Valamiért a Netflixnek szokása, hogy, például a Disney-vel ellentétben, nem másfél évvel a film bemutatója előtt mutatja be az előzetes előzetesének előzetesét, majd az előzetest és a végső előzetest – remélem, tudtok követni –, hanem a film vagy sorozat premiere előtt pár héttel húzza el a mézesmadzagot egy jól összerakott, figyelemfelkeltő trailerrel, ami sejteni enged valamit a filmről és a sorozatról, ami persze vagy igaz, vagy nem. Én egyébként mindenféle háttérinformáció nélkül kértem emlékeztetőt a Warrior nun érkezéséről – szóval nálam működött –, mert a Buffy-remake-nek kinéző sorozat valamiért megfogott, és gondoltam, adok neki egy esélyt. Az esély maradt, a Buffy-stílus szinte teljes mellélövés.
Nincs mit szépítenem rajta, ez is egy képregény-adaptáció. Nem mintha magyarázkodásra szorulna ez a tény, de néha van egy olyan érzésem, hogy minden második film vagy sorozat egy képregényen alapul, és ez nekem talán azért furcsa, mert az én „sanyarú gyerekkoromból” – 1-2 kivétellel – kimaradtak a képregények, vagy csak azért, mert a képregény nekem egyenlő a Marvel és DC legismertebb sorozataival. Mindenesetre én még szerintem sosem hallottam a Warrior nun-ról. A Simon Barry forgatókönyvíró (Continuum, Van Helsing) által adaptált sorozat alapja az 1994-ben debütált Warrior Nun Areala sorozat, Ben Dunn tollából. Ami érdekes, hogy a képregény főszereplője, Shannon Masters nővér (aki szintén harcos apáca) is felbukkan az élőszereplős sorozatban, ám épp csak annyira, hogy beindítsa az eseményeket, gondolom, így akarván újdonságot mutatni a rajongóknak és kicsit jobban 21. századivá formálni az eseményeket. A sorozatot Spanyolországban forgatták és a színészek is többnyire európaiak, ez máris üdítő szemeimnek, sajnos saját bevallásom szerint is túl sok amerikai/angol sorozatot nézek. Ezért úgy határoztam, nyitok másfelé is, és szerintem jól döntöttem.
Kicsit nehéz úgy beszélnem róla, hogy nem szeretnék spoilerezni, ezért megpróbálom nagy vonalakban felvázolni, hogy miről is van szó, és mindenki döntse el maga, hogy megnézi-e a mindössze 10 részes 1. évadot. A történet középpontjában Ava áll, a 19 éves, nyaktól lefelé szinte teljesen lebénult árvaházi lány, aki halála után egy véletlennek köszönhetően Glória-hordozóvá válik. A Glória egy isteni tárgy, és amellett, hogy képes felkelteni embereket a halálból, szuper képességekkel – gyógyítás, hihetetlen erő, stb. – is ellátja a hordozót. Mindezt azért, hogy a harcos apácák küzdhessenek a túlvilági szörnyekkel, akiket csak a Glória hordozója lát, ezért szükségük van rá, és persze az erejére. Emellett fontos a divínium nevű nagyon ritka fém is, amivel a túlvilági lények ellen harcolhatnak, ugyanakkor erre nemcsak az apácáknak, hanem a tudományos kísérletezést folytató Jilian Salviusnak is fáj a foga.
Nagyon tömören így lehetne összefoglalni a kezdést, de persze ez még mindennek az eleje, és a készítők szerencsére elegendő időt fordítottak arra, hogy felépítsék ezt a világot és a különböző karaktereket. Ugyanakkor valamennyire ez a hátránya is a sorozatnak, mert néha úgy telik el 50 perc, hogy a cselekmény nem igazán haladt előre. Ennek persze az az egyik oka, hogy a fantasy rész néha háttérbe szorul és inkább Avára fókuszál, aki a korábbi életével ellentétben igazán csak most fedezi fel a lét szépségeit: hogy milyen homokban futni, önállóan enni, beleszeretni valakibe, bulizni és így tovább. Hogy jobban Ava bőrébe bújhassunk, a főszereplő saját magát narrálja, ami a Szürke 50 árnyalatával ellentétben itt igazán vicces pillanatokat eredményez. A célközönséget így kicsit nehezebb belőni, és talán emiatt is megosztóbb a sorozat: mert egyszerre veszi magát komolyan, mint fantasy és horror; ugyanakkor szeretne megfelelni a 20-as éveiben járó, életútkereső fiatalok igényeinek, a romantika kedvelőinek és méltó utódja lenni Buffy-nak. Ahogy a cselekmény formálódik, egyre több minden kerül a felszínre: több titok, árulás, tudományos kísérletezés és persze félrevezetések. Meglepődnék és szomorú is lennék, ha a Netflix nem rendelné be a 2. évadot. Szerencsére technikailag nem igazán van panasz a sorozatra, jól néz ki a CGI, nem kelt olcsó hatást, még ha néha fél óráig semmi szükség a trükkmesterekre és számítógépzsenikre. A Rotten Tomatoes-on most 70% körül mozog a film kritikai és közönség szempontból is, ami szerintem sikeresnek mondható, tekintve, hogy nincs egy húzónév se a készítők között, és a történet is eléggé megosztó.
A főszereplőt, Avát alakító portugál Alba Baptista nem ismeretlen újonc Európában, angol nyelvű debütálása a szélesebb piacon azonban a Warrior nun volt. 23 éves, 4 nyelven beszél folyékonyan, és az IMDB szerint jelenleg is elég sok projektje fut. Első ránézésre olyan érzésem volt, mintha egyszerre nézném Emilia Clarke-ot (Trónok harca) és Felicity Jones-t (Star Wars: Zsivány egyes), de ez egyáltalán nem kritika, inkább csak észrevétel. Akik nekem ismerősnek tűntek a gárdából, az a Duretti bíborost alakító Joaquim de Almeida, akit láthattunk többek között a Végveszélyben, a Halálos iramban: Ötödik sebesség és a Desperado című filmekben is. A tudóst, Jillian Salvius-t a holland Thekla Reuten alakítja, aki már Magyarországon is forgatott Jennifer Lawrence-szel A vörös veréb című filmben. Az apácák egyik fő segítőjét, Vincent atyát játszó Tristán Ulloa egyszerre rendező, író és színész, a Blöff sorozatból és a Terminátor: Sötét végzetből is ismerős lehet. A többiek viszont 1-2 kivétellel tehetséges újoncok.
