Bár nem vártunk tőle sokat mégis egész szórakoztatóra sikeredett Sólyomszem önálló sorozata a karácsonyi készülődés közepette.
Sólyomszem soha nem tartozott a népszerűbb Bosszúállók közé, ezért sokan vakarták is a fejüket, hogy van-e létjogosultsága egy önálló sorozatnak. Jeremy Renner íjász szuperhősének esélyeit az sem javította, hogy a hat epizód sugárzása pont beleesett a No Way Home körüli hype csúcspontjába, alig pár héttel a harmadik MCU-s Pókember film premierje előtt.
Az időzítés joggal kelthette azt az érzetet, hogy maga a Marvel filmgyár sem bízik igazán ebben a miniszériában, ámde innen szép nyerni. Az utolsó rész egyértelművé teszi, hogy szó sincs ilyesmiről és egészen elegáns okok miatt zárult a sorozat a Pók-kaland bemutatójának hetén.
No, nem mintha akkora diadalmenet lenne a Hawkeye, nem ez fogja megváltani az MCU sorozatokért felelős részlegét. A hat rész egy laza utcai szintű kikapcsolódás a karácsonyi készülődés közepette, ami alatt lehet izgulni, hogy vajon Clint Barton a családjával karácsonyozhat–e?
Bartont egy családi kiruccanás alatt New Yorkban marasztalja a Végjátékban látott Ronin egyenruhájának felbukkanása, amelyre a fiatal Kate Bishop (Hailee Steinfeld) bukkan rá egy illegális aukció közepette. Némi bunyót és nyilazást követően a fiatal lányt -akinek valami fura okból Sólyomszem a kedvenc Bosszúállója- le sem lehet vakarni Clintről és egyre mélyebbre ássák magukat a város szervezett bűnözésének rétegeibe. Ketten együtt egész jó buddy cop hangulatot teremtenek és az amúgy általában teljesen érdektelen Jeremy Renner játékát is feldobja ez a dinamika.
Sólyomszem: Alaqua Cox, mint Maya Lopez. Kredit: Chuck Zlotnick/ ©Marvel Studios 2021. 
Sólyomszem: Florence Pugh, mint Yelena Belova. Kredit: Chuck Zlotnick/ ©Marvel Studios 2021. All Rights Reserved.
Kate maga kicsit idegesítő karakterként indul, de az évadzáróig szépen felnő ahhoz a feladathoz, hogy a már sokadszorra nyugdíjba vonuló Sólyomszem helyébe lépjen. Természetesen nem lenne teljes a történet a mindent megrengető családi dráma nélkül, ami egy Marvel hős esetében szinte elkerülhetetlen, ez alkalommal mégis sikerül okosan elterelni a gyanút a valódi konfliktusforrásról. Az írók kifejezetten ügyesen állítják be Jack Duquesne-t (Tony Dalton) rosszfiúnak, hogy aztán a fináléban kiderüljön, ő tényleg az a jószándékú idióta, akinek végig látszik és Kate anyja a tettes.
A negyedik fázis a stafétabot átadása mellet egyfajta újraszerveződésként is funkcionál, így Thanos után újra elkezdődött az összekapcsolgatós játék. A tavaly mozikba került Fekete Özvegy filmből ismert Yelena (Florence Pugh) ismét tiszteletét teszi, hogy tovább nehezítse a két főhős munkáját. Florence Pugh ismét kiváló munkát végez a szerepben, nem csak az akciójelenetei látványosak, de az orosz akcentusa egyenesen parádés. Szerencsére a Hailee Steinfielddel való dinamika is működik és előrevetíti a közös kalandokat a két karakter között.
Echo (Alaqua Cox) kicsit elveszett a történések sűrűjében, de ahhoz épp eleget mutatott magából, hogy felkeltse az érdeklődést a saját sorozata előtt. Sajnos az utolsó részben látott csavar kicsit pazarlás számba megy, hiszen ki venné komolyan, hogy tíz percnyi játékidő után kiírnák a Daredevil szériából visszahozott Vincent D’Onofrio-t? Ez valószínűleg a sorozat legrosszabb döntése volt hosszú távon, mindenesetre lenyűgöző a tény, hogy Charlie Cox-szal egyazon héten tértek vissza a szerepeikbe az MCU-ban, így a bénácska fordulat is meg-megbocsátható.
Nem a 2021-es év Marvel produkciója a Hawkeye, de az év végi hajtásban remek kikapcsolódás volt. Azért reméljük nem ez a legjobb, amit a stúdió az utcai hőseivel tud kezdeni, mert az érettebb noir témákra is bőven lenne igény.
