A Mellékhatás egy 2020-as, magyar fejlesztésű sorozat, melyet április 4-én, az RTL Klubon tudtak elkezdeni a nézők. Az első évad tíz részén keresztül kapunk képet a meddőség problémájáról. Elméletben. De vajon tényleg ez lenne a lényeg? A magyar valóságról kapunk képet! De biztos, hogy ez így van, ilyen a magyar valóság?
Számos pozitív és negatív kritika érte a magyar sorozatot. Egyesek melléfogásnak nevezték, mások az Aranyélet utódjának, és senkinek sincs teljes mértékben igaza.
A Mellékhatás egy házaspár (Ludmannék) meddővé válása utáni helyzetébe csöppent minket, ami dr. Széphelyi Zoltán (Adorjáni Bálint – Kossuthkifli, Válótársak) nőgyógyász hormonkeverékének eredménye. Mivel egy korrupt, minden célját elérő férfit láthatunk Ludmann Zsolt (Nagy Zsolt – Kontroll, Drakulics elvtárs) személyében, így követeli, hogy Széphelyi – mint felelős – orvosolja a problémát. A doki hiába próbál menekülni a helyzetből, hiába keres észszerű megoldásokat, csak a béranyaság marad a listán, ami az országban illegális. Ám a leendő apa nem enged, és nem hajlandó elutazni feleségével sehova, Magyarországon szeretné elintézni az üzletet. Elindul a béranyakeresés, és így lép be a fő történetszálba az ózdi rokon, Anna (Sztarenki Dóra – 1945, #Sohavégetnemérős).
Anna azért érkezett Budapestre, hogy rokonai segítségével ügyvédet találjon lánya visszaszerzése érdekében, akit az apa elvett tőle. Így fut össze a két szál, mivel Széphelyi Zoltán felesége, Berta (Borbély Alexandra – Testről és lélekről), az ózdi lány nénikéje. Annának az ügyvédhez pénzre van szüksége, így a béranyaságot nem, de a keresésben való segítséget vállalta. Végül legjobb barátnője, Móni (Barta Ágnes – Foglyok) vállalja el az illegális anyaságot szívbeteg, műtétre váró kisfia miatt. Széphelyi felesége, Berta, illetve Széphelyi apósa, az Agapé magánkórház igazgatója lesz az a mellékszál, ami még inkább bonyolítja a történetet.
Ők képviselik az erkölcsi tisztaságot és az odaadást. Apósa átadta volna igazgatói pozícióját vejének, ha nem hibázott volna, Berta pedig az egész életét, ha Zoltán akarna gyereket. Az az erkölcsi romlás azonban, amivel szembe találják magukat, szintén hatással van rájuk.
A történet egész érdekesnek hangzik így röviden, ám az 50 perces részek ezt az első néhány epizód alatt egyáltalán nem adták át. Az egyetlen olyan perc, ahol átérezhető és izgalmas is a jelenet, az az, amikor Ludmann Kata (Tenki Réka – Budapest Noir) elvetél egy díjátadón. Az utána következő néhány epizód nem bővelkedik túl izgalmas részekkel. Ne értsen azonban félre senki. Nemcsak üres, semmitmondó összetevőkről van szó, de a nagy jelentőséggel bíró részek nagyrészt túlzások. Nem állítom, hogy gyakran kerültem szembe korrupt vállalkozókkal, így nem tudhatom, milyen gyakran löknek betonba embereket, hogy elérjék céljukat, de nem hiszem, hogy mindennapi jelenségről van szó. Sőt, szintén ugyanaz a helyzet egy másik felvétellel. Én nem vagyok anyuka, de eléggé ismerem magam ahhoz, hogy tudjam, valószínűleg egy pitiáner ügy miatt nem fogok a rendőrök elől futni a gyerekemet rángatva magam mögött. Érthető, hogy mindez egyénfüggő, és hogy ezek a dráma, az izgalom és a történet érdekében kerültek bele. Észre kell, hogy vegyünk azonban, hogy a sorozat második felében nem hiányoztak a túlzó vagy irreális izgalomforrások. Az utolsó öt részben már csupa olyan konfliktussal és problémával találkozunk, amit valóban át lehet érezni, valóságos, kézzelfogható. A karakterek fejlődnek, átalakulnak, és tényleg kaphatunk végre egy kis képet a magyar valóságról.
Úgy éreztem a sorozat alatt, hogy a valós problémákhoz a második felében jutottunk el igazán, ha a magyar valóságról, vagy általánosságban problémákról szeretnénk beszélni. Ebből a szempontból okos volt az alkotóktól ez a húzás, hiszen a szélsőségtől eljutottunk a pont jóig, viszont nem teljesen érthető a változás. Például Anna szélsőségesen proli karaktere az első néhány részben még az ügyvéd előtt sem tudja, hogy hát azért itt igazán nem illik káromkodnia, míg a vége felé már saját anyukáját nevezi prolinak. Hogy történt ez a nagy váltás? Honnan tudja Anna hirtelen, hogyan is kell viselkedni? „Anna sokkal okosabb és leleményesebb, mint hinnénk” – mondja néhány szereplő, de hát ennyi? Ennyi kell ahhoz, hogy hirtelen valaki megváltozzon? Persze ezek olyan hiányosságok, amikre nem biztos, hogy volt idő, energia, vagy csak nem tűnt olyan fontosnak. Valójában nem is az, mivel Anna önmagában tudta volna már az ügyvédnél is, hogyan kell viselkednie, ahogy testvére is a maga módján udvariasan viselkedett nénjével, mikor találkoztak. Inkább csak az első jelenetek voltak túlzóak, a hatás érdekében.
Visszatérve azonban a második felében felmerülő igazán jó problémákhoz. Előkerül a lopás kérdése, a nők értékelése, a családi viszonyok nehézségei. Talán az egyik legszórakoztatóbb jelenetnek is nevezhetjük, amikor több ózdi férfi között felmerült a nők orális kielégítése, aminek végén szó szerint le lett buzizva az, aki olyat mer csinálni. Persze ez is szélsőség, és nem mondanám, hogy ez ma is így van, de bemutat egy olyan képet, ami nem is olyan régen még a többség számára valóság volt.
Az egyik legszívszorítóbb jelenet pedig az volt, ahol egy apa utolsó reményét vesztette el, amit mi, nézők már egy-két résszel korábban sejthettünk. Így a katarzis mégsem volt olyan erőteljes, mint amilyen lehetett volna. Inkább taszító volt, hogy a veszteségre az ember agresszióval válaszol, még akkor is, ha csak verbális agresszióról van szó.
Ha már erőszak, akkor pedig az egyik legégetőbb nehézségről érdemes beszélni, ami megjelenik a sorozatban, ez pedig a fizikális agresszió. Pontosabban a párkapcsolaton belüli erőszak. Az epizódok egyikében megjelenő brutális bántalmazás a legmegrázóbb és legsokkolóbb élmény volt számomra, amit magyar alkotásban átéltem, és valójában ezzel kellene, hogy foglalkozzunk. Ezért sem tudok nagyon rosszat mondani a sorozatról, hiszen ezt megjeleníti, és arról ne is beszéljünk, hogy ezt el is kellett játszaniuk. Egy ilyen brutális részt jól megjeleníteni kiváló színészi tehetségre vall, bárki bármit mondhat. Le a kalappal a színészek előtt, a sorozat végére pedig szinte mindenki bravúrosat alakított.
A látványvilágról annyit érdemes megemlíteni, hogy egészen jó lett, kicsit hideg, de mivel egy orvosi környezetbe és a maffia világba csöppenünk bele, így teljesen érthető a dolog. Ennek ellenére az ózdi jelenetek esetében általában melegebb képi világgal találkozhatunk, ami így még nagyobb kontrasztot húz a két „világ” közé.
A zene – nem viccelek, az utolsó résznél már úgy éreztem, hogy – szinte folyamatosan ismétlődik. Nem éreztem túl kiemelkedőnek, mivel minden alkalommal egy bizonyos ritmus fogta meg a fülem, így szinte tényleg folyton ugyanaz szólt számomra a jeleneteknél. Tulajdonképpen elszalasztott lehetőségnek is tekinthetném azt, hogy az alkotók nem nyúltak hozzá bátrabban a filmzenékhez, de az eltérő ízlésű nézők lehet, hogy egyedi stílusjegyként azonosítanák ezt a monoton zakatolást.
Összességében tehát véleményem szerint egy nem rossz sorozatról van szó, de van hova fejlődnie. A képi világ és a zene terén szerintem mindenképp, a történet pedig a zárást figyelembe véve valószínűleg már izgalmasabb és pörgősebb lesz. Lehetséges, hogy újfajta problémákkal fogunk találkozni a második évadban. Az emberi hanyatlás, megtörés többféle variációját várhatjuk esetleg a képernyőn, ami sok izgalmat nyújthat. A kérdés már csak az marad, hogy a végén megindult sorozat érdekes kérdései elegek lesznek-e ahhoz, hogy a második évadot is kövessék az emberek.
