Minden napnak megvan a maga baja. Hát még egy egész hétnek! A zene szerelmesei talán tudják, hogy egy-egy rosszul sikerült napot mennyire fel lehet dobni a megfelelő dallammal, vagy hogy az örömet is nagyszerűen ki lehet vele fejezni. Repertoárból nincs hiány, de a megfelelő zene kiválasztása elsőre nem mindig sikerül jól. Legújabb sorozatunkban ebben nyújtunk segítséget. Ezen a héten olyan slágereket válogattunk össze, melyeket jó eséllyel évek óta nem hallottatok. Jöjjön hát október közepére egy válogatás a számunkra kedves, kissé porlepte kedvenceinkből!
Hétfő
T-Pain ft. Teddy Verseti – Church (stepup2)
Ha nem jelent volna meg még tavaly is egy része, a Step Up valószínűleg az egynyári filmek fájdalmas feledésébe merült volna. Bármilyen jó is – az osztálytársakkal például meglehetősen sokszor megnéztük –, nem volt benne több, mint amennyi az első két részbe belefért. A filmek tracklistái a premier környékén többnyire felkapottak voltak, főleg az elsőé (nyilván). A 2008-as folytatás egyik legjobb darabját T-Painnek köszönhetjük.
Kedd
No Doubt – Hey Baby
Szinte látom magam előtt a kétezres évek elejét, tele csípőnadrággal és boleróval (válogatósoknak csőtoppal), platform csizmákkal, extrém melírral és csuklópántokkal… na meg a minden-menő-csaj-szőke korszakkal. Szerencsére Gwen dala ennél azért többet tud felmutatni.
Szerda
La Caution – Thé à la Menthe (The Laser Dance Song)
A szeretnivaló antagonisták elég sokan vannak, de Ocean és bandája talán egy kicsit kiemelkedik közülük. A 2004-es Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét egyik kulcsjelenetében hangzik fel az alábbi nóta, Vincent Cassel laza franciás eleganciájával erre a számra capoeirázza át magát a biztonsági lézerhálón. A film számára összevágott, kicsit több mint négyperces dallamsoron kívül hosszabb, akár kétórás verziók is futnak YouTube-on – talán azért, mert az eredeti dal eléggé kataszrofális.
Csütörtök
Finger Eleven – Paralyzer
A kanadai banda eme száma 2006-2007 környékén úgy robbant be az életünkbe, ahogy kellett, videoklipestül. Az alternatívrock-ballada megtalálta itthon is a közönségét, bár sokan talán csak e gyöngyszem miatt figyeltek fel az egyébként már 1990 óta zenélő csapatra. A videoklip se rossz, és az sem elhanyagolható tény, hogy Scott Anderson hangja élőben is ugyanúgy karcol, mint a korongon.
Péntek
Zaho – C’est Chelou
Az algériai származású kanadai énekesnő eme gyöngyszeme az R’n’B összes ismertetőjegyét magán hordozza: pulzáló ritmus, erős basszus, fülbemászó dallam – nem hiányzik belőle semmi. A dal önmagában is megállná a helyét, de nem mehetünk el az ötletes videoklip mellett sem!
Szombat
Stereophonics – Maybe Tomorrow
A 2004-es Ütközések című film az első filmkockájától az utolsóig zseniális alkotás, bár hozzátenném, hogy könnyen megüli az ember gyomrát. Aki viszont elég bátor és eljut a stáblistáig, az ezzel a soul-betétekkel gazdagított alternatívrock-balladával garantáltan sokáig őrzi a film emlékét.
Vasárnap
Sting – It’s Probably Me (ft. Eric Clapton)
Ha már többnyire filmekben utazunk a héten, érdemes a nagy klasszikusok közé is belógatni a csalit. Az 1992-es Halálos fegyver 3. egyik legnagyobb vonzereje – természetesen a sztori és a főszereplő páros mellett – Sting és Clapton közös munkájának gyümölcse. Ami eleinte csak idegesítő Zippo-csattogtatás, az később meghatározó elemként bújik meg a húrok között, ami a dalban egy egyszerű effekt (esetünkben néhány lefutó, szaxofonos dallamsor), azt bármelyik HF-rajongó kiszúrja nagyon messziről, nagyon hamar.
