Francia filmet nézni egyet jelent a zsákbamacskával, még akkor is ha látszólag egyszerű, átlagos alapkoncepcióval van dolgunk. Annak az esélye, hogy egy kiemelkedő moziélményben lesz részünk pont ugyanakkora, mint annak, hogy botrányosan rosszban. Vagy éppen középszerűben, ami valljuk be, majdnem ugyanolyan kiábrándító mint a botrányosan rossz. A Titkok és igazságokat talán a kettő közé tudnám besorolni. Már ha ez ilyen könnyű lenne.
Itt van egy film alapjáraton érdekes történettel – a feleség könyvet ír férje balesetéről, majd jönnek az utóhatások – de azzal párhuzamosan, hogy a cselekmény halad előre, egyre zavarosabbá is válik. Ez leginkább annak köszönhető, hogy Eric Lavaine (Te válassz!, Vissza a mamahotelbe) alkotása erős identitásválságban szenved. Egyaránt magában hordozza a vígjáték és a dráma elemeit, de végül egyik mellett sem kötelezi el magát. Ugyan a humoros jelenetek között van pár ami határozottan jól sikerült, sok poénforrás egy idő után unalmassá válik, egyes jelenetek pedig szórakoztatóak ugyan, mégis kilógnak a filmből. Ezzel párhuzamosan rengeteg erős alapja lenne a drámának, de csak bele-bele kap a témákba, a mélyükre ásni nem mer vagy nem tud. Végső soron ez az ami nagyon rosszat tesz a filmnek. Mintha egy beszélgetés során feldobnánk egy csomó érdekes topikot (pl.: egy család élete egy durva baleset után, őszinteség a baráti viszonyokban, mihez kezdjen egy feleség ha férje impotens lesz?), de végül egyiket sem fejtenénk ki igazán. A hosszú felvezetés után és a kirobbanni készülő vita előtt megpaskolnánk beszélegetőpartnerünk vállát majd angolosan – ezesetben franciásan – távoznánk.
Technikailag egy korrekt filmről beszélhetünk, ami előszeretettel használja ki a dél-franciaországi táj nyújtotta lehetőségeket. Sajnos a szereplőkkel már kicsit más a helyzet. A színészi játékra nem lehet panasz, sőt. Ellenben a karakterekről ez már nem mondható el. A mellékszereplők – vagyis a feleség, Béatrice (Alexandra Lamy – Szerelembe gurulva) kivételével mindenki – elég sablonosak, egydimenziósak. Béatrice-ról ezek ugyan nem mondhatók el, kitűnése csupán kulcsszerepének köszönhető és annak, hogy karakterével minden „hétköznapisága” ellenére nem igazán lehet azonosulni. Azonban az időről időre megjelenő hétköznapi „árnyalat” az, ami talán a letöbbet hozzátesz a filmhez.
