Az UEFA Európa-bajnokságoknak 1992 óta van hivatalos dala, melyek rendszerint – a világbajnokságokhoz hasonlóan – a kontinensviadal megrendezése előtti hónapokban kerülnek nyilvánosságra. Ontják magukból a rádiók, a televíziós csatornák, a videómegosztó platformokon rendre a népszerű dalok között bukkannak fel. Szerepük világos: segít a nézőknek, rajongóknak ráhangolódni a tornára, hogy mire megtelnek a lelátók, a mérkőzések előtti pillanatokban a hangulat megfelelően emelkedett legyen, „megágyaz” a szurkolásnak – mindemellett természetesen a marketingcélok sem elhangyagolhatóak.
A nyitó- és/vagy záróceremóniák központi ékkövei ezek a dalok, melyek megírásához ismert, többségében európai előadókat kérnek fel. A gólösszefoglalók és elemző/értékelő műsorok is rendszeresen „sampling”-elik, azaz rövid részleteket emelnek ki belőlük bejátszásaikhoz, átvezető képsoraikhoz, a stadionok hangszóróiból meghatározott pillanatokban szintén hallható, így válik az egész viadal egy hangzásilag rendezett organizmussá. A dalszövegektől többnyire nem kell sokat várni, legtöbb esetben az eufória, szurkolás, együvé tartozás, közös öröm és a győzelem témaköre adja a tartalmat, egyszerű rigmusokkal, táncra invitáló dallamokkal. Nézzük hát, mivel hergelték a közönséget az elmúlt években!
Svédország, 1992
Towe Jaarnek & Peter Jöback – More Than A Game
Az első Európa-bajnokságot, mely már saját pop himnusszal bírt, 1992-ben rendezték Svédországban. Hát, ha szurkolásról van szó, nem biztos, hogy ez lenne a befutó, nehezen tudom elképzelni, ahogyan Peter Jöback and Lasse Holm szerzeményére tombolok egy-egy magyar gól után. A célját azért persze eléri, közvetíti a kellemes érzetet és az „együtt” hangulatot, köszönhetően – többek között – a szövegnek, mely a focicsapathoz tartozásról és egymás segítéséről, örvendeztetéséről szól. A svéd dalt Towe Jaarnek és Peter Jöback adja elő, mely az otthoni zenei listákon a 30. helyig kúszott fel. Lejjebb azért lesznek még jobbak is.
Anglia, 1996
Simply Red – We’re in this together
Igen, ez a kissé álmosító, valószínűleg magasztosnak szánt nótát Angliának, egészen pontosan a Simply Red Mick Hucknalljának köszönhetjük, mely a kritikusok körében kontinensszerte pozitív visszhangot keltett. Valójában inkább himnusz, mint dal, a fennkölt melódia valószínűleg kevés szurkoló vérét pezsdíti fel. A titok ebben az esetben is a dalszövegben keresendő: we’re in this together, forever, together, azaz együvé tartozást és szoros közösséget fest le. Népszerű, de hamis állítás, hogy 1996-ban a Three Lions-féle Football’s Coming Home volt a himnusz, pedig annak refrénjét a mai napig skandálják a szigetország drukkerei.
Hollandia–Belgium, 2000
E-Type – Campione 2000
A 2000-es Eb-re, Bo Martin Erik Erikson svéd zeneszerző, azaz E-Type elektronikusabbra vette a figurát, amikor eurodance stílusba kategorizálható dalát megírta az ezredforduló Európa-bajnokságára. Ez az első olyan szerzemény, mely a hangzatos szövegen felül mozgásra készteti a hallgatóságot, és szinte biztosan ez az a dal a himnuszok közül, amelynek refrénjét a mai napig is idézik, felhasználják. Univerzális, semleges rigmusa és hamar tanulható, egysoros refrénje hamar közkedveltté tette, kortól, nemtől és származástól függetlenül. A dalt az angol Bolton Wanderers futballcsapata is használta League Two-beli pályára lépései alkalmával.
Portugália, 2004
Nelly Furtado – Força
Megérkeztünk ahhoz a dalhoz, mely hangzásában és látványában is teljes súlyával magán viseli a kétezres évek nyomait. A Força Nelly Furtado második stúdióalbumán – már az I’m Like a Bird után, de még a Maneater és a Say It Right előtt – debütált 2003-ban, melyet utólag választottak a 2004-es torna hivatalos dalává. Megjöttek a kongák, rumbatökök, újra itt van az egyszavas, skandálható refrén és a felemelő, inspiráló videó is. A legenda szerint a kanadai énekesnő portugál turnéállomásai során tapasztalta, hogy a helyiek a futballban használatos „força” szlengkifejezéssel köszöntek el tőle, mely nagyjából annyit tesz, hogy „nyomjad!”, „hajrá!”. „Nőies csavart adtam annak a gondolatnak, hogy milyen érzés az, amikor a kedvenc csapatodat nézed” – mondta el Furtado a dalról. „Amikor ezt az érzést összekapcsolod a nemzetiséggel, az lesz csak igazán erős. Ez egy vidám dal, valóságos energiabomba.”
Ausztria–Svájc, 2008
Enrique Iglesias – Can You Hear Me
Ha toplistát kellene összeállítani az eddig megjelent Eb-dalokról, akkor biztosan ez szerepelne a legutolsó helyen. A sekélyes, semmilyen számból 12 egy tucat, néhány dallamváltását kivéve szinte semmilyen emlékezeteset nem nyújtott, felejthető és unalmas. Az UEFA akkori marketingigazgatója, Philippe Margraff akkor azzal indokolta Iglesias melletti voksát, hogy „ő egy nemzetközi szupersztár, aki szereti a focit és európai gyökerekkel rendelkezik”. A kritikusok azonban szétcincálták a számot, gyengének és az Eb-hez méltatlannak nyilvánították, aminek semmi köze a focihoz. Ennek ellenére a dal több országban is jól futott, meglepő módon Európa-szerte a rádiós listákon top 10-ekbe is bekerült. Szinte biztos, hogy ezt az eredményét Iglesias személyének köszönheti inkább, mint a tornán betöltött szerepének.
Lengyelország–Ukrajna, 2012
Oceana – Endless Summer
Az előbbi egysíkú dal totális ellentéte ez a sláger. Oceana Mahlmann német énekesnő szerzeménye akkorát robbant, hogy még a 2012-es videojátékban is kiemelt helyet kapott. Minden megvan benne, ami miatt kiérdemeli a dicséretet: fülbemászó a dallama, pattogós a ritmusa, lehet kiabálni a kétszavas refrént, lehet közben teli tüdőből óbégatni úgy, hogy bereked az ember. Senkit nem érdekel, hogy a szövegének a focihoz csak közvetve van köze, leginkább a videoklip az, ami a dalt a játékkal összeköti. Nem baj, erre végre meg lehet mozdulni. De még hogy! Talán az egyik, ha nem a legnépszerűbb Eb-himnusz.
Franciaország, 2016
David Guetta ft. Zara Larsson – This One’s for You
Amikor a labdarúgó-Európa-bajnokságnak Franciaország adott otthont, kétség sem volt afelől, hogy a hivatalos dalt az akkor ereje teljében lévő francia lemezlovas-szupersztár, David Guetta fogja prezentálni. Visszatértünk tehát az elektronikus zenéhez (és maradunk is, de erről majd lejjebb), a fülbemászó ének, immáron a svéd énekesnő, Zara Larsson tolmácsolásában ezúttal is rendben van, jellegzetes zenei effektjei összetéveszthetetlenné teszik, ugyanakkor megkönnyíti a torna marketingeseinek a dolgát: könnyen felismerhető dallamsorát egyszerűen vágták be a közvetítések különféle bejátszásaihoz. Szövegében szinte már túltolja a harmóniát, alig négy perc alatt annyiszor hangzik el az „együtt” és az „örökre”, hogy már-már hajlandó lennék elfelejteni, hogy egy viadalról szól. Kicsit hajaz az Unió jelmondatára (Egység a sokféleségben). Nem rossz darab, de a siker ebben az esetben is inkább köszönhető Guetta személyének, mint magának a dalnak.
Európa, 2020 (2021)
Martin Garrix ft. Bono & The Edge – We Are The People
Rövidke listánk végére érve megérkeztünk a jelenlegi kontinenstornához, az első olyan Európa-bajnoksághoz, melyet nem egy (vagy két) országban rendeznek meg, hanem a földrész nemzetei között szétszórva. Hivatalosan május 24-én debütált a holland DJ-fenomén, Martin Garrix száma We Are The People címmel, melyben a U2 két ikonikus alakja is közreműködik. A triót 2019 végén kérték fel a versenysorozat dalának megírására, a bemutató a pandémia miatt csúszott egy évet. Megmaradva az elektronikus vonalnál, de picit higgadtabban és – mondhatni – langyosabban hangolódhatunk az idei kontinenstornára, ugyanakkor a dalszöveg, ami a COVID okozta pusztítás utáni romeltakarítással és remélt fellendüléssel szeretne párhuzamot vonni, rendkívül magasztos és érzelmes. Hogy ebből hogyan lesz székből-felugrálva-buzdításra-felhívás, azt nem tudom, de én most megyek is, mert hamarosan pályára lép a magyar válogatott, akiknek – Garrix és Bono ide, vagy oda – szurkolni fogok.
