Gyerekként szerény 19 alkalommal láttam a moziban a Piedone Egyiptomban című kultikus műremeket (többnyire jegy nélkül, de ez most nem tartozik ide). Azóta is próbálok rájönni, hogy bizonyos filmek bizonyos embereket miért fognak meg, miközben mások ugyanazt az alkotást nézhetetlen undormánynak tartják. Filmet elemezni matematikai módszerekkel nem tudok, vonatkozó szakképesítésem nincs. Írásaim ennek megfelelően egy szakfordító agrármérnök bevallottan szubjektív merengései egy-egy mozis élmény kapcsán (gyerekfilmek esetén a saját ivadékaim és szellemi holdudvaruk vonatkozó merengéseit is kötelességtudóan csatolom).
Ha valaki imádja az izgalmas, mégis kedves, vér helyett gyilkos beszólásokban tocsogós, a főszereplőket minden különbözőségük ellenére összeboronáló...
Unalomig boncolt irodalmi-filmes gumicsont a gyerekkori traumák hatása a felnőtt létre, különös tekintettel az apa-fiú kapcsolatra. Valamirevaló szuperhőst...
Vannak azok a filmek, amelyekben iszonyatosan ellenszenves karakterek folyamatosan rossz döntéseket hoznak. Amennyiben egy ilyen alkotásban nincs zombi...