1899 kritika (1899 – 2022, Netflix)

Nehéz spoilerezés nélkül elmagyarázni, hogy a Netflix 1899 című sorozata nálam hol ment egy picikét mellé, de azért megpróbálom – ezt az értekezést egy olyan parabolával szeretném nyitni, aminek tartalmilag garantáltan semmi köze nincs a történethez. Képzeljük tehát el, hogy egy képregényt olvasgatunk egy tucat kissé pszichedelikus, de alapvetően cuki nyulacskáról. Mászkálnak jobbra-balra, ellopják egymás káposztáit, összebalhéznak, kibékülnek, szaporodnak, egyik-másik feldobja a prakkert, közben megismerjük a sötét kis nyuszi-titkaikat és nyuszi-múltjukat, ilyesmi. Már hónapok óta követjük a sztorit és izgatottan várjuk a folytatásokat. Aztán egy szép napon kiderül, hogy szó sincs itten kérem semmiféle bájos állatmeséről. A tapsifüleseket valaki a Károli-Biblia lapjainak a szélére rajzolgatta, de nem is érdekes az egész, felejtsük el, szóval mostantól hittanóra. Valahogy így éreztem én magam az 1899 első évadjának záróepizódja után.

A sorozat konkrét történéseiről tényleg nem szeretnék beszélni, legyen elég annyi, hogy egy hajó utasairól és legénységéről van szó, akik egyre vadabb és vadabb kalandokba keverednek, és itt a leges-legvadabb elképzeléseinkhez adjunk hozzá még mondjuk 1899-et. Itt bármi és az ellenkezője is megtörténhet, miközben hőseink – elvileg – Európából Amerikába próbálnak eljutni, ki-ki a saját múltja következményei elől menekülve.

1899 kritika
1899 (B-J): Jonas Bloquet, mint Lucien; Mathilde Ollivier, mint Clémence; Rosalie Craig, mint Virginia Wilson; José Pimentão, mint Ramiro; Miguel Bernardeau, mint Ángel; Gabby Wong, mint Yuk Je és Isabella Wei, mint Ling Yi. Kredit: Netflix © 2022

Köztudott, de azért leírom (hátha valaki nem tagja a köznek), hogy az 1899-et ugyanazok álmodták meg, mint minden idők (szerintem) legjobb misztikus sci-fi thriller sorozatát, a Dark-ot. A Dark bravúrosan csomóz össze és bogoz szét a fő történetvonal mindenkori igényeinek megfelelően kb. 50 történetszálat, esetenként 4-5 idősíkon egyszerre dolgozva. Az 1899 valamivel kevesebb sztorival dolgozik, de így is elég sokkal, ezek nagyjából páronként fonódnak össze, de a kialakult párok zavarba ejtően, sőt, idegesítően függetlenek egymástól, és ahogy most állnak a dolgok, talán soha nem is fognak összefutni. (Menet közben, úgy a negyedik-ötödik epizód táján egyszer-kétszer volt olyan késztetésem, hogy most kéne abbahagyni az egészet, annyira nincs értelme…) A szereplőket tucatnyi nemzet kiváló színészei alakítják meggyőzően, hitelesen, szeretnivalóan, viszont a nyulacskás példabeszédben vázolt helyzet miatt ezeket a finom kézzel kidolgozott, részletgazdag, változatos háttértöténetekkel megtámogatott karaktereket el fogjuk veszíteni, hacsak az alkotók nem tudnak előrukkolni valami egészen elképesztő dramaturgiai trükkel a második évadban. (Mondjuk ha azt veszem, hogy a szükségtelen töltelékszereplőktől hogyan szabadulnak meg egyetlen kiemelkedően felkavaró epizód leforgása alatt, úgy érzem, lesznek itt még meglepetések…). Érvelhetnénk, hogy a sorozat voltaképp a szimbólumok világába kalauzol, vagyis felesleges koherens történetet várni, de szinte biztos vagyok benne, hogy az alkotók nem művészfilmben gondolkodtak. Innen lesz szép nyerni, mert ha TÉNYLEG arról van szó, hogy feleslegesen végignézettek velem 7 órányi felvezetést csak azért, hogy a nyolcadik órában az egészet kidobják a fenébe, és két év múlva valami egészen mással folytassák, én isten bizony felgyújtom a tévét.

1899 kritika
1899: Anton Lesser (Hello, Qyburn!), mint Henry Singleton. Kredit: Kredit: Netflix © 2022

Díszleteit, ruháit, általános kivitelezését tekintve a sorozat Titanic a négyzeten, elképesztően részletgazdag, rendkívül ötletes, nagyon atmoszferikus, a nézőnek egy szava nem lehet. (A nemzeti szintű családi békesség fenntartása érdekében annyit hadd kotyogjak el, hogy az 1899 NEM évszámot jelöl: ha teszempéldául hímnemű párunk ilyesmiken kezdene vekengeni, hogy „ejnyenadehát akkoriban ilyen híradástechnikai és hajógépészeti eszközöket nem is…”, akkor veregessük meg a buksiját, hogy milyen ügyesen észrevette, de ebből ne nyissunk vitát.)

1899 kritika
1988 (B-J): Alexandre Willaume, mint Anker; Maria Erwolter, mint Iben és Clara Rosager, mint Tove. Kredit: Netflix © 2022

Gyúrjuk össze a Mátrixot az Eredettel (bár az egyik eleve a másik tésztájából készült…), nyújtsuk ki vékonyra és töltsük meg Kockákkal, majd szórjunk rá egy kis Dark City-t. Díszítsük a Dark összes marcipánjával, ideértve a nyomasztó légkört, a hangeffekteket, a szolid ijesztgetést, a könnyűzenei klasszikusok merész (és sajnos néha kissé szájbarágós) alkalmazását és az egészhez csináljuk meg az Arcane intróját: máris kész az 1899. Érdemes végignézni, mert lenyűgöző, grandiózus, magával ragadó sorozat, csak közben ne felejtsünk el felkészülni arra, hogy a végén csúnyán pofára fogunk esni. Elég nehezen tudom elképzelni, hogy miután káromkodva feltápászkodtunk a földről, ne fogadnánk meg, hogy meg fogjuk nézni a második évadból legalább az első epizódot, mert egyszerűen MUSZÁJ megtudnunk, hogy ebből hogyan próbálnak kimászni. Azt meg elég nehezen tudom elképzelni, hogy azután ne néznénk majd meg az összes többit is.

1899 kritika pontozó thumbnail
1899 (2022, Netfix)
Összességében
Érdemes végignézni, mert lenyűgöző, grandiózus, magával ragadó sorozat, csak közben ne felejtsünk el felkészülni arra, hogy a végén csúnyán pofára fogunk esni.
Rendezés
7
Színészi alakítás
10
Forgatókönyv
10
Fényképezés
9
Filmzene/Hang/Effektek
8
8.5

Friss

Alice Határországban kritika (Alice in Borderland 2022, Netflix) – Meglehet-e menekülni a haláltól?

Életre halálra szóló játékok. Logika, kitartás, csapatmunka és erő. Ezek kellenek ahhoz, hogy valaki...

A titokzatos nő kritika (Decision to Leave/Heojil kyolshim, 2022) – A bűn, és a szerelem összefonódása

Ez az alkotás, annak a Park Chan-wooknak a legújabb műve, akinek az életművében már...

Babylon kritika (Babylon, 2022) – Betekintés Hollywood legmélyebb bugyraiba

Damien Chazelle korunk egyik legnagyobb tehetsége. Még csak 37 éves, de már olyan nagyszabású...

Az ember, akit Ottónak hívnak kritika (A Man Called Otto, 2022) – Egy svéd film nem „svédelt” változata

Ha valaki olvasta Fredrik Backman „Az ember, akit Ovenak hívnak” cím könyvét, az valószínűleg...
Kovácsné
Kovácsnéhttp://kovacsne.blog.hu
Gyerekként szerény 19 alkalommal láttam a moziban a Piedone Egyiptomban című kultikus műremeket (többnyire jegy nélkül, de ez most nem tartozik ide). Azóta is próbálok rájönni, hogy bizonyos filmek bizonyos embereket miért fognak meg, miközben mások ugyanazt az alkotást nézhetetlen undormánynak tartják. Filmet elemezni matematikai módszerekkel nem tudok, vonatkozó szakképesítésem nincs. Írásaim ennek megfelelően egy szakfordító agrármérnök bevallottan szubjektív merengései egy-egy mozis élmény kapcsán (gyerekfilmek esetén a saját ivadékaim és szellemi holdudvaruk vonatkozó merengéseit is kötelességtudóan csatolom).

Hasonlóak

Alice Határországban kritika (Alice in Borderland 2022, Netflix) – Meglehet-e menekülni a haláltól?

Életre halálra szóló játékok. Logika, kitartás, csapatmunka és erő. Ezek kellenek ahhoz, hogy valaki...

Tőrbe ejtve – Az üveghagyma kritika (Glass Onion: A Knives Out Mystery, 2022 – Netflix)

A Tőrbe ejtve alkotói huszonegyre húztak lapot, mikor az első rész sikerét meglovagolva elkészítették...

A mackó 1. évad kritika (The Bear, 2022 – Disney+/Star/FX) – Kibírhatatlanul feszült sorozat a szakácsok életéről, de legfőképpen rólunk

Sosem ásott még mozgókép, annyira mélyre a vendéglátás poklába, mint az idei év egyik...