Amikor 4 évvel ezelőtt az HBO bejelentette a Perry Mason újrafeldolgozását, az egész nem tűnt többnek mint egy újabb áldozat a lelketlen hollywoodi reboot reneszánsz hosszúra nyúló listáján. Aztán ahogy szivárogtak az információ morzsák mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére kiderült ,hogy reboot helyet előzmény sorozat készül, ami nem mellesleg Robert Downey Jr. bemutatkozása producerként.
Erle Stanley Gardner legendás ügyvédje itthon sem teljesen ismeretlen,(a 82 kötetet számláló ponyva sorozat több mint fele magyarul is megjelent), ugyanakkor összehasonlíthatatlan a karakter Amerikában uralkodó kultuszával. A Raymond Burr-fémjelezte eredeti sorozat megalapozta a tárgyalótermi krimik műfaját, hatása mai napig meghatározó. Jól mutatja jelentőségét és népszerűségét ,hogy az USA Legfelsőbb Bíróságának tagja Sonia Sotomayor, saját bevallása szerint gyerekként a sorozat hatására döntött úgy, hogy jogi pályára lép.
Elöljáróban fontos megemlíteni, hogy az eredeti széria rajongói valószínűleg csalódottak lesznek, az HBO verziója ugyanis sokkal közelebb áll a Gengszterkorzóhoz (Boardwalk Empire) vagy a Szigorúan Bizalmashoz (L.A. Confidential), mint a Burr-féle case of the week formátumú sorozatokhoz. A 8 epizódra osztott történet 1931 decemberében indul, a jobb napokat látott Perry Mason (Matthew Rys – A pentagon titkai) házassága tönkrement, az egykori magánnyomozó bulvárlapoknak készített lesifotókból próbálja magát fenntartani amikor megbízást kap egy balul sikerült gyermekrablás felgöngyölítésére.
A sorozat ízig vérig noir, megtalálhatjuk a műfaj összes ismertető jegyét kezdve a szereplők cinikus és pesszimista világképével, a klasszikus karakter archetípusokon át, egészen a low-key megvilágításig, nem véletlen, hogy az események, Los Angelesben játszódnak. Az eredeti karakterek újragondolása révén, (Mason feminista hangvételt kapó titkárnője, Della Street [Juliet Rylance – Egy kutya négy élete] vagy a szegregációval folyamatosan szembesített fekete rendőr Paul Drake [Chris Chalk – Gotham]), a sorozat ma is aktuális társadalmi problémákra képes reflektálni. Üdítő látni ezeket az újításokat, mivel a klasszikus noir virágzásának idején ezek a témák többé-kevésbé tabunak számítottak. A közel tökéletes képet csupán néhány apróság árnyalja. A Perry Mason hajlamos arra, hogy belekap bizonyos témákba, mint a háború utáni depresszió, az öregedés, a magány majd félbehagyja anélkül, hogy bármit is kezdene vele. A klasszikus noir lelke a pörgős adok-kapok párbeszédekben rejlik, ezek a szellemeségen túl mindig rendelkeztek valamilyen felszín alatti üzenettel, sajnos ez a sorozatból teljeséggel hiányzik, ami azzal jár, hogy sokszor fájdalmasan üres és klisés a szereplők mondanivalója.
Ettől eltekintve a Perry Mason egy kifejezetten ígéretes sorozat. Az alakítások egytől-egyig fantasztikusak, az atmoszféra teremtés és dizájn hibátlan. Az HBO nemrég berendelt egy újabb évadot, ami örömteli hír ugyanis manapság kifejezetten ritka az ilyesfajta igényességgel elkészített noir sorozat.
