Yorgos Lanthimos filmjei általában nem túl széles közönségnek szólnak. Művei nagy részben művészfilmek, vagy művészi köntösben vannak tálalva, és az átlag moziba járóknak nem feltétlenül az ő filmjét ajánlanám megnézésre. Akik viszont kicsit már fogékonyabbak a mélyebb tartalmú, kissé elvontabb mozikra, azoknak igazi csemege Lanthimos összes filmje.
A Szegény párák központjában Bella (Emma Stone) áll, akit egy baleset után Dr. Godwin Baxter (Willem Dafoe) megment, ám az igen groteszk beavatkozás után Bella egy felnőtt testbe zárt kisgyermek lesz kezdetben.
Az alapsztori gyakorlatilag egy felnövéstörténet, amiben Bella életének fontos állomásaiba nyerünk betekintést. A kisgyermekkortól, a szexualitás felfedezésén át, egészen a világ kegyetlenségeinek felismerése és az emberi kapcsolatok is terítéken vannak. Ezt egy egészen hihetetlen képi világgal megálmodott film mutatja be nekünk, melyben Lanthimos-hoz hűen, tele van szürreális, már-már álomszerű jelenetekkel.
A mozi hangulata végig odaszegezett, Lanthimos rendkívül jó érzékkel operált a sötétebb szekvenciák és a könnyedebb, humorosabb jelenetek váltakozásával. Ugyanis a mozi tele van vígjátékokat megszégyenítő részekkel, bizonyos helyeken pedig nagyon sötét, baljós hangulatot teremtett. A mozi elején fekete-fehér jeleneteket láthatunk, szimbolizálva ezzel a beszűkült tudatú Bella életét. Ám amikor kezd kinyílni a világ a nő számára, egyre élénkebb színekkel játszik a film.
A női test és a szexualitás felfedezése nagyon explicit módon jelenik meg, de nem öncélú, a történet szerves részét képezi a mozi játékideje nagy hányadában.
A filmhez a rendezői és operatőri bravúron kívül természetesen a megfelelő színészek is kellettek. Emma Stone talán még soha nem alakított ilyen erőset, mint itt. Willem Dafoe is brillírozott az őrült tudós szerepében, és Mark Ruffalo is jól érezte magát a simlis, félkegyelmű ügyvéd, Duncan Wedderburn szerepében. Érdekességképpen a film nagy részét Magyarországon forgatták, így az idei Oscaron magyar jelöltnek is szoríthatunk Mihalek Zsuzsa személyében, akit production design kategóriában jelöltek.
A Szegény párák az a típusú mozi, aminek megnézése után a néző még akár napokig újra és újra agyal a filmen. Egyáltalán nem fogyasztható könnyen, ám a történet mélysége, a film vizualitása olyan komplex élményt ad, ami az igazi filmművészet szerető embereknek nagyon ritka csemege. Az Alasdair Gray által írt regény kiváló alapanyagot szolgáltatott a filmhez, ám Yorgos Lanthimos zsenije és stílusa kellett ahhoz, hogy ez így ebben a formában a vászonra kerülhessen.
