Abban, hogy létezik egy film, ami kiérdemelné a világ legjobb filmje címet, erősen kételkedem. Mégis, ha döntenünk kell, este mit vegyünk elő, rengetegszer az IMDb szubjektív értékelésekkel felállított listájához nyúlunk, és általában 7-től felfelé válogatunk. A csoda azonban időnként ott rejlik, ahol valójában sosem kerestük volna. Én nem hiszek a kiválóságban, én az egyediségben és a művészi kifejezőerőben hiszek. Egy filmnek nem kell kimagaslónak lennie ahhoz, hogy emlékezetes legyen, viszont egy emlékezetes film számomra már valahol igenis kimagasló. Filmek terén nem vagyok szőrösszívű, ami megragadott bennem valamit, vagy elkísért egy különleges utazásra, az már számomra, még ha szakmailag hibákkal teli is, jó filmnek számít. Ebben a rovatban hétről hétre összegyűjtök egy kosárral az IMDb méltatlanul alulértékelt gyöngyszemei közül. Megnézni őket ér! Jó szemezgetést!
Bagger Vance legendája (The Legend of Bagger Vance, 2000) (6,7/10)
Az élet esszenciája a golfban? Igen, lehetséges! A Robert Redford által rendezett Bagger Vance legendája a háborús sebekkel hazaztért, korábban kirobbanó tehetségnek számító golfost helyezi a középpontba. A Nagy Depresszió idején (1930) Adele Invergordon (Charlize Theron), hogy megtarthassa a családi birtokot, a jövedelmezőség reményében úgy dönt, golfpályát épít a területen és megszervezi az évszázad mérkőzését. Az összetrombitált nagyágyúk mellé kellene egy helyi fiú is, de a feladatra kiszemelt Rannulph Junuh (Matt Damon) még csak hírből sem akar a golfról hallani, inkább az italban keresi a menedéket háborús traumái elől.
Ám miután rájön, hogy otthona tisztessége és saját becsülete forog kockán, mégis ráveszi magát a megmérettetésre. Döntésében nem kis szerepet vállaltak az éjszaka közepén véletlenül megjelenő derűs idegen, Bagger Vance (Will Smith) motiváló szavai. Junuh elfogadja ajánlatát és felveszi Baggert segédjének. A mindig vidám és mosolygós Will Smith játékában van valami barátságos kedvesség, ami csupa jóérzéssel tölti el az ember szívét. Az az őszinte lelkesedés és alázat, ahogy a golfról beszél, bölcsességével karöltve olyan hatást kelt, mintha a szeretet és az elfogadás öltött volna testet benne. Ez egy olyan film, melynek, bár lehet sejteni, mi lesz a vége, mégis az utolsó pillanatokig izgalmas tud lenni. Nem mellesleg belengi az egészet egyfajta megmagyarázhatatlan energia. Szomorkásabb napokon felvidít, vidámabb napokon még jobb kedvre derít. Aki szereti Will Smith-t, a 30-as évek hangulatát és az igazi, emberi drámákat, annak szívesen ajánlott!
A 44. gyermek (Child 44, 2015) (6,5/10)
Tom Hardy mint szovjet állambiztonsági tiszt merül alá az 1953-as év Moszkvájának nyomasztó világában. Leo Demidov (Tom Hardy) világháborús hős feleségével, Raisa-val az orosz fővárosban él a szovjet uralom legkeményebb időszakában. Állambiztonsági tisztként besúgókra vadászik, egy nap azonban azt a felsőbb utasítást kapja, hogy figyelje meg saját, disszidens tevékenységgel gyanúsított feleségét. Leo Demidov vonakodó pártkatona. Hűségét megkérdőjelezve vidékre száműzik, ahol rejtélyes halálesetek után kezd nyomozni. Feltételezése szerint egy gyerekekre vadászó sorozatgyilkos tevékenykedik a környéken. A film ereje abban rejlik, hogy a szovjet tekintélyuralmi rendszer és az állami elnyomás hiteles bemutatása mellett a központba egy bűntényt helyez. Jó krimi-thrillert már sokat láttunk, de történelmi helyszíneken és történelmi időkben játszódó thriller-krimit ritkán talál az ember. Pláne a jobb fajtából. Az egésznek a nyomasztó hangulata és a szabályosan érezhető félelmetes bizonytalansága teljesen átélhetővé teszi a sztálini rezsim legkeményebb évtizedeinek borzalmait. Tom Hardy kitűnően illik szerepébe, akárcsak Noomi Rapace. Mellettük olyan karakterek dominálják a képernyőt, mint Gary Oldman vagy Fares Fares. Zsúfolt képi világa és piszkosan hatalmaskodó antagonistái úgy keményítik meg a sztorit, hogy az egész még félelmetesebb és hátborzongatóbb lesz. Aki kedveli Tom Hardy-t vagy a sötétebb tussal rajzoló filmeket, annak érdemes belenéznie.
Nyolc tanú (Vantage Point, 2008) (6,6/10)
A film kuriózuma abban rejlik, hogy egy történetet több nézőpontból mesél el. Salamanca, Spanyolország: az éppen beszédet tartó amerikai elnökre rálőnek, a merényletet követően pedig több bomba is robban a nézőközönségtől hemzsegő téren. A sztori a különböző nézőpontok adta részletekből áll össze. Megismerjük a beszéd televíziós közvetítéséért felelős szerkesztőt (Sigourney Weaver), az elnök egy testőrét (Dennis Quaid), egy nézelődőt (Forest Whitaker), magát az elnököt és többek mellett még a terroristákat is. A különböző karakterek által nem időrendben elindított, majd újra és újra lejátszott események nyomán mi is át tudjuk élni a különböző szerepek adta helyzeteket. Az elején gyorsan lepörgő események halasztott kibontása folyamatosan fokozza az izgalmakat, a jókor elkapott vágások és cliffhangerek pedig folyamatosan fenntartják a feszültséget. Ez a fordulatokban gazdag, szokatlan felépítésű film a mozikban is jól teljesített: 40 millió dolláros költségvetését jócskán fedezte több mint 150 millió dolláros bevétele. Kár, hogy méltatlanul a feledésbe merült…
A gyávaság tollai (The Four Feathers, 2002) (6,5/10)
Harry Faversham (Heath Ledger) élete virágzik. Nemrég végezte el a tiszti iskolát, és máris házasodni készül. Az eljegyzési bálon a parancsnok bejelenti, hogy Harry ezredét Szudánba vezényelik, a fiatal tiszt azonban erkölcsi okokra hivatkozva visszakozik. Jegyesétől, Ethne-től (Kate Hudson) és barátaitól, köztük legjobb cimborájától, Jacktől (Wes Bentley) is kap egy-egy, a gyávaságot jelképező tollat. Apja kitagadja, Ethne pedig felbontja eljegyzésüket. Az ezred Harry nélkül száll alá a háború poklában. Miután Harry megtudja, hogy barátja egysége súlyos veszteségeket szenvedett, Szudánba utazik, ahol a helyi zsoldos, Abou Fatma (Djimon Hounsou) segítségével volt katonatársai után siet. A britek nem sejtik, hogy a lázadók veszélyes rajtaütést terveznek ellenük. A gyávaság tollai vérbeli drámai kalandfilm a becsületről, tisztességről és az igaz emberi erényekről. Nem pátoszos és nem tör giccses babérokra. Heath Ledger remekel, a hangulat pedig hitelesen kelti életre az 1880-as évek változó világát. Van benne valami drámai szépség, olyan, amitől egy pillanatra megáll zsongani a lélek és beteríti egy mélyen belülről figyelő nyugalom. Nem mindig értem, hogy miért pont azok a filmek lesznek népszerűek, amik, de valahogy az az érzésem A gyávaság tollaival kapcsolatban, hogy számára minden adott a népszerűséghez. Nem a legütősebb történet, de egy igazán szép sztori. Az HBO Go-n megtekinthető.
Next – A holnap a múlté (Next, 2007) (6,2/10)
A Philip K. Dick regénye alapján készített filmben Nicholas Cage egy látnok szerepét ölti magára. Cris Johnson különleges képessége, hogy előre tudja látni a jövőt, de csupán a sajátját, és mindössze két perccel előre. Las Vegas-i kaszinókban a ház kifosztásából él, de képességével kapcsolatban csakhamar gyanút fog az FBI. Callie Ferris (Julianne Moore), hogy a látnok segítségével megállítson egy közeledő terrortámadási kísérletet, hajtóvadászatba kezd a férfi ellen. Csakhogy nem ő az egyetlen, aki vadászik rá, a terroristák számára túl veszélyes a jelenléte, és mindent megtesznek, hogy Johnson ne kerüljön a hatóságok kezébe. A helyzetet bonyolítandó, Johnson életében feltűnik egy titokzatos nő (Jessica Biel), akinek hatására kezd megváltozni a férfi látnoki képessége. A Next vérbeli akciómozi. Lövöldözés, menekülés, nyomozás, nagy robbantások és gigászi manőverek tarkítják. Mégsem ragad le a tucat műfaji filmek világában, fő jellegzetességét tekintve képes új nézőpontba helyezni a jól megszokott műfaji elemeket. Jól megkomponált, ütemes rohanás, mely néha bizony akkora fordulatokat tartogat, hogy az ember erősen elgondolkodik azon, hogy amit látott az tényleg úgy történet-e. Egy ilyen kaliberű film általában vagy ütős befejezéssel ér véget vagy elsüllyed a középszerű finálék között. Egészségére válik, hogy delikvensünk az előbbi tábort erősíti. A befejező jelenet az egész alkotáshoz méltó, igazán intelligens munka, amely jó sokáig elkísér gondolatainkban.
KÖVETKEZŐ
Méltatlanul alulértékelve VII. – Az IMDb legjobb 6/10-esei
