Egy festő nem tehet mást: fest.
A képek beszélnek helyette mindarról, amit a művész a világról gondol, abból érzékel. Maga a kép az, mely (néha görbe) tükörként elénk tárja egy alkotó ember legmélyebb énjét. Ezért minden egyes kiállítás egy önvallomás is. És ez különösen igaz akkor, ha kortárs művészetről és művészről van szó. Ilyenkor a művészi tudat olyan megtestesült formái (képei) előtt sétálhatunk el egy tárlat alkalmával, melyek gazdája még mindig tevékeny, ahogy a világ, úgy ő is változik, alakul.
Glicza Flórián így ír ars poetikájában művészetének ezen belső mozgásáról, evolúciójáról:
„A sok természet utáni tanulmány, a látottak megfigyelése, színeinek, formáinak megértése egy másfajta képalakítás lehetőségét kínálta és tette lehetővé számomra, alapvetően megváltoztatva ezzel korábbi szemléletemet. Lassan megértettem, hogy a felszín mögött a valóság újabb és újabb rétegei találhatók.
Ma már a lombok, a fák, a víz és az ég változásainak csupán emlékei jelennek meg az abstrak elkészült munkáimon, mivel a képeken a természeti látványt “árnyaltabban” és a rajzi-festői lehetőségek egyre gazdagabb alkalmazásával törekszem megjeleníteni egy új “képi valóság” létrehozásával, eközben meghagyva a néző számára a látottak szabad értelmezésének lehetőségét. A képi elemek szabad asszociációkat tesznek lehetővé, a néző mást és mást láthat egy-egy képben. Ezért fordítok nagy figyelmet arra: hogyan és miként képezem a felületeket, miként használjam a színeket és miként bánjak a festői anyagokkal. Mindez azt is jelenti, hogy törekvéseimet igyekszem egyéni hangon, rám jellemző sajátosságokkal kifejezni.”
Maga a művész nyilatkozta egyszer: “Több díjat tudhatok magaménak, de leginkább az tesz igazán boldoggá, hogy itthon és Európa számos országában szereztem képeimmel örömet.”
Az öröm átadása, és annak befogadása ismét megtörténik Vácott a Margaréta kávéház falain, hiszen itt nyílik kiállítás Glicza Flórián festményeiből, mely megtekinthető lesz 2021. október 6-tól november 12-ig.
