A Phillips aukciós ház új eszközzel rukkolt elő, mely ’algoritmizálja’ a művészeket. Ennek a hírnek első hallásra nincs sok értelme. Hogyan lehet egy művészt számszerűsíteni? Hiszen egy alkotó ember értéke éppen hogy nem a hideg számok mentén mérhető, hanem a társadalom különös, sokszor kiismerhetetlen mozgása tesz valakit értékessé, mást – hiába zseniális – senkivé. Akkor mégis mi ez az egész?
Vagy mégis minden mérhető? A Phillips egyre nagyobb hangsúlyt helyez a felfutó művészekre. A „New Now” (https://www.phillips.com/auctions/auction/NY010120) néven futó aukció sorozata évek óta kifejezetten olyan kortárs művészeket céloz meg, akik karrierjük elején vagy közepén járnak, és így a művészeti piac főszereplőiként vannak jelen a művészvilágban. Az aukciós ház ennek fényében egy új termékkel rukkolt elő, mely anélkül teszi megfigyelhetővé és értékelhetővé a művészeket, hogy erre külön szakértőt kellene felkérniük.
Hogyan? A válasz nem is olyan bonyolult. Az új találmány igen egyszerű elvet követ. Tomasz Imielinski segítségével a Phillips egy olyan adatkezelő rendszert hozott létre, mely azt figyeli, hogy az adott művész milyen mértékben van jelen a médiában. A rendszer újszerű megközelítése abban rejlik, hogy az algoritmus nem a műtárgyak árát és becsült értékét veszi alapul, hanem azt az eddig nem nagyon mérhető adatot, hogy az adott művésszel mennyit foglalkozik a tömeg, mennyit beszélnek róla, milyen mértékben – vagyis mennyiségben – van jelen a világban. Hiszen a hírnév nem más, mint ismertség. Márpedig minél ismertebb vagy, annál többet érsz.
A 2014- ben megírt nyílt forráskódú program körülbelül 150,000 művészt tart számon, akiket 5000-nél is több online forrásban figyel meg napi rendszerességgel. Így könnyen képet kaphatunk arról, hogy az adott művész mekkora szeletet harap ki a médiatortából, vagyis mennyire jelentős szereplő a köz szemében. Jelen pillanatban a programot főként a Phillips alkalmazottai használják, de terv szerint ennek módosított változata hamarosan elérhető lesz az aukciós ház felhasználói számára is.
Kinek kell ez?, tehetjük fel magunknak a kérdést. A műtárgykereskedőknek biztosan. Aki azonban nem ebből keresi a kenyerét, talán legyint csak a hír hallatán. Ne tegye. Az Articker egy olyan világ előhírnöke, ahol az ismertség válik az elsőszámú értékké, ahol a művész megítélése már nem szakértők szűk körétől, hanem ezrek, százezrek véleményén múlik. Ahol a művész értéke közvetlenül függ attól, hogy mennyi sajtóvisszhangot generál, ahol a közösségi médiáktól függ egy műtárgy, és így egy művészi életpálya értéke. Itt nincs előjel. Nem tudni, hogy mindez hova vezet, a művészet elkorcsosulásához a tömegízlés kiszolgálása érdekben, vagy egy olyan világhoz, ahol azonnal és egyértelműen megmutatkozik, hogy a társadalom mit tart érdemesnek a befogadásra.
Egy biztos: efelé haladunk már most, ebben a pillanatban is.
