A Pacific Rim (Tűzgyűrű) cím leginkább a 2013-as, Guillermo del Toro által rendezett mozifilmből lehet ismerős a nagyközönség számára. A filmtől nem kell sokat várni, a tenger mélyén nyílt misztikus hasadékon keresztül érkező szörnyeket hatalmas mecha robotokkal verik péppé a Földet védő hősök. Akinek ennél több nem dereng a filmből ne is vegye magára, többet nem is tud fölmutatni, egy hétvégi agykisütéshez mégis jó szórakozás lehet, mikor az embernek semmi ereje a mélyfilozófiához.
A Netflix Pacific Rim: The Black címre keresztelt sorozata már egyetlen epizód alatt képes felülemelkedni a mozis-élőszereplős testvérei hiányosságain, a pilot magában több történetet tartalmaz, mint a két rész együttvéve. A felvezető alapján a széria nem is kötődik szoros szálakkal az eddig látottakhoz, mindössze ugyanabban az univerzumban (vagy legalábbis egy nagyon hasonlóban) játszódik.
Főhőseink Taylor és Hayley Travis testvérpár, akiknek a szülei mecha pilóták. A nagy kataklizma során igyekeznek kimenekíteni őket és egy busznyi gyermeket az öt óvóhely egyikébe. A saját városukból kijutnak, a szülők azonban kénytelenek a menekülteket egy hegyoldal által védett oázisban hagyni, hogy segítséget szerezzenek. Hayley-ék szülei természetesen nem térnek vissza, magára hagyva a csoportot. Egy öt éves ugrást követően az epizód újabb lendületet vesz és gyorsan bele is vág a Travis testvérpár történetébe.
A látvány és a stilisztika nem tér el nagyban az animék megszokott világától, hozza a kötelezőket, helyenként kifejezetten látványos, a színezés pedig nagyon szép és kifejezetten ízléses. A szinkronhangok remekül mennek a karakterekhez, minden lényegesebb szereplőhöz illik a casting és ez jó pont.
A Pacific Rim: The Black abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem túl magas a léc, amit meg kell ugrania, ezért az évadnyitó nagyon alapvető sablonokból építkezik, de azt jól csinálja, könnyen behúzza a nézőt a folytatásra.
