Minden napra egy dal – 48. hét

Minden napnak megvan a maga baja. Hát még egy egész hétnek! A zene szerelmesei talán tudják, hogy egy-egy rosszul sikerült napot mennyire fel lehet dobni a megfelelő dallammal, vagy hogy az örömet is nagyszerűen ki lehet vele fejezni. Repertoárból nincs hiány, de a megfelelő zene kiválasztása elsőre nem mindig sikerül jól. Legújabb sorozatunkban ebben nyújtunk segítséget: november végéhez közeledve tombolni fogunk, legalábbis ha az alábbi előadókon múlik. Mielőtt végképp beszippant minket a karácsonyi dalok végeláthatatlan tömege, jöjjön egy marékkal a legkiválóbb hangfalszaggató rockklasszikusokból!

Hétfő

P.Box – Soha nem elég

Először is, melegítsünk be. Mondjon bárki bármit, Vikidál hangjához fogható nem nagyon van a hazai zenei palettán. Igen, vannak jellegzetes orgánumok, de nincs még egy ilyen, az biztos.

Kedd

Aerosmith – Rag Doll

Ha azt hitted, hogy a Permanent Vacation című albumuk záró számával Tylerék már nem megint a szexre gondolnak, akkor tévedtél. A cím egyébként majdnem Rag Time lett… még jó, hogy John Kalodner segített a fiúknak ötletelni.

Szerda

Toy Dolls – Livin La Vida Loca

Vannak feldolgozások, amik szentségtörésnek számítanak, és vannak, amik magasan felülmúlják elődjeiket. A latin zene nemzetköziesített himnuszának esetében körkörös vitát lehetne kirobbantani, hogy melyik a jobb, de talán még Ricky Martin is elmosolyodna azon, ahogy a Toy Dolls hozzányúlt a Livin La Vida Locához.

Csütörtök

Nickelback – Burn it to the Ground

Egy bájos anekdota szerint Chad Kroeger az MTV News-nak adott egyik interjújában megemlítette, hogy ezt a számot háromszor is át kellett gyurmázni, mert Joey Moi producer, akivel sok anyagjukon együtt dolgoztak, a munka során a stúdió végében ült és azt mondta, „nem is tudom, nem késztet ökölrázásra vagy hogy felszisszentsek egy jó sört”… Kroeger hozzátette, hogy a csapat egészen addig dolgozott a számon, amíg mindenki feje egyszerre nem kezdett el rá bólogatni, és amíg Joey azt nem mondta, hogy „MOST már felszisszentenék egy sört, MOST már tombolnék a srácokkal, megcsinálhatjuk a dalt, mert pontosan azt a hatást váltja ki, amit gondoltam, hogy ki kellene majd váltania”.

Egyet tudok érteni!

Péntek

Foo Fighters – Pretender

Ha van valami a kétezres évek elejéről, ami mély nyomot hagyott bennem, akkor az a Pretender videoklipje. Nincs benne túl sok flanc, csak egy nagy hangár, egy piszok dühös frontember és egy marék rohamrendőr. Az alapjáraton is morcos zene képes önmagán belül is szintet ugrani, a refrénekre pedig egészen begurulni, de ami az utolsó felvonásnál történik, az a tejfölös szájú énem számára egyet jelentett a forradalommal.

 

Szombat

Metallica – Die Die My Darling

Egyetlen metálválogatásról sem hiányozhat az amerikai banda valamelyik gyöngyszeme. A választásom most a tombolás jegyében erre a felújított alkotásra esett, amit eredetileg a Misfits adott ki 1984-ben. A Metallica Garage, Inc. című feldolgozásalbumának 1998-as kiadásán látott napvilágot az eredetit egy az egyben reprodukáló, azt kissé felfrissítő verzió, de a címmel már 1965-ben találkozhatott a nagyérdemű, amikor a magyarul csak Kinyírlak, drágám! elnevezésű, Tallulah Bankhead főszereplésével készült horror-thriller kikerült Silvio Narizzano rendező kezei közül.

Személyes kedvencem még az albumról a Turn The Page című nehézballada, melynek eredetijét a csapat Bob Segertől kölcsönözte.

Vasárnap

System of a Down – B.Y.O.B.

Nem maradhat le az e heti listáról az örmény-amerikai szupercsapat sem, hiszen sok év múltán két új dallal is jelentkeztek (melyről korábban mi is beszámoltunk). A 2005-ös Mezmerize húzó dala volt a „hozd a saját piádat”, ami aztán később Grammy-díjat is ért.

A bandának egyébként elég nyersanyaga volt ahhoz, hogy dupla albumot dobjon piacra, de Quentin Tarantino és a Kill Bill 1-2. megjelenésének mintájára felosztották azt. Az első eresztés volt a Mezmerize 2005 májusában, míg éppen 15 évvel ezelőtt, 2005. november 22-én jelent meg a második fele, Hypnotize címmel (a két album tokja egymásba csúsztatható). A szétbontás nagyszerű húzás volt, mindkét korong első helyen debütált az amerikai toplistákon.

Friss

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

6 dolog, amit nem tudtál a szülinapos Mark Hamillről

Mark Hamill legismertebb szerepe valószínűleg élete végéig Luke Skywalker jedi lovag (majd későbbi mester...
Majer Judit
Majer Judit
Műfajtól függetlenül képes vagyok rajongani filmekért és sorozatokért, igyekszem bennük meglátni a jót, és szeretem őket részletekbe menően is elemezni. Objektív kritika nem létezik, de törekedni kell rá.

Hasonlóak

6 dolog, amit nem tudtál a szülinapos Mark Hamillről

Mark Hamill legismertebb szerepe valószínűleg élete végéig Luke Skywalker jedi lovag (majd későbbi mester...

Gondolatmorzsák: Óz, a nagy varázsló

A legtöbb rajongónak hála egyre több és több elmélet születik egyes filmekről, amiben azt...

Filmes lista: Régi kedvencek a ’90-es évekből – 1. rész

A cikk ötletét az adta, hogy ma valahogy semmit nem tudtam kezdeni magammal: betegen...