péntek, december 6, 2024

Trending

Hasonlóak

Anya kontra androidok (Mother/Android, 2022 – Netflix) kritika

Vannak azok a filmek, amelyekben iszonyatosan ellenszenves karakterek folyamatosan rossz döntéseket hoznak. Amennyiben egy ilyen alkotásban nincs zombi meg emberevő csápos lény, akkor jó eséllyel társadalmi drámáról és/vagy művészfilmről van szó. Az ember kissé tikkelve végigüli, igyekszik mélyeket gondolni, gyermekeit is arra bátorítja, hogy nézzék csak meg, szívjanak ők is… akarom mondani, elmagyarázza, hogy a szórakozás nem minden, tessék néha eltűnődni az élet értelmén, satöbbi. De ha csak egy zombi vagy emberevő csápos lény (jelen esetben: gonosz android) is felbukkan az elviselhetetlen főszereplők 200 kilométeres körzetében, akkor bizony többnyire elbénázott kalandfilmet (még rosszabb esetben: magát intelligensnek álcázni próbáló elbénázott kalandfilmet) akarnak nekünk eladni.

/A következő – fárasztó, és annak is szánt – rész spoilereket is tartalmaz, illetve csak azokat tartalmaz. De ha a kedves olvasó megfogadja a tanácsomat, és nem nézi meg ezt a hülyeséget, akkor végül is tökmindegy/

Spoilerveszély ON

Georgia (Chloë Grace Moretz) kétségbeesve döbben rá, hogy terhes, pedig a kispapát (Algee Smith) mulya vizesnyolcanak tartja, és ennek megfelelően megállás nélkül zrikálja. Jó kérdés, hogy ezeknek az embereknek hogyan jött össze egyáltalán a gyerek (a néző is ezen tűnődik az elkövetkező másfél órában…), de ha a rossz hír nem lenne elég, egyszerre csak még az androidok is fellázadnak (jótékony homályban hagyva a miérteket és a hogyanokat). Ebből a pár percből annyit lehet megtudni, hogy az android ugyan erős, de egy kisebb léccel bárki egy másodperc alatt ártalmatlanná teheti, kibökni pedig könnyű, mert fekete a vére és világít a szeme. Huss, eltelt 9 hónap, a következő pillanatban a határozottan jól tápláltnak, tisztának, és épp csak alapfokon idegesnek tűnő párt egy járhatatlan erdő mélyén látjuk, a mindenórás anyát óriási hassal. Ezek szerint a könnyen kibökhető és kisebb lécekkel gond nélkül ártalmatlanítható androidok valahogy mégis elfoglalták a világot.

Georgia és Sam a távoli Boston felé igyekeznek, ahonnan a koreaiak állítólag kedvesen és önzetlenül kimenekítik a kisgyerekes családokat. Szerencsére a járhatatlan erdőben pont belefutnak egy jól szervezett katonai táborba, ahol van étel, lakhatás és mindenekelőtt szülési lehetőség orvossal meg mindennel. De az ifjú pár nem tágít. Bár – mint megtudják – a várost szoros ostromgyűrű alatt tartják az androidok, ők azért is Boston felé igyekeznek. A járhatatlan erdőben. A mindenórás anya az óriási hassal. Pedig Georgia napok óta már percenként majdnem szül. Korea nyilván ellenállhatatlanul vonzó opció egy nyugodt és ellenőrzött környezetben lezajló szüléshez képest. Egy közeli lakatlan házban a vizesnyolcas Sam az ott talált alkatrészekből gyorsan összedob egy terepmotort, és az ifjú pár végre tényleg, gőzerővel Boston felé igyekezhet. A járhatatlan erdőben. A percenként majdnem szülő mindenórás anya az óriási hassal. Közben elhangzik, hogy nagyon csöndben kell ám lenni, mert az androidoknak igen éles a hallásuk. Innentől aztán nagyon-nagyon csöndben igyekeznek – a terepmotorral – Boston felé.

Hű, erre aztán nem számítottunk: megtámadják őket az ezek szerint valóban igen éles hallású androidok. „Hát hogy igyekezzen így az ember Bostonba?” esik kétségbe az ifjú pár, de máris megvan a megoldás: szétválnak, hogy több esélyük legyen. Vizesnyolcas Sam motoron jobbra el. Percenként majdnem szülő mindenórás anya az óriási hassal (a járhatatlan erdőben) gyalog igyekszik tovább Boston felé. Nahát, rikkant fel a néző boldogan, én is pont így csinálnám! Az igen éles hallású androidok már-már utolérik az épp majdnem szülő mindenórás anyát, amikor új szereplő bukkan fel: a megbízható vadidegen (Raúl Castillo), aki egy mindennel felszerelt kamionban lakik a járhatatlan erdő mélyén, és eddig senki nem vette észre (az igen éles hallású androidok sem). A mindenórás anya majdnem szül egyet örömében, aztán neki is elmondja, hogy Bostonba igyekszik, de azt is hozzá teszi, hogy előbb ki kéne szabadítani a párját az androidok fogságából (az igen éles hallású androidok, mint kiderül, embereket gyűjtenek, hogy ezekkel további embereket csalizhassanak be maguknak).

„Miazhogy!” mondja erre logikusan a járhatatlan erdőben talált megbízható vadidegen. Tessék, anyuka drága, itt egy láthatatlanná tévő köpönyeg, vigyen egyet az urának is, én addig itt megvárom. (Ezen a ponton mozaikcsaládunk férfitagjával a kínt enyhítendő már egymás szemét próbáltuk kikaparni). Mindenórás anyuka majdnem szül egy nagyot, aztán a láthatatlanná tévő köpönyegben elindul a járhatatlan erdőben az igen éles hallású andoridok bunkere felé. A kedves néző jól sejti: a bunkerben sínylődő maradék négyszázötven félig agyonvert fogoly állatira nem nézi jó szemmel, hogy a mindenórás anyuka majdnem teleszüli a bunkert, de ehhez képest nekik nem hozott láthatatlanná tévő köpönyeget, és kiverik a raplit. (Közben a vizesnyolcas Sam elveszti mind a két lábát, bizonyára azért, hogy könnyebb legyen cipelni). Az ifjú pár indokolatlanul sokat futkos a láthatatlanná tévő köpenyben (ja, nem, Sam már nem nagyon futkos), de szerencsére váratlanul megjelenik a megbízható vadidegen, pikkpakk lelövi az androidokat, és elviszi az ifjú párt a kamionjával Bostonba (a maradék négyszázötven félig agyonvert foglyot természetesen nem).

Spoilerveszély OFF

Nem mintha a filmnek itt volna vége – a Rafinált Csavar csak most jön – de szerintem nagyjából ez az a pont, ahol minden jóérzésű néző felveszi az amish vallást, hogy ne kelljen többé tévét néznie. Érthetetlen, hogy ki, mikor és miért gondolta azt, hogy ezt a filmet meg kell csinálni. Mondanivalója nincs, de ehhez képest annyira szórakoztató, mint egy vakbélműtét. A kalandfaktor a fizika törvényeit meghazudtolva az abszolút nulla fok alá süllyed. Kínosan röhögni egy terhes nőn mégis csak… kínos. Színészileg a dolog értékelhetetlen. A történet (amennyi van belőle) nem kibontakozik a szemünk előtt, hanem – csupa-csupa nagybetűvel – EL VAN JÁTSZVA. Izomból. Oscar díj helye a szekrényen előre kifényesítve.

Anya kontra androidok thumbnail
Anya kontra androidok
Összességében
Iszonyú részegen, egy nagyon fárasztó nap után… sem ajánlott. Senkinek. Soha.
Rendezés
0
Színészi alakítás
0
Forgatókönyv
0
Fényképezés
0
Filmzene/Hang/Effektek
0
Olvasói értékelés8 Votes
5.8
0
Kovácsné
Kovácsnéhttp://kovacsne.blog.hu
Gyerekként szerény 19 alkalommal láttam a moziban a Piedone Egyiptomban című kultikus műremeket (többnyire jegy nélkül, de ez most nem tartozik ide). Azóta is próbálok rájönni, hogy bizonyos filmek bizonyos embereket miért fognak meg, miközben mások ugyanazt az alkotást nézhetetlen undormánynak tartják. Filmet elemezni matematikai módszerekkel nem tudok, vonatkozó szakképesítésem nincs. Írásaim ennek megfelelően egy szakfordító agrármérnök bevallottan szubjektív merengései egy-egy mozis élmény kapcsán (gyerekfilmek esetén a saját ivadékaim és szellemi holdudvaruk vonatkozó merengéseit is kötelességtudóan csatolom).