezt az alakot, látjuk őket a plázákban, a tömegközlekedésen a szinte öntudatlan, céltalanul lézengő formájukban. Illetve látjuk a kommentmezőkön a vérengző képében, ahogyan tépik a zsigereket és beleket, és mindent, ami kulturálisan értéket képvisel, el akarják taposni és kiírni a nyilvánosságból, legyen szó zenészről, youtuberről, színészről, mindenkihez csatolható egy horda, amely még a létezéshez is megtagadná a jogát, ha rajtuk múlna. Persze mi magunkat kiírjuk a hétköznapi zombikánonból, de bizony könnyen előfordulhat, hogy néha mi is belecsúszunk ebbe a fajta „létezésbe”, csak észre sem vesszük.
Láttunk zombis filmet a jelen korban, láttunk zombis filmet a plázában (Holtak hajnala), zombikat nem túl távoli posztapokaliptikus környezetben (Walking Dead-sorozat), zombikat röhejes vígjátékban (Haláli hullák hajnala, Hulla jó), zombikat vírusból kifejlődni (28 nappal később), zombisereget fantasy-ben (A holtak serege a Trónok harcában). Viszont nem láttunk még zombi hordákat ázsiai kungfufilmes közegben. Na, ez lehetett a hiányzó oldal a könyvben… Ki ne szeretné látni, ahogyan lefejeznek egy katanával egy zombit? Ezt a nem túl magas szellemi igényt maximálisan kielégíti A királyság titkai Netflix-sorozat. A kérdés, hogy ez a zombis tematika most csak a kerete egy komolyabb történetnek, mint a Walking Deadnek a fénykorában, hogy erkölcsi kérdéseket járjunk körül, vagy igazából maga a cél, hogy újra megmártózzunk a belekben és rettegjünk hőseinkért, nehogy egy ingujj alól kivillanó kósza harapásnyom miatt elveszítsük őket.
Valahol úgy a kettő között van az igazság. Az alaptörténet szerint a király nagyon komoly betegségben szenved, és senkinek nem engedik, hogy a közelébe menjen, még a fiának, a jogos örökösnek, a hercegnek sem. Mi, nézők, egyből beavatottak vagyunk, hogy az uralkodót zombiként támasztották fel és a fő konfliktus a trón öröklése körül fog zajlani, melyhez a zombiinvázió lesz a keret. Kit illet a trón? Az uralkodó halála esetén a fiára, a hercegre szállna a trón, de mivel jogilag még életben van az uralkodó (ugyan van némi szellemi hátránya zombiként, de ne legyünk előítélések), jogilag még élő személy, így a trón még nem öröklődik. Az újdonsült fiatal uralkodónő éppen várandós, és amennyiben fia születik, akkor fiára száll a trón, mert a herceg sajnos csak „fattyú”, és nem számít másik utód esetén jogos örökösnek. És elég hamar összerakja a néző a képet, hogy a szálakat a király tanácsadója (Ryu Seung-ryong) mozgatja, akinek pont a lánya (Kim Hye-jun) az uralkodó felesége, milyen véletlen. A herceg lesz az azonosulási pontunk végig a cselekmény során. És elindulnak az események.
Egy teljesen másik vonalon meg elszabadul a pokol, egy kis, zárt közösségbe bekerül a fertőzés, megjelennek az élőhalottak, a herceg első útja pont ebbe a faluba vezet, és egyből bele is csöppenünk az események középpontjába. Vajon sikerül a hercegnek megszereznie a trónt? Sikerül lerántani a leplet a helytartóról és a csalásról? Sikerül megállítani a zombiinváziót? Képesek lesznek kordában tartani a zombisereget, vagy maga az egész birodalom veszélybe kerülhet?
A karakterek röviden:
A herceg (Ju Ji-hoon) egy klasszikus hős, aki tényleg megérdemelné a trónt. Ha egy rövid mondatban jellemeznem kéne, ő a „senkit sem hagyunk hátra” hős archetípus és egy emberért is kirohan, hogy megmentse az élőhalott horda elől. Idővel ügyesen árnyalják a feddhetetlen, megkérdőjelezhetetlen erkölcsi karakterét egy apja ellen szervezett puccskísérlettel, de ez a „jellemhiba” idővel feledésbe merül.
A herceg testőre (Kim Sang-ho – Sweet Home) szolgálná a komikum faktorát, ami egy érdekes párosítás, hiszen a herceg testőreként a legjobb harcos, de mégis ráírni egy kissé bohókás karaktert, aki mindig a hasára gondol, nem a legjobb koncepció. Nehéz eldönteni, hogy most komolyan kéne-e vegyük mint harcost, vagy sem. A lojalitása és hűsége a herceghez viszont megkérdőjelezhetetlen.
Young Shin (Kim Sung-kyu) az egyik legrejtélyesebb múltú szereplő, aki egy exkatona és hordozza magában a háború utáni poszttraumás élményeket. Mesterlövész és elképesztő harcos, aki egy teljesen más harcstílust jelenít meg a vásznon, ami egy nagyon jó pont, hogy teljesen egyedi a mozgáskultúrája. Ő egy kicsit a szürke zónában mozog erkölcsileg, de egy kifejezetten jó karakter.
A bíró (Jun Suk-ho), aki tényleg a humor faktorért felelne a sorozatban, tesze-tosza, gyáva, ügyetlen karakter, aki mindig az irháját menti, de mégis van benne valami szerethető. Ő oldja nagyon sokszor a feszültséget egy-egy kérdéssel, vagy csak szimplán mikor megjelenik a vásznon. Jót tesz a csapat dinamikájának.
Az orvosnő, Seo Bi (Bae Doona – Felhőatlasz) a herceghez hasonló bátor, önfeláldozó lélek, aki a betegekért és gyengékért bármit hajlandó lenne feláldozni. Ő az egyedüli, akinek van rálátása arra, hogy hogyan lehetne megállítani ezt a terjedő kórt.
A király tanácsosa (Ryu Seung-ryong): ő az a papírvékonyságú főgonosz, a két lábon járó klisé a filmekből. Nagyon ádáz, nagyon aljas, semmi sem szent a számára, a végtelenségig sanyargatná a népet, ő a herceg ellenpólusa. Kettejük között húzódik a sorozat két erkölcsi végpontja.
Az az érzésem ezzel a sorozattal kapcsolatban nagyon sokszor, hogy egy-egy jelenet előbb megvolt képi szempontból, és utána ahhoz az adott jelenethez lett megírva a kerettörténet. Gondolok arra, hogy milyen látványos is lenne, hogy ha valaki egy lóról leugorva lefejezne egy zombit és megmentené az utolsó pillanatban a herceget. Milyen brutális lenne, ha egy mesterlövész karakter egy szekérről egy lövéssel három zombit leterítene. És igen, ezek a jelenetek tényleg működnek, mert epikusak és látványosak, de ez nem több, mint látványorgia. Elsősorban azoknak ajánlanám, akik nagyon szeretik az ázsiai harcművészeti kultúrát, és azoknak, akik kifejezetten szeretik a zombis zsánert. Akik egyikért sem rajonganak, azok számára szerintem csalódás lesz a történet, mert mint királydráma szerintem nem különösebben katartikus.
