Mert itt minden adott. Adott a britség, adott egy meglehetősen ismerősnek tűnő, de mégis szerethető történet és egy sablon, amit ha jól használ az ember, akkor nem tud nagyot hibázni. A Schemers-ben pedig mindez összeállt. Egy skót kikötőváros és néhány fiatal, akik robbantani akarnak, de legalábbis pukkantani, hogy történjen már valami, ami felrázza az életet és megtölti a pénztárcákat.
Főhősünk tehát két barátjával merő véletlenségből beszáll a disco-bizniszbe, koncerteket szervez, persze szigorúan piti alapon. De ahogy az lenni szokott, ahol tesznek valamit, ott történik is valami. A tét tehát nő, és persze vannak nők is, így főhősünknek és barátainak pénz kell. De honnan lehet pénzt előkaparni egy kikötővárosban, a nyolcvanas évek hajnalán? Hát persze, hogy az alvilágból. Ha eddig ismerős a történet, akkor már azt is tudjuk, hogy a fiatalok egyre nagyobb slamasztikába kerülnek, ahol az előremenekülés az egyetlen lehetőség. Ők pedig menekülnek, ahogy csak tudnak. Lelkesen, félve, de közben fiatalosan lazán, hogy eljussanak a végkifejletig, az „Itt most el lesz vetve kérem a kocka” dobásig, mely vagy bejön vagy sem. És az nem igazán spoiler, ha elárulom, hogy…
Nem árulom el.
Ez a kis alkotás nem hagy mély nyomokat, de mégis megéri megnézni, ha egy könnyed, ízig-vérig brit, „Blöffös”, „Ravaszagyas” film kistestvérével megelégszik az ember. Ha pedig nagyító alatt nézzük, akkor talán össze is téveszthetnénk velük. Mert ez egy igazi sablon film, ami minden ízében követi a nagyokat. Azonos karakterek, narráció, azonos vágás, azonos szűrők és operatőri munka, csak minden kicsiben, egyszerűbben, olcsóbban.
A végére hagytam azonban egy kis információs csemegét, mely talán mégis kiemeli az alkotást a Guy Ritchie-klónok közül. És ez az a nem elhanyagolható tény, hogy a film rendezője és írója az a Dave McLean, aki a Placebo együttes menedzsere lett, és aki fiatal korában három barátjával a semmiből rendezte meg a skót Dundee városában 1980 június 12-én nagy sikerrel lezajlott Iron Maiden koncertet. Szóval ez egy igaz történet. És ezzel nem dicsekedhet sem a ravasz, sem az agy és egy puskacső sem (ami ebben a filmben egyébként egy festmény).
