A címben szereplő film megtekintése után kicsit elgondolkodtam azon, hogy mit jelenthet az emberek számára a remény. A remény megkönnyítheti a mindennapokat és ezt a jelenséget hozzátársíthatjuk adott személy(ek)hez is, ami még könnyebbé teheti életünket, azonban akár gondot is jelenthet a túlzott figyelem az érintett személy számára. A film igaz történet alapján készült. 2013-ban történt, hogy a híres bostoni maraton eseményét két robbanás rázta meg, aminek következtében hárman életüket vesztették és 183-an megsebesültek. Témájában nagyon hasonlít a Patriots Day (Mark Wahlberg és Peter Berg 3. közös filmje) című alkotásra, azzal a kis különbséggel, hogy ott a merénylőkre és az utánuk folytatott nyomozásra fókuszált a film, a Stronger azonban ennél személyesebb alkotás.
A film főszereplője Jeff Baumann (Jake Gyllenhaal), aki mindkét lábát elveszítette a robbanás következtében és most az ő felépülésének lehetünk szemtanúi. A fenti leírás alapján egy „motivációs film” képe rajzolódhat ki előttünk, azonban ez a film egy kicsit több annál. Főszereplőnket nemzeti hősnek és/vagy jelképnek tekintik, miután túlélte a robbanást és megpróbálja tovább folytatni az életét műlábakkal. A történetben megjelenik a rögös út a zülléstől kezdve, a „megtisztuláson” át, egészen a változásig. Ennek köszönhetően a film egy igazi érzelmi hullámvasút. Ebből a szempontból érdemes megfigyelni főszereplőnk és a megmentője közti párbeszédet, ami elég fontos mozzanata a filmnek. Továbbá érdekes az a történetszál is, amikor a balesete után azonosítja az egyik robbantót és ez felelőségtudattal ruházza fel főszereplőnket, ezzel mélyítve a karaktert. A színészi játékra sem lehet panaszunk, mindenki egytől-egyig a helyén van még a mellékszereplők is brillíroznak. Azonban ez a film sem hibátlan! Vannak helyzetek, amik elég kiszámíthatóak, valamint a rendezés is olykor döcögőssé válik.
