Die Hard az MCU-ban: Sólyomszem (Hawkeye, 2021 – Disney+) évadkritika (spoileres)

Bár nem vártunk tőle sokat mégis egész szórakoztatóra sikeredett Sólyomszem önálló sorozata a karácsonyi készülődés közepette.

Sólyomszem soha nem tartozott a népszerűbb Bosszúállók közé, ezért sokan vakarták is a fejüket, hogy van-e létjogosultsága egy önálló sorozatnak. Jeremy Renner íjász szuperhősének esélyeit az sem javította, hogy a hat epizód sugárzása pont beleesett a No Way Home körüli hype csúcspontjába, alig pár héttel a harmadik MCU-s Pókember film premierje előtt.

Az időzítés joggal kelthette azt az érzetet, hogy maga a Marvel filmgyár sem bízik igazán ebben a miniszériában, ámde innen szép nyerni. Az utolsó rész egyértelművé teszi, hogy szó sincs ilyesmiről és egészen elegáns okok miatt zárult a sorozat a Pók-kaland bemutatójának hetén.

No, nem mintha akkora diadalmenet lenne a Hawkeye, nem ez fogja megváltani az MCU sorozatokért felelős részlegét. A hat rész egy laza utcai szintű kikapcsolódás a karácsonyi készülődés közepette, ami alatt lehet izgulni, hogy vajon Clint Barton a családjával karácsonyozhat–e? 

Bartont egy családi kiruccanás alatt New Yorkban marasztalja a Végjátékban látott Ronin egyenruhájának felbukkanása, amelyre a fiatal Kate Bishop (Hailee Steinfeld) bukkan rá egy illegális aukció közepette. Némi bunyót és nyilazást követően a fiatal lányt -akinek valami fura okból Sólyomszem a kedvenc Bosszúállója- le sem lehet vakarni Clintről és egyre mélyebbre ássák magukat a város szervezett bűnözésének rétegeibe. Ketten együtt egész jó buddy cop hangulatot teremtenek és az amúgy általában teljesen érdektelen Jeremy Renner játékát is feldobja ez a dinamika.

Kate maga kicsit idegesítő karakterként indul, de az évadzáróig szépen felnő ahhoz a feladathoz, hogy a már sokadszorra nyugdíjba vonuló Sólyomszem helyébe lépjen. Természetesen nem lenne teljes a történet a mindent megrengető családi dráma nélkül, ami egy Marvel hős esetében szinte elkerülhetetlen, ez alkalommal mégis sikerül okosan elterelni a gyanút a valódi konfliktusforrásról. Az írók kifejezetten ügyesen állítják be Jack Duquesne-t (Tony Dalton) rosszfiúnak, hogy aztán a fináléban kiderüljön, ő tényleg az a jószándékú idióta, akinek végig látszik és Kate anyja a tettes.

A negyedik fázis a stafétabot átadása mellet egyfajta újraszerveződésként is funkcionál, így Thanos után újra elkezdődött az összekapcsolgatós játék. A tavaly mozikba került Fekete Özvegy filmből ismert Yelena (Florence Pugh) ismét tiszteletét teszi, hogy tovább nehezítse a két főhős munkáját. Florence Pugh ismét kiváló munkát végez a szerepben, nem csak az akciójelenetei látványosak, de az orosz akcentusa egyenesen parádés. Szerencsére a Hailee Steinfielddel való dinamika is működik és előrevetíti a közös kalandokat a két karakter között.

Sólyomszem
Sólyomszem: Fra Fee, mint Kazi és Vincent D’Onofrio, mint Wilson Fisk/Kingpin. Kredit: Chuck Zlotnick/ ©Marvel Studios 2021. All Rights Reserved.

Echo (Alaqua Cox) kicsit elveszett a történések sűrűjében, de ahhoz épp eleget mutatott magából, hogy felkeltse az érdeklődést a saját sorozata előtt. Sajnos az utolsó részben látott csavar kicsit pazarlás számba megy, hiszen ki venné komolyan, hogy tíz percnyi játékidő után kiírnák a Daredevil szériából visszahozott Vincent D’Onofrio-t? Ez valószínűleg a sorozat legrosszabb döntése volt hosszú távon, mindenesetre lenyűgöző a tény, hogy Charlie Cox-szal egyazon héten tértek vissza a szerepeikbe az MCU-ban, így a bénácska fordulat is meg-megbocsátható.

Nem a 2021-es év Marvel produkciója a Hawkeye, de az év végi hajtásban remek kikapcsolódás volt. Azért reméljük nem ez a legjobb, amit a stúdió az utcai hőseivel tud kezdeni, mert az érettebb noir témákra is bőven lenne igény.

Sólyomszem évadzáró pontozó thumbnail
Sólyomszem (Hawkeye)
Összességében
Die Hard-stílusú akció sorozat az MCU szárnyai alatt, tökéletes szórakozás a mézeskalács mellé.
Rendezés
7
Színészi alakítás
7
Forgatókönyv
6
Fényképezés
7
Filmzene/Hang/Effektek
7
6.5

Friss

A fehér ember igenis tud ugrani, avagy ilyen egy szórakoztató remake! – Zsákolj, ha tudsz! (White Men Can’t Jump, 2023 – Disney+) kritika

Kifejezetten rossz előérzetem volt, amikor megláttam, hogy az 1992-es Zsákolj, ha tudsz-ból, ami nem...

A kis hableány (The Little Mermaid, 2023) kritika

Van egy jó hírem, meg egy rossz. A jó hír az, hogy A kis...

Megvédték Tom Cruise-t nagy covidos botránya miatt

Hatalmas feltűnést keltett világszerte 2020 karácsonya közeledtével az a hangfelvétel, amelyben Tom Cruise magából kikelve...

A Transformers: A fenevadak kora az újrakezdést jegyében készült

Az új, hetedik Transformers-film minden bizonnyal figyelmen kívül hagyja azt az előző öt Transformers-produkciót, amelyet Michael...
Török Dániel
Török Dániel
Tizenéves korom óta foglalkoztatnak a különböző művészeti ágak. Leginkább a zenében érzem otthon magam, tizenöt éves korom óta játszom, azóta a legkülönfélébb hangszereken próbáltam ki magam: csellón, gitáron, ütősökön, szintetizátorokon. Stilisztikailag a metál áll legközelebb a szívemhez, de szívesen hallgatok és beszélek más stílusokról is. Szintén foglalkoztat a képregények világa, jelenleg több, mint ötszáz példányt számol a gyűjteményem. A hétköznapokban a színház világában munkálkodom, világosítóként.

Hasonlóak

The Last of Us 1-3. rész kritika (The Last of Us, 2023 – HBO Max)

Kevés olyan film, pláne sorozat van, amit az ún. mozaikcsalád képes együtt nézni. A...

Alice Határországban kritika (Alice in Borderland 2022, Netflix) – Meglehet-e menekülni a haláltól?

Életre halálra szóló játékok. Logika, kitartás, csapatmunka és erő. Ezek kellenek ahhoz, hogy valaki...

1899 kritika (1899 – 2022, Netflix)

Nehéz spoilerezés nélkül elmagyarázni, hogy a Netflix 1899 című sorozata nálam hol ment egy...