A Netflix manapság elég híres arról, hogy szinte ontja magából az animéket, a lehető legkülönbözőbb témákban, így nagy valószínűséggel mindenki tud a saját kedvére valót találni. Na meg az animékről is köztudott, hogy szinte bárki találhat rokonszenves darabot, olyannyira széles a témák skálája. Nem is olyan rég nem csak az ókori róma rajongói, de a termálfürdők szeretői is műsort kaptak a népszerű szolgáltató műsorlistáján, nem meglepő módon, anime formájában.
A Thermae Romae Novae című anime visszarepít minket az ókori Rómába, amikor még császárok uralkodtak és a fürdőket építő mestereket óriási tisztelet övezte. Nem véletlenül, hiszen a fürdőkhöz különleges kapcsolat fűzte a lakosságot. A felüdülést, a szórakozást és a testi megújulást jelentette számukra.
De mégis mitől lehet jó egy olyan műsor, ami a vízről és az építészetről szól?
Nos, ez egy igen érdekes kérdés. És az egész koncepciótól én annyit vártam mindössze, hogy vacsi mellé és a háttérbe jó lesz. Ennek ellenére hamar ott ragadtam és szinte alig vártam, hogy megtudjam mi lesz a legújabb kalandja Luciusnak, a terma építésznek. Milyen új ötlettel áll elő és mikor kezd ismét irtó gagyi módon fulladozni a vízben (ami egyébként külön pikantériája a sztorinak, hiszen fél életét medencék építésével tölti, mégis mindig majdnem megfullad).
Vissza az időben
Luciusszal először gyerekként találkozunk, ám hamar váltunk egy már érett férfi képére, aki megkezdte álmának beteljesítését. Pontosabban olyan termákat akar létrehozni, amik Róma fejlődését szolgálják. Ehhez pedig arra volt szüksége, hogy utazzon térben és időben, ehhez pedig az kellett, hogy a víz legmélyére ússzon, essen, süllyedjen stb. Az eszméletvesztése után mindig valahol máshol ébredt, de minden esetben valamerre Japánban. Az utazásai során pedig mindig valami új tudással tért vissza, amit beépített a római termálfürdőkbe is.
Ezek a jelenetek nem csak óriási kulturális tudást nyújtottak a nézők számára, de csupa-csupa humorral teli jelenet volt mindegyik. Egy büszke ókori római férfi, mára már egy ismeretlen nyelvet ismerve bekerül olyan emberek közé, akik mind külföldinek nézik, és teljesen máshogy néznek ki. És én még szolidan fogalmaztam az öreg Luciushoz képest, aki sárga irigységgel néz ezekre a furcsa emberekre, akik tökélyre fejlesztették a relaxálás minden formáját.
Vissza a kultúrában
Vannak kicsit rasszista megjegyzések/viccek, amik a mai igencsak pc világban szinte üdítően hatnak. Ráadásul a japán kultúrára számos jellemző vonással találkozhatunk, melyeket direkt eltúloztak. Jó néhány jelenetben elkalandozunk abszurd helyekre, különböző időkben, amiket azután az ókorban is megvalósítanak botrányosan vicces módon. Valójában mindent nagyon humoros és érdekes módon alkottak meg. Különösen Lucius római nyelven való kommunikációja a japánokkal… És valójában ez adja a báját a sztorinak. Na meg persze az is, hogy valójában mi úgy érezhetjük, hogy összefonódunk főszereplőnkkel, teljes mértékben megismerjük őt. De ez nem igaz. Az emberi kapcsolatokat: az ember és a kultúra, a szórakozás, a pihenés közötti kapcsolatokat látjuk át egy furcsa megközelítésből.
Honnan ered az, ami mára már sokaknak szinte teljesen jelentőségét vesztette? Illetve milyen formái vannak?
Mindannyian ismerjük a finn szaunákat, a kén szagú vizeket – az internetnek hála- a forró vízben ázó majmokat. De a Thermae Romae Novae olyat tud mutatni nekünk, amiről nem biztos, hogy hallottunk. (Hacsak nem vagyunk akkora rajongói a termáknak, mint Lucius.)
KERETES? Különösen izgalmas volt, amikor megfordult az egész séma, és Lucius egy jövőben munkálkodó, hozzá igencsak hasonlatos japán terma építésznek segít megalkotni valami gyönyörűt. Felveti a kultúra körforgásának kérdését. A múlt van folyamatosa hatással ránk, vagy a közeledő jövő, a változás iránti vágyakozás hajtja előre a múltat?
Vissza az alkotóhoz
A legizgalmasabb az egész sorozatban, hogy az alkotó, Mari Yamazaki minden epizód végén meglátogatja valamelyik hagyományos japán fürdőt. Sőt, olyan különleges japán tradíciókat mutat be, amikről nagy valószínűséggel kevesen hallottunk. Roppant érdekes és szórakoztató, ahogy rajta keresztül élhetünk át egy réges-régi kultúrát, amit oly nagy becsben őriznek a japánok. A sorozatot színnel és élettel töltik meg ezekkel a zárójelenetekkel.
Vissza a képernyő elé
Zárásként csak annyit mondhatok, hogy aki csak kicsit is érdeklődik a történelmi témák iránt vagy szereti az animék világát, akkor kár lenne kihagyni.
