A Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája az első olyan produkció az MCU negyedik fázisában, ahol a központi karakter egy új figura, ráadásul ezzel együtt az első ázsiai származású főszereplő is. Ahogy a Fekete Párduc esetében, úgy most is igyekeztek megtartani a főhős származásának alappilléreit, ami mind történetmesélésben, mind vizuálisan erősen érezhető.
Nyitójelenetként egy összefoglalót láthatunk Shang-Chi apja, a Mandarin ezer éves történetéből a gyűrűkkel. A montázs végén láthatjuk is az első közelharc jelenetet, ami annyira gyönyörűen van megkoreografálva, hogy az embernek sokkal inkább az a benyomása, hogy Leiko Wu és Tony Leung sokkal inkább táncolnak, mintsem összecsapnak. Ebből a nagyon hangulatos harcból aztán románc lesz, aminek a fenntartásáért a nő és a férfi egyaránt hatalmas áldozatot hoz, és ebből a szerelemből születik meg maga a főhős és a húga is.
Édesanyja halála után Shang-Chi a Tíz Gyűrű kötelékében nő fel, majd később Amerikába menekül a múltja és apja hagyatéka elől, egy normális élet reményében. Eddig a pontig könnyű is azonosulni vele, hiszen van egy béna munkája, amit mégis szeret, bulizik és összejár a barátaival, mint bármelyik hétköznapi ember.
A film első két harmada egy egyszerű McGuffin kergetés, jelen esetben a testvérpár medáljai, melyeket édesanyjuktól kaptak és óriási titkot őriznek. Ebben a két harmadban zajlik az MCU további terjeszkedésének nagyja is izgalmas mellékszereplőkkel és egy-két váratlan cameo-val.
Értelemszerűen az igazi látnivalót így a harmadik harmad teszi ki, ami a vibráló ázsiai filmes világ és az MCU CGI-orgiájának keveréke, és ez az egyveleg egy igazán markáns, egyedi látványvilágot szül. Megjelenik a kínai mondavilág minden mitológiai élőlénye is, a Marveltől megszokott minőségi animációs munkával.
A finálé a szokásos klisék pufogtatása helyett tényleg tartogat meglepetéseket, és ha Tony Leung Mandarinja nem marad a legemlékezetesebb főgonosz, az érzelmi komplexitása messze az elődei fölé helyezik.
Természetesen senki ne pattanjon ki a székéből, hiszen két stáblistás jelenetet is tartogat a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája, a film lezárásával és ezekkel együtt pedig összesen három cliffhangerrel a hátunk mögött várhatunk a folytatásra.
A Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája egy izgalmas, színes energiával teli alkotás, aminek a humora is a helyén van. Tiszteletreméltó, hogy foglalkoznak az ázsiai embereket ért kirekesztéssel, de nem akarják mindenáron lenyomni a torkunkon, az utolsó harmad mitológiai világa pedig talán eddig a legszebb, amit a Marvel produkált.
