Kuroko no Basket (Kuroko’s Basketball, 2015 – Netflix) sorozatkritika

A Kuroko no Basket egy csapat fiatal gimnazista fiút mutat be, akik az iskolai kosárcsapat játékosai. Két elképesztően tehetséges elsős csatlakozik hozzájuk. Az egyik egészen az Egyesült Államokból érkezett, a másik pedig a híres és egyben hírhedt Csoda Generáció tagja volt. Utóbbit hívják Kurokonak, aki a csoda válogatott árnyékjátékosa volt.

Az előző iskolájában létrejött különleges csapat, ami minden mérkőzést óriási különbséggel nyert meg, most különvált. Mindenki más-más gimnáziumba ment tovább, így várhatóan egymás ellen is pályára kell majd állniuk. Kuroko azonban nem szeretne ugyanabba a hibába esni, és egy olyan csapatban játszani, mint a korábbi.

De mit is jelent ez pontosan?

Azt, hogy csupa lélek embereknek, kosarasoknak és örök fiataloknak szól ez a sorozat. A történet nagy része az összetartozásról, a közös harcról, bajtársiasságról szól. Arról, hogy sokan vagyunk egyek. Ez a viszonylag általános, lassan már elcsépelt és mindenki által ismert „tanulság” ebben az animében egyáltalán nem válik unalmassá. A legtöbb negatív karaktert pont ugyanúgy megismerjük, mint a jókat és ezáltal mindenki többdimenzióssá válik. Sőt. Mindenki fejlődik, amire pedig a történet lezárul teljesen más képet kapunk a kezdetekhez képest. És remélhetőleg a változás mindenkinek melegséggel tölti el a szívét.

De ne tévesszen meg senkit a lágy, érzelmi vonal. Van itt humor, meglepetés és mérhetetlenül sok izgalom. Habár a kosár meccsek esetében az alkotók kicsit elrugaszkodtak a valóságtól, ez nem jelenti azt, hogy abszurd akrobatikus mozdulatokkal és szárnyak segítségével zsákolnak és szereznek pontokat a játékosok. Van egy-két érdekesebb „képesség”, amivel néhány játékos rendelkezik, de ez talán még többet ad a játékhoz. Ráadásul egyáltalán nem keltik azt az érzést, hogy mi, hús-vér emberek a kosárpályára lépve ne tudnánk megcsinálni azt, amit az anime karakterek.

Na de mi az a különlegesség, amit ez a sorozat igen, de sok más nem tud?

Ez a sorozat olyan, mint a Pokemon vagy valamelyik focis anime, amit a 2000-es évek elején a gyerekek rajongva néztek a tévében. Köztük én is. De mégis miért, amikor mai napig nem vagyok óriási rajongója sem a focinak, sem a Pokemon-nak? Mert át tudtam élni. Úgy éreztem, hogy én is meg tudom csinálni, amit kedvenc szereplőim. És ez a helyzet a Kurokon no Basket című animével is. Visszarepített abba a korba, amikor még hittem abban, hogy bármi lehetséges.

Így míg lelkesen néztem a sorozatot én is elhittem, hogy ha megdolgozok érte egyszer én is zsákolhatok úgy, mint Kagami, vagy passzolhatok úgy, mint Kuroko.

Így, ha valaki újra átakarja élni a fiatalkorát, vagy csak egy kis lelkesítő műsorra vágyik, ez egy kihagyhatatlan darab.

Friss

Új filmjével szeretné fejreállítani a nézőket a hollywoodi fenegyerek

Nem csupán a műfajokkal zsonglőrködik az Oscar-díjas Jordan Peele (Tűnj el!, Mi), hanem a...

Kiderült, ki rejlik a Fekete telefon gyilkosának álarca alatt

Álarcos gyilkos rabol gyerekeket a Fekete telefonban, amelyet az év thrillerének neveznek, és igen meggyőző...

A csend nyomai: Orosz Helga és Nagy Veronika Csend-szövetek című kiállításán jártunk

Mindenki hagy valamilyen nyomot, aki él. Csak az egyikünk kisebbet, a másikunk pedig  nagyobbat....

Elvis kritika (Elvis – 2022): A Király felemelkedése

Elvis Presley a popkultúra egyik legismertebb alakja. Életútja abszolút méltó arra, hogy megfilmesítsék, és...
Zai Vivien
Zai Vivien
Sziasztok, Vivi vagyok! Igazi sorozat és filmfüggő vagyok. Leginkább az elgondolkodtató tartalmakat szeretem, vagy az akciódús jeleneteket. Nem véletlenül, mivel óriási képregényrajongó vagyok. Kiskoromtól kezdve a mindennapjaim része volt Pókember, Batman, Catwoman, Buffy stb. A filmek terén örök rajongója leszek a klasszikus, régi romantikus filmeknek. Másfél óra tömör gyönyör a legtöbb és néha igazi kincseket lehet találni. Az életem másik meghatározó része bölcsészként az irodalom, minden mennyiségben. A klasszikusoktól az abszurd posztmodernig mindent elolvasok.

Hasonlóak

Miénk a város kritika (We Own This City, 2022 – HBO Max): A drogháború szétzúzza az amerikai társadalmat!

David Simon a Drót alkotója visszatér a drogok és rendőrség harcának feldolgozáshoz. Ahhoz, hogy...

Outer Range és Night Sky 1. évad kritika (Amazon Prime Video – 2022): Hasadékok az amerikai álom szövetén

A címben mindjárt két sorozatcím is szerepel, örömmel zavarom össze tehát az olvasót egy...

Tokyo Vice 1. évad kritika (2022): Bűnözés neonfényben

Ki lehet mondani, hogy a maffiáról közel mindent elmeséltek már. Mégis lehet újat mutatni,...