péntek, december 6, 2024

Trending

Hasonlóak

Kocka (Cube – 1997): Filmkritika

Itt van a nyár, elérkezett a szieszta ideje. A hasunk süttetése mellett sikerül időt szakítanunk egy-egy családi mozizásra is vagy akár egy bevállalósabb mozi maratonra. A forró időjárásban jól tud néha esni egy kellemes esti kikapcsolódás egy nem hétköznapi mozi formájában. Ezen filmajánló a kreatív science fiction filmek szerelmeseit címezi meg. A KOCKA egy b kategóriás, trilógiává avanzsálódott filmes széria, mely nagy mértékben megosztotta a műfaj kedvelőit. Az első részéről lesz most szó.

Kocka

365 ezer dollárból (nagyjából 113 226 forint) future filmet forgatni nem mondható igazán leány álomnak, mégis a TRIMARK Pictures jóvoltából készült produkció, kreativitásával és elszántságával el tudja varázsolni atmoszférikusságával másfél órára a nézőt.

Kocka

Egy kocka labirintusban ébred hat ismeretlen, egymástól teljesen különböző gondolkodású ember. Van ugye az autoriter jó zsaru, a bűnöző aki számtalanszor szökött már meg börtönökből, egy szentimentális pszichológus hölgy, egy fiatal matematikus hallgató lány, egy rejtélyes építész és egy furcsa autista, aki a későbbiekben kerül csak bele a képbe, és látszólag teljesen ártalmatlan. Egyetlen közös vonásuk sincs, talán csak az, hogy egyikük sem tudja miért került ebbe a térségbe. Fel is út, le is út, balra is és jobbra is, együttműködve csapatként, ki kell silabizálniuk milyen struktúra szerint működik az útvesztő. Egyedül senki nem tudja kicselezni a kocka szobákban kialakított csapda rendszereket, ugyanis mindegyikben más és más meglepetés kelepce van elhelyezve. A cél tehát egyértelmű: túlélni és megtalálni abból a pokolból a kiutat.

Kocka

Ambivalens érzéseket táplálnak az atmoszférikus képsorok a nézőben. Már a nyitányban érezhető a low budget adta filmes koncepció, mely a színészi játékban és egy-egy amatőrebb kivitelezésű filmes animációban manifesztálódik. Az elvárásokat lejjebb csavarva és eltekintve ezúttal Hollywood szuperprodukcióitól, jól is elsülhet a dolog. A 20 nap alatt leforgatott kézi kamerás koncepció alapú film nem tökéletes, viszont kreatív és atmoszférikussága egyedi. Klausztrofóbiánk valószínűleg nem lesz, de a bezártság érzése és a magunkra való csendes utaltság egészen hátborzongató tud lenni. A horror műfaji megbélyegzést nem igazán mondhatja helytállónak a néző, leginkább a misztikus thriller és kamara dráma egyvelegéből táplálkozik a film. Egyaránt fogalmazódik meg minimális társadalom kritika a 21. század civilizált humán én központúságát illetően és, hogy ennek apropóján mennyire körülményessé válik tiszta fejjel együtt működni ha az ember élete a tét. A záró képsorok egy tökéletes mozi utáni esti beszélgetés melegágyaként is szolgálhatnak, ha sikerül a konklúzióra megszólítania aktuális néző közönségét.


Barta Máté
Barta Máté
Zenész családban nevelkedett, fiatal filmes ipseként bátorkodom a kultúrát napi rendszerességgel fogyasztani és kritizálni. Bámulatos, mennyi érzést, értéket és gondolatot képes ébreszteni akár egy 3 perces zeneszám vagy egy 10 részes sorozat bármilyen évadja. A művészet jelentése számomra látni a látatlant és érezni az érezhetetlent.
Ha egy nem hétköznapi, kreatív kivitelezésű trópusi sci-fi élményre vágyik a publikum, kifejezetten nyáron javasolt a KOCKA megnézése. Jövő héten ha már nem is fogunk rá emlékezni, a vontatott tempója ellenére is képes kikapcsolni a nézőt rövid játékidejére. Teszi mindezt úgy, hogy szakmai költségvetés szempontjából szinte nullából készült, mégis kreatív végkifejletet képes átadni a film.Kocka (Cube - 1997): Filmkritika