fbpx
5.7 C
Budapest
péntek, január 22, 2021
Kezdőlap Music-somnia Minden napra egy dal Minden napra egy dal – 48. hét

Minden napra egy dal – 48. hét

Minden napnak megvan a maga baja. Hát még egy egész hétnek! A zene szerelmesei talán tudják, hogy egy-egy rosszul sikerült napot mennyire fel lehet dobni a megfelelő dallammal, vagy hogy az örömet is nagyszerűen ki lehet vele fejezni. Repertoárból nincs hiány, de a megfelelő zene kiválasztása elsőre nem mindig sikerül jól. Legújabb sorozatunkban ebben nyújtunk segítséget: november végéhez közeledve tombolni fogunk, legalábbis ha az alábbi előadókon múlik. Mielőtt végképp beszippant minket a karácsonyi dalok végeláthatatlan tömege, jöjjön egy marékkal a legkiválóbb hangfalszaggató rockklasszikusokból!

Hétfő

P.Box – Soha nem elég

Először is, melegítsünk be. Mondjon bárki bármit, Vikidál hangjához fogható nem nagyon van a hazai zenei palettán. Igen, vannak jellegzetes orgánumok, de nincs még egy ilyen, az biztos.

Kedd

Aerosmith – Rag Doll

Ha azt hitted, hogy a Permanent Vacation című albumuk záró számával Tylerék már nem megint a szexre gondolnak, akkor tévedtél. A cím egyébként majdnem Rag Time lett… még jó, hogy John Kalodner segített a fiúknak ötletelni.

Szerda

Toy Dolls – Livin La Vida Loca

Vannak feldolgozások, amik szentségtörésnek számítanak, és vannak, amik magasan felülmúlják elődjeiket. A latin zene nemzetköziesített himnuszának esetében körkörös vitát lehetne kirobbantani, hogy melyik a jobb, de talán még Ricky Martin is elmosolyodna azon, ahogy a Toy Dolls hozzányúlt a Livin La Vida Locához.

Csütörtök

Nickelback – Burn it to the Ground

Egy bájos anekdota szerint Chad Kroeger az MTV News-nak adott egyik interjújában megemlítette, hogy ezt a számot háromszor is át kellett gyurmázni, mert Joey Moi producer, akivel sok anyagjukon együtt dolgoztak, a munka során a stúdió végében ült és azt mondta, „nem is tudom, nem késztet ökölrázásra vagy hogy felszisszentsek egy jó sört”… Kroeger hozzátette, hogy a csapat egészen addig dolgozott a számon, amíg mindenki feje egyszerre nem kezdett el rá bólogatni, és amíg Joey azt nem mondta, hogy „MOST már felszisszentenék egy sört, MOST már tombolnék a srácokkal, megcsinálhatjuk a dalt, mert pontosan azt a hatást váltja ki, amit gondoltam, hogy ki kellene majd váltania”.

Egyet tudok érteni!

Péntek

Foo Fighters – Pretender

Ha van valami a kétezres évek elejéről, ami mély nyomot hagyott bennem, akkor az a Pretender videoklipje. Nincs benne túl sok flanc, csak egy nagy hangár, egy piszok dühös frontember és egy marék rohamrendőr. Az alapjáraton is morcos zene képes önmagán belül is szintet ugrani, a refrénekre pedig egészen begurulni, de ami az utolsó felvonásnál történik, az a tejfölös szájú énem számára egyet jelentett a forradalommal.

 

Szombat

Metallica – Die Die My Darling

Egyetlen metálválogatásról sem hiányozhat az amerikai banda valamelyik gyöngyszeme. A választásom most a tombolás jegyében erre a felújított alkotásra esett, amit eredetileg a Misfits adott ki 1984-ben. A Metallica Garage, Inc. című feldolgozásalbumának 1998-as kiadásán látott napvilágot az eredetit egy az egyben reprodukáló, azt kissé felfrissítő verzió, de a címmel már 1965-ben találkozhatott a nagyérdemű, amikor a magyarul csak Kinyírlak, drágám! elnevezésű, Tallulah Bankhead főszereplésével készült horror-thriller kikerült Silvio Narizzano rendező kezei közül.

Személyes kedvencem még az albumról a Turn The Page című nehézballada, melynek eredetijét a csapat Bob Segertől kölcsönözte.

Vasárnap

System of a Down – B.Y.O.B.

Nem maradhat le az e heti listáról az örmény-amerikai szupercsapat sem, hiszen sok év múltán két új dallal is jelentkeztek (melyről korábban mi is beszámoltunk). A 2005-ös Mezmerize húzó dala volt a „hozd a saját piádat”, ami aztán később Grammy-díjat is ért.

A bandának egyébként elég nyersanyaga volt ahhoz, hogy dupla albumot dobjon piacra, de Quentin Tarantino és a Kill Bill 1-2. megjelenésének mintájára felosztották azt. Az első eresztés volt a Mezmerize 2005 májusában, míg éppen 15 évvel ezelőtt, 2005. november 22-én jelent meg a második fele, Hypnotize címmel (a két album tokja egymásba csúsztatható). A szétbontás nagyszerű húzás volt, mindkét korong első helyen debütált az amerikai toplistákon.

Majer Judit
Majer Judit
Műfajtól függetlenül képes vagyok rajongani filmekért és sorozatokért, igyekszem bennük meglátni a jót, és szeretem őket részletekbe menően is elemezni. Objektív kritika nem létezik, de törekedni kell rá.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Hírdetés

LEGNÉPSZERŰBB